GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én előre bevallom, hogy tanulni akarok, ezért majd kiváncsian várom miniszter úr válaszát. Másrészt nem kételkedem abban, hogy a kérdés műfaján belül miniszter úr alapos választ fog adni, de a korrektség kedvéért előre bejelentem, hogy a problémát olyan szerteágazónak tartom, hogy én úgy gondolom, hogy még egy interpellációt is be fogok nyújtani a kérdés továbbfolytatásaként.
Előrebocsátva néhány gondolatot: az egyik az, hogy ma már nyilvánvaló, egyre nyilvánvalóbb itt az elmúlt időszak interpellációi, napirend előtti felszólalásai kapcsán is, hogy az élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem átalakulása és privatizációja lesz az a bizonyos téma, amelyen utódaink majd modellezni fogják a tevékenységünket, és ennek a kormányzatnak privatizációs és átalakulási politikáját.
(14.30)
A másik, amit előre szeretnék bocsátani, hogy az is nyilvánvaló ma már, hogy önmagában sem a gyorsított, sem a lassított átalakulás, illetve privatizáció önmagában nem mond semmit, és talán az egész Parlament felelős abban, hogy mindannyian elhanyagoltuk az apró részleteket, és ezek a részletek az állami vagyon lebontása esetében milliárdokat jelenthetnek és garanciáknak a keresését.
Az is nyilvánvaló - és részben kapcsolódik az előbbi miniszteri válaszhoz is -, hogy a piacgazdaság eszméire hivatkozva a közhatalomhoz közelebb álló, monopolisztikus helyzetben lévő gazdálkodószervezetek, amelyeket persze én ezzel bántani nem kívánok - energiaszolgáltatók, bankok, vízművek, társadalombiztosítás és mások -, a fennmaradásuk érdekében tulajdonképpen kiürítették az élelmiszeripar területét, illetve az élelmiszeripar egy darabig próbálta ezeket a terheket a termelőkre hárítani, de ma már nincs mit továbbhárítania.
És még egy bevezető megjegyzésem lenne, és utána már kifelé is mennék a kérdésemből, mégpedig az, hogy én nem akarom a politikai ellenállás jelentőségét csökkenteni a rendszerváltásban, de éppen Csongrád és Bács megye volt az, ahol a kistermelők már voltaképpen a 60-as évektől megkezdték a rendszer fellazítását. Itt voltak azok a bizonyos kapitalista háromszögek, ezek voltak azok a kistermelők, akik fóliázva és más módon a terményeiket piacra vitték, és a korszerű élelmiszeripar kialakulását is ösztönözték.
Annak idején, még egyetemista koromban stoppoltam, és egy pénzügyből jövő főosztályvezető úr azért ment le akkor Szatymazra, hogy megrendszabályozza ezeket a kapitalista úton járó termelőket, hogy majd ő aztán megmutatja, hogy itt nem lesz semmiféle ilyen tőkés tendencia.
Nekem most az az aggodalmam, hogy legalábbis átmeneti időre, a mostani időszakban a termelők előtt ugyancsak nagy akadályok vannak azért, hogy korszerű módon gazdálkodjanak, ha úgy tetszik, kapitalista útra lépjenek. És ezt mutatja a Csongrád megyei helyzet is, ahol így nyár előtt, a termések beérése előtt elég rosszul áll a helyzet. Néhány nagyvállalat, mint mondjuk a Pick Szalámigyár, a húsipar kivételével a többiek helyzete majdnem katasztrofális, a paprikafeldolgozás már teljes mértékben banki tulajdonban van, róluk nehéz is emiatt információt szerezni, hiszen banki titok alá esnek, talán talpon maradnak.
A Szegedi Konzervgyárnak nagyon sokféle, félig már bűnügyekbe hajló privatizációja is volt, most is felszámolás alatt áll, olyan hírek vannak, hogy ez év végéig talán újabb pályázatot fognak kiírni.
Én úgy is, mint a szőlőtermelőkhöz közel álló, különösen fájlalom a Dél-alföldi Pincegazdaság szomorú kálváriáját, ahol a legutóbbi információim szerint a társadalombiztosítás felszámolási eljárást kezdeményezett, ezt a bíróság elfogadta, az egész ügy 40 milliós, ami most a kamatok miatt állítólag 85 millióra ment fel. Az elmúlt II. félévben történt egy csődegyezség, tudomásom szerint; ezt követően a cég fizette a társadalombiztosítást, de a korábbi adósságok miatt a hitelezőknek ezen egyike, tehát a tb. kezdeményezte a felszámolást. Ezenközben folyik a vagyon leértékelődése… (Az elnök a mikrofont kocogtatva figyelmeztet az időre.) mindjárt, elnök úr, és voltaképpen nem áll sokkal jobban a szentesi baromfiipar sem, bár ott - és erről bizonyára fog miniszter úr beszélni - tudomásom szerint mostanában történnek lépések.
Kérdezem a miniszter urat, hogy kíván-e a Kormány - és itt egy kicsit javítanám - további lépéseket tenni a Csongrád megyei élelmiszer-feldolgozó vállalatok talpraállításáért, szerepel-e valamelyik vállalat a reorganizációs programban, és lát-e lehetőséget miniszter úr arra, hogy továbbra is működőképes legyen a zöldség-, a gyümölcs-, a paprika-, a szőlő- és a baromfi-feldolgozás, vagy egyáltalán talpra álljon, hogy értelme legyen a kistermelők - szőlőtermelők és zöldségtermelők - tevékenységének? Miniszter úr, várom válaszát! (Szórványos taps.)
