KÁDÁR PÉTER (KDNP)
KÁDÁR PÉTER (KDNP)
KÁDÁR PÉTER (KDNP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Jelezni kívánom, hogy felszólalásomat nemcsak frakcióm, hanem számos lelkész képviselőtársam is támogatja.
Az elmúlt napokban terítékre került a keresztyének közéleti szerepvállalásának kérdése. Kiváltképp azt követően, hogy a legnagyobb magyarországi egyház vezetője előadást tartott Esztergomban, valamint annak kapcsán, hogy az egyik parlamenti párt elnöke levelet intézett egyházi személyekhez.
Felszólalásra nem ez késztetett - sokkal inkább az a neheztelő hang, amit e megnyilatkozásokra válaszolva némelyek, politikusok és újságírók hallattak. Az igazat megvallva megütköztem: milyen könnyen ejtik ki a szájukon - illetve a tollukon - jobbra érdemes, meglett emberek azt, hogy "összefonódás" meg "keresztény kurzus". A beszélni tanuló csöppség fejében több képzethez is mindig ugyanaz a fogalom társul. Ami a kétévestől még nem, a bonyolultabban gondolkodó, a fogalomalkotás magasabb szintjén álló felnőttől azonban már elvárható, hogy elkülönült, világos fogalmakban gondolkozzék és beszéljen. Vagyis, ha azt hallja: keresztény, ne rögtön a "kurzust" bökje ki; vagy ha azt mondják neki: egyház, ne váltson rögtön a nyelve az "egyház meg az állam összefonódása" kifejezésre. Félreértés és sértődés ne essék, nem vádolom gyermetegséggel azokat, akik, ha egy palástba vagy ornátusba öltözött férfiút látnak a képernyőn, nyomban visszaszámolnak a 30-as évekig … Inkább szeretném megkímélni őket a fölösleges fáradozástól, mert három esztendő, úgy gondolom, minden értelmes felnőtt számára világossá tette a fogalmakat: egyház, állam, kereszténység, politika. Értelmetlen dolog tehát nem létező kurzusok rémével fenyegetni. De még értelmetlenebb feledtetni egy nem oly rég igenis létezett kurzust, amely az egyházak megsemmisítésének célját kényszerűen föladva ugyan, kénytelen volt beérni a keresztyének szellemi sarokba szorításával. Egyébként kérdezhetném a neheztelőket, miért nem rosszallották azt, amikor az egyházi testületek a társadalombiztosítási választásokat ajánlották híveik figyelmébe - ám ez maradjon költői kérdés.
Voltaképpen köszönettel tartozom azoknak, akik "kikurzusozták" magukat. Remélem, megkönnyebbülésükre szolgált. Mégpedig az alkalmat köszönöm nekik, amit pörlekedésükkel teremtettek; alkalmat arra, hogy e helyről magam is buzdíthassam mindazokat, akik ma Magyarországon keresztyénnek vallják magukat. Vegyék észre feladataikat a közéletben, amelyre tanítványi hivatásuk kötelezi őket. Lássák meg azt a történelmi felelősséget, amit e sok teherrel rakott ország talpraállításában keresztyén rendeltetésünk ránk mér. Adják tovább azt az eltaposhatatlan reményt, ami lelkükben él azoknak, akik híjával vannak annak. Ne hátráljanak meg semmi ijesztéstől, a keresztyénmentes társadalom propagandistáitól sem. Harcolják ki jogaikat, merjenek eljárni politikai nagygyűlésekre, fejtsék ki nézeteiket. Vegyenek részt a társadalmi szervezetek, a pártok munkájában. Kérjék számon a politikusokon az igazságosságot, az őszinteséget, a türelmet, egymás megbecsülését; azokat az értékeket különösképpen, amelyeket a pártok a saját programjukban vállaltak. Hitbeli döntésüket, ami magánügy, kamatoztassák erkölcsi indíttatású cselekvésben - ami közügy.
Tisztelt képviselőtársaim! Felszólalásomat nem újabb vitaindítónak szántam, sokkal inkább vitazárónak. Szándékosan nem fordultam azokhoz a forrásokhoz, katolikus és protestáns teológiai állásfoglalásokhoz, amelyek egyébként is inkább az egyházi közvélemény számára szolgáltatnak érveket. Ehelyett hadd hozzak elő befejezésül egy közjogi és egy politikai érvet. Egyrészt az Alkotmány az aktív pártpolitizálás jogát - a legfőbb közjogi méltóságot leszámítva - minden magyar állampolgár számára biztosítja. Minden olyan törekvés, amely bárkinek a közéleti tevékenységtől való távol tartására irányul, az Alkotmányba ütközik. Ha tetszik, ha nem, el kell viselnünk egymást, keresztyéneknek és nem keresztyéneknek a politikában is. Másrészt, mi több, érdemesebb lenne ráadásul az együttműködés nehéz mesterségét tovább tanulgatnunk, ideológiai görcsök és üres kurzusozás helyett. Ha másért nem, hát a jövőre gondolva - mert ki zárhatja ki azt, hogy a következő választások után azoknak kell majd együtt kormányozniuk, akik ma még távol ülnek egymástól a Parlamentben …
Azok a feladatok, amik a ma és a holnap politikusaira hárulnak, nem engedik meg, hogy a nemzet építő erői ne adják össze tudásukat, tehetségüket. Ebben az erő-összpontosításban pedig mindannak helye és szerepe van, aki nem kirekeszt, hanem összekapcsol, aki nem szétbomlaszt, hanem összegyűjt, legyen bár katolikus, protestáns, zsidó vagy világi humanista.
Tisztelt Ház! Az pedig, hogy egyes pártoknak milyen viszonyt sikerül kialakítaniuk az egyházakkal, az egyes-egyedül rajtuk múlik. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
