KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szocialista képviselőtársaim már elmondták a közoktatási törvénytervezet alapvető kérdéseiről alkotott véleményünket. Én most a közoktatási törvénytervezetnek a szakképzési törvénytervezettel való kapcsolatáról, az e téren fellelhető problémákról, valamint a tantestületek jogairól szeretnék néhány szót szólni.
Ha a közoktatási törvénytervezetet figyelmesen áttanulmányozzuk, az állapítható meg, hogy az oktatás első számú kárvallottjai a szakképző intézmények, a szakmunkástanulók lesznek. E hátrányos helyzet mindenekelőtt a tervezett finanszírozási rendszerből adódik. A törvénytervezet 118. § (3) pontja ugyanis azt mondja ki, hogy az állami költségvetési hozzájárulásnak az iskolákban, óvodákban dolgozó közalkalmazottak illetményét és pótlékait kell fedeznie. Tehát a béreken túl jelentkező költségek a fenntartókat terhelnék. E finanszírozási elv következtében a szakképző intézmények járnak a legrosszabbul, hiszen az összes oktatási intézmény közül ott jelentkeznek a legjelentősebb - technikai felszerelés, anyag, szerszám, gép stb. - költségek, amelyek egyedüli finanszírozására az önkormányzatok képtelenek lesznek. Nem kell különösebb szakembernek lenni ahhoz, hogy belássuk, az önkormányzatok a szakképző intézményeknek még a jelenlegi szinten tartását sem fogják tudni biztosítani, nemhogy a gazdaság igényei szerinti, egyre korszerűbb technológiák elsajátíttatását.
Súlyosbítja e problémát még az is, hogy az önkormányzatok és a szakképző intézmények között amúgy is gyakori a feszültség amiatt, hogy a szakképző intézmények szinte kivétel nélkül nem helyi, hanem regionális feladatokat látnak el. Az iskolák tanulóinak többsége nem a településen lakik, mégis a fenntartó önkormányzat feladata az ő ellátásuk is. Az oktatás finanszírozásának tervezett módja e feszültséget tovább fogja fokozni.
A szakképző intézmények ennek következtében elsősorban a szakképzés költségigényesebb oldalát, a szakmai gyakorlatot fogják visszafejleszteni. Kevesebb iskolai gyakorlati oktatási hely lesz, így kevesebb tanuló juthat képesítéshez, ami szociális szempontból is igen káros. A szűkülő anyagi lehetőségek nemcsak a képzési helyek számát fogják csökkenteni, hanem a gyakorlati oktatás színvonalát is. Ennek következtében aligha lehet majd biztosítani azt a piacgazdasági igényekhez alkalmazkodni tudó, magasabb szintű, ugyanakkor a többszöri átképzést lehetővé tevő szakképzés megvalósítását az iskolai keretek között, amiről Kiss Gyula munkaügyi miniszter úr beszélt. Ez még a szakképzési alapból nyújtható támogatás mellett sem sikerülhet ilyen finanszírozási körülmények között. Pedig különösen a jól működő piacgazdaság kialakulásáig igen nagy szükség van az iskolai gyakorlati képzésre.
Már a szakképzésről szóló törvény vezérszónokaként is elmondtam, hogy mivel a gazdálkodószerveket az állam nem teszi érdekeltté a gyakorlati oktatásban való közvetlen részvételre, így nincs elegendő számú gyakorlati képzési hely.
A képzési hely iránti nagy keresletet sok munkáltató kihasználja, és komoly összegeket kér a jelentkező tanuló szüleitől a gyakorlati oktatás fejében. Ilyen anyagi áldozatra viszont a családok döntő része képtelen. Így aztán a halmozottan hátrányos helyzetű családok, a sokgyermekes családok, a munkanélküli, iskolázatlan szülők gyermekei, bármily tehetségesek is, egyáltalán nem vagy csak erőn felüli áldozatok árán juthatnak be a szakképzésbe, pedig a szakmához jutás elsősorban ezeknek a gyermekeknek jelent egzisztenciateremtő lehetőséget. Így a közoktatási törvénytervezetben biztosított első szakmai képesítés ingyenességének feltételei nincsenek biztosítva. Az illegális képzési díjat fizetni nem tudó tanulók szakmához jutását segítik elő elsősorban az iskolai gyakorlati oktatási helyek, így ez a tervezett finanszírozási rendszer ezeket a családokat fogja elsősorban sújtani.
