GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP)
GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP)
GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közoktatásról szóló törvényjavaslat egyik részletkérdéséhez kívánnék hozzászólni, ami talán nem lényegtelen részletkérdés, ha világnézeti semleges oktatásról vagy világnézetileg semleges oktatásról van szó. Hiszen az ellenzéki képviselőcsoportok, frakciók vezérszónokainál mindig visszatért ez a téma, többen is hozzászóltak, és Fodor Tamás képviselő úr az egész hozzászólását lényegében véve ennek a témának szentelte. Azt gondolom, ha egy ilyen fogalmat ilyen gyakran használunk, akkor talán fel kell tennünk azt az alapkérdést is, hogy vajon létezik-e, létezhet-e a logika belső szabályai szerint vagy logikai szabályok szerint egyáltalán ez a fogalom.
Ugyanis arról van szó, hogy a világnézet és a semlegesség összekapcsolása tartalmaz egy önellentmondást. A világnézet egy határozott állásfoglalást jelent. Akkor, amikor az ember elhelyezi önmagát a világban, a körülményekben, a jelenségekben, és értelmezi a saját helyzetét. Ami tehát semleges, az nem világnézet, ami viszont világnézet, az semmiképpen nem lehet semleges. Tehát a két szó fogalmi-tartalmi összekapcsolása rögtön az első pillantásra bizonyos nehézségeket rejt magában.
Módszertanilag lehet semleges világnézetről mégis beszélni abban az értelemben, amennyiben az állam nem akar dönteni az állampolgár helyett világnézeti kérdésekben. Csakhogy erről ez a törvényjavaslat nem is szól, nem is beszél. Pusztán arra hivatkozik, hogyha a szülők igényelnek bizonyos világnézeti oktatást az állami tanintézményekben, iskolákban, akkor ezt az igényt ki kell elégíteni. Nem erőszakos misszióról, hittérítésről van tehát szó, hanem egy normális igény kielégítéséről.
Másfelől is meg lehet közelíteni a világnézeti semlegesség fogalmát, és ilyen értelemben egy nagyon is határozott filozófiai irányzathoz köthető, tehát tulajdonképpen megint nem felel meg a semlegesség követelményének, mivel a pozitivista filozófusok között vannak olyanok, akik azt állítják, hogy maga a világnézeti kérdésfeltevés értelmetlen, hogy evvel az egész kérdéssel értelmetlen foglalkozni, és ilyen módon kiiktatják a gondolkodásukból a világnézetet. Bizonyos értelemben, analóg értelemben még azt is elmondhatjuk, hogy a semleges világnézet fogalma ma már viszszaköszön a vallások világában is sajátos módon; akkor, amikor a szcientológiai egyház megfogalmazza a maga hittételekre emlékeztető elveit, akkor éppen egy ilyen semleges, vagy egy semlegességet sejtető világnézetet próbál terjeszteni. Tehát ezért mondom, hogy akkor, amikor a semlegességről beszélünk, valójában nem ezt mondjuk, valami egészen mást.
Ha nagyon konkrétan meg akarom nevezni, hogy mit akarunk mondani, akkor úgy is fogalmazhatok, hogy a semleges világnézet tulajdonképpen egy gyakorlati ateizmust jelent, a vallásos világnézet kiiktatását, és ahogy itt az ellenzéki képviselők hozzászólásából kiderült, ezt gyaníthatóan ők is tudják, hiszen nem úgy általában a világnézet ellen emeltek itt szót, hanem ha ezt megnevesítették, akkor mindig a vallásos világnézet kérdése merült föl.
