SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kávássy Képviselő Úr! Nehéz úgy választ adni önnek, hogy ne a mundér becsületének megvédésével kezdjem: mindenesetre, minden érzelem és minden indulat nélkül csak azt szeretném önnek mondani, hogy a Földművelésügyi Minisztériumban tudomásom szerint nem malmoznak, hanem kőkeményen dolgoznak többek között azoknak a feladatoknak a megoldásán, amelyeket ön is mond. Ha ön erről meg kíván győződni, akkor természetesen állunk rendelkezésére. Na, ennyit a dolognak a szervezeti részéről és a személyi részéről.
Ami most már magát a kérdés felvetését illeti, ehhez általánosságban - mielőtt a konkrét fölvetésekre, akár a juh, akár a sertés tekintetében rátérnék - azt kell mondanom, hogy működik nálunk egy agrárpiaci rendtartási törvény, március 1-je óta. Ez az agrárpiaci rendtartási törvény ugyanolyan fiatal, és ugyanolyan tipegő állapotban van még, mint azok a gazdák, akik a piac körülményei között - rájuk szabadulva a piac minden hatása - próbálnak valamilyen módon megélni.
Amikor tehát ön azt próbálja felvázolni, hogy milyen nehéz körülmények között vannak, miféle olyan problémáknak vannak kitéve, amelyekre esetleg nem számítanak, akkor én is azt mondom önnek, hogy amikor próbáljuk ezt a törvényt alkalmazni, még mi sem vagyunk ebben a kérdésben tökéletesek. Próbálja ezt tőlem elfogadni, és valamelyest megérteni.
Azt szeretném mondani, hogy igazából a terméktanácsok felállítása jelenthet ebben a kérdésben komoly változást.
Ami az agrárpiaci rendtartási szervezet működését illeti, már működik a rendtartási hivatal, működik a tárcaközi bizottság, de a terméktanácsok legtöbbje, amelyek egy-egy témában összefogják a termelőt, a feldolgozót és a kereskedőt - ezek elismeréséről már kiadtunk egy rendeletet -, még nem került elismerésre, mert még nem jelentkeztek ennek érdekében nálunk. Reméljük, hogy ez mielőbb megtörténik, és az tudja termelői oldalról, feldolgozói oldalról és kereskedői oldalról azokat a problémákat feldolgozni, ötvözni és - a minisztériummal valamilyen módon konzultálva - megoldani, amelyek itt, az ágazatban felmerülnek.
Nem vitatom azt, amit a képviselő úr konkrétan mondott az árakra vonatkozóan, hogy a kereskedő a piacon kialakult 110 forintos kilónkénti bárányár helyett csak 95 forintot fizetett ki a termelőnek. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani, hogy a 110 forint nem egy központilag megállapított hatósági ár, tehát végül is mindenkinek módjában áll jó és rossz boltot is kötni. Természetesen nagyon keményen dolgozunk azon, hogy például a szubvenciókkal megcélozzuk magát a termelőt, de nincsenek meg azok a technikák, sajnos, tisztelt képviselő úr, a piacgazdaságnak vagy a kvázi piacgazdaságnak ebben a kezdetleges szakaszában, amelyekkel közvetlenül meg tudnánk őt célozni, és attól tartunk, hogy ha a termelőt akarjuk megcélozni, a találati arány nagyon gyenge lesz. Ezért, sajnos, indirekt módon, csak a kereskedőn keresztül tudjuk elsősorban - legalábbis azt hisszük, hogy ott pontosabb találati aránnyal tudjuk - megcélozni a termelőt is. Mert a kereskedő csak azon feltételek mellett kapja meg azt a szubvenciót, ha ennyit meg ennyit minimálisan kifizet a termelőnek.
Ami a vágójuh kérdését, illetve a juh kérdését illeti, arra vonatkozóan szeretném önnek mondani, hogy nem 200000 darab, tisztelt képviselő úr, mindössze 27356 darab tenyészjuh behozatalára adott ki engedélyt az NGKM az FM-mel egyetértésben, törzskönyvi ellenőrzéssel együtt, és 1992-ben ez a mennyiség már csak 1779 darab volt, ilyen körülmények között tehát szó sincs arról a nagyságrendről, amit a képviselő úr említett.
Még annyit szeretnék végezetül mondani, hogy több ezer tonna fagyasztott marhahús behozatalára vonatkozó észrevételeivel kapcsolatosan tájékoztatom, hogy Magyarország rendszeresen importál marhahúst: az EK interim megállapodás első negyedévre 1400, a második negyedévre pedig 2000 tonna engedélyt ad erre a célra, míg az agrárpiaci rendtartás koordináló bizottsága 52/1992. számú közleményében 10000 tonna marhahús behozatalára hirdetett meg pályázatot annak érdekében - most jön a lényeg! -, hogy az élővágómarha-exportlehetőségeket minél jobban ki tudjuk használni, még akkor is, ha a száj- és körömfájás ebben esetleg valamilyen módon most, az utóbbi időben már befolyásol bennünket.
(14.50)
Tehát magyarul azt akarom mondani, hogy a behozatal és a kivitel között valamiféle egészséges kölcsönhatás van, nem pedig egymást lerontó hatás.
Szándékaink, tisztelt képviselő úr, hogy az agrárpiaci rendtartás keretei között azokat az anomáliákat, amelyeket a piac - akár a száj- és körömfájás, akár az aszály, akár egyéb miatt - eredményez, azt minimalizálni vagy pedig kiküszöbölni tudjuk. Higgye el, ezek a szándékok tisztességesek, és ezen dolgozunk a legjobb tudásunk, erőnk és lelkiismeretünk szerint. Kérem, hogy fogadja el a válaszom. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