Az, hogy a közoktatási törvénytervezet mostohagyerekként kezeli a szakmunkástanulókat, abból is kitűnik, hogy a napközi és a tanulószoba csak az iskolai oktatás első nyolc évfolyamán lenne ingyenes. Az általános iskola 9. és 10. évfolyamán, valamint az iskolai szakképzési évfolyamon már térítési díjat kell fizetni a tanulónak a napköziért és a tanulószobáért. Pedig az általános iskola 9. és 10. osztályába szinte kivétel nélkül olyan tanulók fognak járni, akik a tankötelezettség után a szakképzésbe kívánnak bekapcsolódni. Ezeknek a gyakran iskolázatlan szülők gyerekeinek az esélyegyenlőségét segítené elő a napközi, illetve a tanulószoba. Ezeket a 9., illetve 10. osztályokat egyébként többségükben a szakképző iskolák fogják felvállalni, erre a törvény lehetőséget is ad, már csak azért is, hogy közismereti tanáraik ne maradjanak állás nélkül. Annál is inkább így lesz ez, mert a törvény szerint az iskolaszerkezet átalakítása céljából többletköltségvetési támogatás nem igényelhető. Tehát a 9., 10. osztály kialakításának, működtetésének teljes költségei a fenntartót terhelnék. Azok a 8. osztályt végzett tanulók viszont, akik úgy gondolják, hogy nem érettségit kívánnak tenni, hanem szakmát akarnak majd tanulni, a 9. osztályt nyilván ezekben a szakképző iskolákban létesített osztályokban akarják folytatni, azon egyszerű megfontolásból, hogy így könnyebben jutnak be innen a szakképzésbe is. Így viszont nem fog megvalósulni az az egyébként helyes szándékú törekvés, hogy a pályaválasztási kényszer a jelenlegi 14. életévről minimum a 16. életévre kerüljön, s a szakmunkáspálya választása továbbra is a 8. osztály után fog megtörténni. Ez a fajta szelekció már számunkra elfogadhatatlan.
Tisztelt Ház! A következőkben szólni szeretnék a közoktatási és a szakképzési törvény kapcsolatáról. Erről a közoktatási törvénytervezet azt mondja, hogy a törvényjavaslat a közoktatás rendszerét oly módon építi fel, hogy az szervesen kapcsolódjon a szakképzéshez. E törekvéssel teljes mértékben egyet lehet érteni, de, sajnos, a megvalósulás már távolról sem zavarmentes.
Milyen problémák találhatók a két törvénytervezet kapcsolatában? Egyrészt olyan törvényi paragrafusok kerültek a közoktatási törvénybe, amelyeknek inkább a szakképzési törvényben lett volna a helyük. Másrészt több esetben nem egyértelmű, hogy az egyes paragrafusok a szakképzésben részt vevő tanulószerződést kötött tanulókra vonatkoznak vagy azokra, akik az iskolában kapják a gyakorlati képzést.
Végül több ellentmondás is található a két törvény között. Nézzük egyenként ezeket a problémákat:
A közoktatási törvénytervezet 11. §-ának 2. pontja kimondja, hogy a szakközépiskola, a szakmunkásképző iskola és a szakiskola tanulóját a gyakorlati képzés keretében az érdekvédelem és a munkavédelem tekintetében megilletik mindazok a jogok, amelyeket a munkajogi szabályok biztosítanak a munkavállalók részére. Ez a paragrafus nem a közoktatási törvénybe való. Meg kell mondani, hogy így ez a szöveg a szakképzési törvényben is használhatatlan lenne. Ugyanis amint azt már a szakképzési törvénynél is elmondtam, számos esetben teljességgel bizonytalan, hogy melyek azok a Munka Törvénykönyvében meghatározott jogok, amelyek érdekvédelmet vagy jogvédelmet szabályoznak, mivel a Munka Törvénykönyvének ilyen fejezetei nincsenek.