Ellenérvként szerepelt az is, hogy azok, akik vallásos világnézetet választanak, azok a szülők írassák a gyermekeiket egyházi iskolákba, felekezeti tanintézményekbe. Ez akár igaz is lehetne, csakhogy: aki itt élt ebben az országban, az nagyon jól tudja, hogy az egyházaknak jelenleg nincs annyi tanintézménye, anynyi iskolája, amellyel a társadalmi igényt ki lehet elégíteni. Az elmúlt évtizedekben - hogy a legnépesebb történelmi egyházat említsem - a katolikus egyháznak négy szerzetesrendje működött, és ebből a négy szerzetesrendből, mindegyikből két-két személyt vettek fel évente a felsőfokú oktatási intézményekbe, hogy tanári diplomát, oklevelet szerezzenek. Ezzel nyilvánvalóan nem lehet kielégíteni azt a most is megmutatkozó társadalmi igényt, amely természetesen korábban is jelentkezett, és ahogy korábban is ezt a nyolc egyházi iskolát éppen azért tartották fönn, hogy mutassák és bizonyítsák a tanintézetekben vagy legalábbis az oktatásban a pluralizmust. Az állami tanintézményekből éppen e miatt az ok miatt ma sem lehet kiiktatni a hittanoktatást vagy a világnézeti oktatást, amennyiben ezt a szülő igényli.
Más szempontból is nehéz lenne világnézetileg semleges szigeteket teremteni egy társadalomban. A társadalmakban éppen a pluralizmus elvének érvényesülése következtében jelentkeznek a világnézeti kérdések. Nevetséges és önellentmondó lenne az, ha éppen a tanintézményekből próbálnánk ezt száműzni, hiszen a gyerek a hétköznapi életében bármikor találkozhat különféle vallások, egyházi felekezetek felszólításaival, például ha elkeveredik egy aluljáróban, ahol nemegyszer tapasztalhatjuk mi is: egy angolul beszélő fiatal ad elő bizonyos megváltástani nézeteket, és ott mellette egy másik fordítja az összegyűlt tömegnek.
Fölmerülnek tehát kérdések óhatatlanul a gyermekben is, a fiatalságban is, és miért éppen az iskolában ne kaphatna erre választ? Hogy lehet ezt a fajta elszigeteltséget vagy ezt a hermetikus elzárkózottságot megteremteni egy iskolában? Az már a hozzászólásokból kiderült, Fodor Gábor vezérszónoklatában is hallhattuk, hogy nem a tanár világnézeti semlegességét követelik tulajdonképpen az ellenzékiek. De furcsa a helyzet. Mert ha a tanár sem lehet semleges világnézetileg, és ha nem semleges a szülő sem, és azt gondolom, hogy nem semleges a magyar kultúra sem világnézeti szempontból, akkor hogy lehet azt elképzelni, hogy éppen a gyerek lesz világnézeti szempontból semleges. Mert azt el lehet képzelni, hogy a liberális iskolákban - mondjuk - nem mutatnák meg a növendékeknek a Szent Koronát, nehogy világnézeti ellentétek támadjanak, tekintve, hogy a Szent Korona sem semleges világnézeti szempontból. A magyar kultúra egésze nem semleges világnézeti szempontból.
A történelemben vannak olyan korszakok, például a reformáció kora, melyeket nagyon nehéz világnézeti szempontból semlegesnek tekinteni. Mit tanítsanak akkor ezekben az iskolákban? Rabbi Jokhanan azt mondja a Talmudban: ha a tóra nem adatott volna, szemérmességet a macskától tanulnánk, rablástól való óvakodást a hangyától, hitvesi hűséget a galambtól. Én azt gondolom, hogy a macska világnézeti értelemben valóban semleges. Az ember nem az. És ugye azon nem lehet változtatni, hogy a tóra adatott, ezért nem mehetünk előre az időben akkor, amikor még ez nem adatott, amikor még nem volt ekkora kincs, ekkora útbaigazító kincs az emberiség kezében. Miért kellene egy történelem előtti időből indítani az oktatást, a nevelést?
Én különben is, ha valóban nemcsak ismeretközlésről van szó, hanem nevelésről, tehát ahol a tanár és a tanított, a gyermek perszonális kapcsolatba kerül egymással, akkor nagyon nehéz kiiktatni a személy egyik leglényegesebb vonását, nevezetesen azt, hogy bármilyen szegényesek is legyenek az ismeretei, mégis megpróbálja valamiféle rendszerbe foglalni, és megpróbálja már a gyerek is a kezdet kezdetén keresni a helyét a közösségben, a társadalomban, és értelmezni azt.
