MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Köszönöm szépen. Csak megvártam még itt a vitát. A tegnapi nap folyamán az MDF-fel tartott közös frakcióülésen. kérem, amit láttam a rádióban, azt én elmondom. (Derültség, taps.) Elnézést.
Kérem, Zacsek Gyula úr jóvoltából én végignéztem azt a beszélgetést, amit Zacsek Gyula úr - akit én igen nagyra becsülök - folytatott a kárpátaljai magyarság egyik képviselőjével. Az egész beszélgetés alatt azt láttam, hogy ez a képviselő a kérdésekre nagyon nehezen adott választ, és nagyon szenvedett. Úgyhogy uraim, nem kell itt annyit nevetni. Nehéz kérdés ez. És a végén arra lettem figyelmes, hogy arra fakadt ki, hogy nekünk mindenhogy rossz, akár megszavazzák ezt a szerződést, akár nem. Erre kívánok most rámutatni, hogy miért is van úgy elkeseredve az ottani magyarság egy része.
Tegnap Annus képviselőtársam emlegette Németh Lászlónak a koncepcióját, amely miatt annak idején a Horthy-rendszerben nagyon kemény kritikát kapott, és én arra gondoltam, hogy itt Németh László igazsága derül ki. Tudniillik, ha nem szavazzuk meg, akkor attól félnek, hogy elvesztik azt is, amit eddig kaptak. Ha megszavazzuk, attól félnek, hogy lemondunk arról, hogy valaha visszakerüljenek az anyaországhoz.
Most kérdezem kérem: melyik van közelebb? Az, hogy elvesztik azt, amit eddig kaptak. Melyik van távolabb? Talán annyira távol, hogy sohasem fog - hogy úgy mondjam - bekövetkezni az, amit az EDU sem támogat. Nevezetesen az, hogy a határok megváltoztatásával boldogítsák az embereket itt Európában, abban én nem hiszek. Abban viszont hiszek, és ez lenne a nagyon jó, ha minél előbb bekövetkezne a határok elmosódása, és akkor helyreállna az a kárpát-medencei gazdasági egység, amelyről annak idején gróf Apponyi Albert, Jászberény nagynevű képviselője a trianoni békediktátum aláírásával kapcsolatban három nyelven mondta el a beszédét.
Hát én csak lelkiismereti okokból álltam fel. Ezeken a kérdéseken nem árt elgondolkozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