(12.00)
Egy ilyen helyzet teljes jogbizonytalanságot szül, hiszen számtalan esetben előfordulhat, hogy a tanulóval foglalkozó gazdálkodószervezet megítélése szerint valamely jog nem érdekvédelmi jellegű, a tanuló szerint pedig igen. Vajon ki fogja ezt eldönteni? S különösképpen úgy eldönteni, hogy az egész országban egységes legyen a megítélés, s ne ahány munkahely, ahány tanuló, annyiféle értelmezés legyen, különös tekintettel arra, hogy a Munka Törvénykönyvének 215 paragrafusa van?
Ellentmondások találhatók a közoktatási törvénytervezet 76. §-a 4. pontjában is, mely a tanulóval szembeni fegyelmi eljárásokról szól. E törvényparagrafus a következőket mondja ki: a szakközépiskola és a szakiskola tanulója ellen folytatott fegyelmi eljárásba, ha a tanuló tanulószerződést kötött, be kell vonni az érdekelt munkáltatói érdek-képviseleti szervet. Ez teljesen ellentmond a szakképzési törvénytervezetnek, mely szerint tanulószerződés esetén a gyakorlati képzés teljes felügyeletét a gazdasági kamarák látják el. A gazdasági kamarák viszont szakmai szervezetek, és nem láthatják el a munkaadók érdekképviseletét. Ezt a jelenleg kidolgozás alatt álló, gazdasági kamarákról szóló törvény is világosan ki kívánja mondani.
További ellentmondások tapasztalhatók a tanulók kártérítési felelősségénél a kártérítés mértéke tekintetében gyakorlati képzés esetén. A közoktatási törvénytervezet 77. §-ának 2. pontja ugyanis a következőket mondja: a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a mindenkori legkisebb minimálbér egyhavi összegének az 50%-át gondatlan károkozás esetén. Vajon milyen tanulókra vonatkozik ez az előírás, milyen gyakorlati képzés esetén? Valamennyi esetben? Akkor is, ha a tanuló tanulószerződést kötött?
Ugyanis a szakképzési törvénytervezet 50. §-ának 2. pontja a kártérítési felelősségről a következőket mondja: a tanuló a gazdálkodószervezetnek a gondatlanságból okozott kár 50%-át köteles megtéríteni. A kártérítés mértéke azonban nem haladhatja meg a tanuló pénzbeli juttatásának egyhavi összegét.
Ebből a szövegből nem derül ki, hogy tanulószerződést kötött tanulóról van-e szó. Következtetni lehet csak arra, hogy igen, mert pénzbeli juttatást csak ezek a tanulók kaphatnak a tervezet szerint.
De itt mindenképpen ellentmondás van a két törvény között.
Ugyanis a közoktatási törvényben szereplő minimálbér egyhavi összegének 50%-a messze nem azonos a tanuló pénzbeli juttatásának egyhavi összegével. A minimálbér 50%-a jelenleg 4500 forint, a tanuló pénzbeli juttatásának havi összege pedig a törvénytervezet szerint lehet 900 forint is. Az ellentmondás akkor is fennáll, ha a közoktatási törvény idevonatkozó paragrafusa a tanulószerződést nem kötött tanulókra, a szakképzési törvény idézett paragrafusa pedig a tanulószerződést kötött tanulókra vonatkozik. Mert milyen törvény az, amely az olyan tanulót, aki nem kap egy fillér pénzbeli juttatást sem, hiszen nem kötött tanulószerződést, 4500 forint kártérítésre akarja kötelezni, míg azt a tanulót aki pénzbeli juttatást kap, esetleg ennél jóval kisebb összegre, hiszen a pénzbeli juttatás alsó határa 900 forint lenne?
Ellentmondások egyébként bőven találhatók a közoktatási törvénytervezetben. Így például: amíg a 114. § az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások között sorolja fel a napközis foglalkozást és a tanulószobát, addig a törvénytervezet 11. §-ának 1. pontja már szűkítést tartalmaz, amikor úgy fogalmaz, hogy, idézem: "A tanuló joga, hogy indokolt esetben napközi otthoni, tanulószobai ellátásban részesüljön." Tehát nem mindig joga, csak indokolt esetben. Arról nem is beszélve, hogy a törvénytervezet 53. §-ának 3. pontja szerint pedig - ezt is idézem: "Az iskola köteles a felügyeletre szoruló tanuló részére legalább 14 éves korig napközit és tanulószobát biztosítani." Eszerint tehát ha egy nyolcadik osztályos tanuló tanév közben betölti a 14. életévét, akkor már megszüntethető a napközi, illetve a tanulószoba, akár tanév közben is.