(10.10)
Téved Fodor Tamás, ha azt gondolja, hogy azt a kijelentését - most már én szó szerint idézem -, hogy a kisebbséghez tartozás kirekesztésre vagy kirekesztődésre alkalmas érzést teremt, most már szó szerint idézem, hogy mi azt félreértjük. Nem értjük félre.
Mi azt gondoljuk, hogy az oktatásnak és a nevelésnek olyannak kell lennie, hogy a kisebbséghez való tartozás, amit a gyermek ugyancsak nemcsak világnézeti szempontból, hanem számtalan más szempontból is megtapasztalhat, ne legyen kirekesztődésre alkalmas érzés. Hogy az iskola elérhesse azt, hogy amikor a tanuló bekerül a közösségbe, rögtön tapasztalja az azonosságot és a különbözőséget, a különösséget, hogy a különbözőség ebben vagy abban, ilyen vagy olyan adottságokban, ami az oktatás során éppen hogy kiderül, ne érezze a kirekesztettséget, és ne a különbségre tegye a hangsúlyt, hanem az összetartozásra.
Etnikai kisebbséghez tartozó diákok is nyilvánvalóan szerepelnek majd, vagy jelentkeznek az állami tanintézetekben. Ott akkor őket is zavarjuk el, nehogy kisebbséghez tartozás, kirekesztésre vagy kirekesztődésre alkalmas érzése teremtődjön?
Pontosan azért kell kialakítani egy olyan oktatást és nevelést, amelyik erre az azonosságra, az emberek egymás közti azonosságára épít, és ezt legkevésbé sem tehetjük meg a világnézet nélkül. Vagy akkor eljutunk egy olyan szituációba, amit úgy látszik, ellenzéki képviselőtársaim kívánnak, amit Huxley fogalmaz meg a Szép új világban, hogy zárjuk be a szentírást egy széfbe, ne vegyük elő, mert - ahogy mondja ott a szereplő - ez sok bajt támaszt a társadalomban, sok ellentétet támaszt, tegyük inkább félre, zárjuk el az emberek elől. Nevetséges.
Azt gondolom - befejezésül -, hogy legyen egyértelmű a Kereszténydemokrata Néppárt állásfoglalása ebben a kérdésben: senki nem akar missziót, senki nem akarja azt, hogy a hittérítés helye legyen az iskola. A történelmi egyházak akarják a legkevésbé. Ha valamit, akkor azt a történelmi egyházak, amelyek többnyire ebben a kérdésben mégiscsak érintettek, megtanulták a saját történelmük folyamán, hogy sok mindent meg lehet tenni, de erőszakkal hitet ébreszteni az emberekben nem lehet. És legkevésbé lehet az ifjúságban. Ezt nagyon jól tudják.
És engedjék meg, miután itt egy személyes élményével szerepelt Fodor képviselő úr is a hozzászólásában, hadd tegyem hozzá én is egy személyes tapasztalatomat.
Még az sem biztos, hogy az egyházi intézetekben, tanintézményekben, iskolákban feltétlenül megkövetelik a működtető egyház hitvallását. Én a piarista gimnáziumban végeztem, volt egy protestáns tanulótársam, megkérdezték tőle, óhajt-e hittanra járni, ami be volt építve egyébként is az iskola tanmenetébe, mert katolikus hittant tanítottak, kijelentette, hogy ő nem óhajt. Semmi baja nem lett ebből, mert nyilvánvalóan egy normálos iskolában ebből nem lesz konfliktus. Soha nem vitatkoztunk vele hitbéli kérdésekről, együtt végeztem vele. És még olyan is volt a diákok között, aki kijelentette harmadikos korában, hogy ő nem hisz Istenben, nem jár ministrálni. Ő is elvégezte a piarista gimnáziumot. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
