TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden, Daróczy képviselőtársammal teljesen egyetérve, inkább csak megerősítve mondanám el a következőt.
Az elmúlt héten nagyon röviden szóvá tettem azt az örökséget és azt a gyakorlatot, ami tulajdonképpen a magyar pedagógiának mindig erénye is volt, és amit manapság a pedagógusok egyre inkább számon kérnek ezzel a kérdéssel: tessék mondani, milyen koncepcióra épül fel a mai közoktatási törvény?
Daróczy képviselőtársam nagyon érzékenyen és pontosan utalt arra, amit Kovács Gábor valóban jogosan vetett fel, hogy új bort új tömlőbe. Ugyanakkor valóban felmerülhet az a kérdés is - és most itt tantárgyakat sorjázva -, lehet hogy egy régi bort kell új tömlőbe tenni. Módszertani kérdések merülnek fel, olyan - mondjuk így - a pedagógiában ma újdonságként jelentkező esetek, mint legutóbb valaki azért nem írta meg a diplomamunkáját, mert egy angol tanárnő vezette a gyakorlatát és megijesztette, elijesztette a pedagógiától a véleményével, ugyanakkor azok a harmadikos gimnazisták egyöntetűen felálltak az ifjú tanárjelölt mellett és azt mondták, hogy kérem, mégiscsak jó ez a módszer, amit csinál, mert igen eredményesen oktatott.
Tehát a koncepció híján és főleg az ideológiai tárgyak esetében valóban ott vagyunk bajban, hogy végül is itt nem arról van szó, hogy így vagy úgy kell - régen úgy mondták - pártosnak lenni történelemben, irodalomban, vagy a humán tárgyakban, hanem azt mondanók, hogy azt az értékrendet kellene megcélozni valamiképpen, ami egy egyetemes európai értékrend. Ez most itt túl nagy szónak hangzik, de ha visszalapozunk a magyar pedagógia történetének csak az elmúlt időszakába - és én röviden megemlítettem egy nevet a múltkor, Sík Sándornak a kidolgozott pedagógiai rendszerét, amit '48-ban úgy söpörtek le az asztalról, ahogy volt, akkor azzal a fogalommal nem találkozunk így külön, hogy katolikus vagy keresztény vagy mit tudom én milyen ideológiai megjelölésű fogalom, hanem egyszerűen egy értékrendi fogalom merül fel, amibe tökéletesen beleillik minden.
Ha tehát egy történelem is tárgyszerű és a pedagógus egyénisége ott van mellette, akkor azt hiszem, ez különösebb problémát nem okozhat. Viszont valóban ebből a közoktatási törvényből legalább olyan példákat - amit tudom, hogy törvénybe nem lehet foglalni -, példáknak a szellemét látnók, ami valamiképpen a magyar pedagógiának a múltját és esetleg a jövőjét is kijelöli, mert hiszen nem biztos, hogy a német vagy amerikai stíl vagy módi ebben az országban így vagy úgy megfelel.
Lehet, hogy töredékesen tudjuk használni, de a magunk képére és hasonlatosságára formálni csak akkor tudjuk - ahogyan képviselőtársam mondotta -: igenis kellenek azok a kísérletezések, kellenek azok a vállalkozások, de mindig egy koncepcionális módon, amelyek végül is egy eredményes magyar pedagógiát fognak hozni, és én bízom benne, hogy még azért korrigálható sok minden, hogy ez valóban eredményes legyen. Köszönöm szépen. (Taps.)