Tisztelt képviselőtársaim! Azt hiszem, az általam elmondottakból világosan kitűnik, hogy az előttünk fekvő közoktatási törvénytervezet számtalan ellentmondástól terhes.
Tisztelt Ház! Végezetül szólni szeretnék a pedagógusok, az iskolai tantestületek jogairól. Ha figyelmesen végigtanulmányozzuk az elmúlt két év alatt készített különböző közoktatási törvénytervezeteket, azt látjuk, hogy nemcsak az oktatás finanszírozásában történt jelentős visszalépés a jelenlegi törvénytervezetben, hanem a pedagógusok s a nevelőtestületek jogaiban is.
Arról már szóltak képviselőtársaim, hogy a jelenlegi törvénytervezetben eltünt a pedagógusoknak az a joga, mely az egy évvel ezelőtti tervezetben még szerepelt. Eszerint - idézem: "A pedagógusnak minden munkaviszonyban eltöltött két év után, átlagkeresete 75%-ának folyósításával kutatói szabadságot kell biztosítani tudományos fokozat megszerzése, tanulmányút vagy tankönyvírás céljából."
Még jelentősebb a jogszűkítés a tantestületeknél. Az egy évvel ezelőtt készült közoktatási törvénytervezet 115. §-ában még a következők voltak olvashatók az igazgatói pályázatokról, idézem: "A pályáztató nem támogathatja annak a nevelési-oktatási intézményvezetői megbízatását, akinek az intézmény vezetésére vonatkozó programjával és fejlesztési elképzeléseivel a nevelőtestület nem ért egyet. Az a jelölt kapja meg a nevelőtestület egyetértését, aki a jelenlévők szavazatának több mint 50%-át megkapta."
Az előttünk fekvő törvénytervezetben már szó sincs semmi olyan jogkörről, amivel a nevelőtestületek az igazgatók kinevezését befolyásolni tudnák. Csupán annyi szerepel benne, hogy a fenntartó a közoktatási intézmény vezetőjének megbízása előtt beszerzi - szó szerint ez szerepel - az intézmény dolgozói közösségének a véleményét. Még azt sem mondja ki, hogy köteles figyelembe venni a véleményt.
A tantestületek véleményének ez a semmibe vevése nyilván ugyanabból a megítélésből táplálkozik, amely korábban egyes, kormányhoz közelálló körök részéről hangzott el, s mely szerint ha a tantestületekre bíznák az igazgatók kiválasztását, akkor azok olyanokat támogatnának, akik a legkevesebbet követelnék velük szemben.
A pedagógusoknak ez a lebecsülése természetesen sértő és elfogadhatatlan. Ha az előttünk fekvő törvénytervezet kizárja a nevelőtestületeket abból, hogy az igazgatók kinevezését jelentősen befolyásolni tudják, akkor tovább folytatódhat a jelenlegi gyakorlat. Jelenleg ugyanis számtalan esetben előfordul, hogy a tantestületek túlnyomó többségű támogatása ellenére a fenntartók - többnyire politikai megfontolásból - nem azokat nevezik ki, akiknek személyével, s pedagógiai programjával a testület nagy többsége egyetért. Ezt a szemléletmódot - sajnos - más területen, a megyei bíróságok elnökeinek a kinevezésénél már többször tapasztalhattuk. Így viszont az előttünk fekvő közoktatási törvénytervezet 57. §-ának 1. pontja, mely szerint - idézem: "A nevelőtestület döntési jogkörébe tartozik a foglalkozási, illetve pedagógiai program elfogadása", ez olyan tantestületi jog, amelynek a megvalósítása valójában egyáltalán nem biztosított.
Tisztelt Ház! Összefoglalásként - sajnos - azt kell megállapítanom, hogy ez a közoktatási törvénytervezet nemcsak alapkérdéseiben, hanem számos részletkérdése miatt is elfogadhatatlan számunkra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
