DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy megadták a szót. A tegnapi napon a magyar Országgyűlés, a magyar Parlament folyosóján, annak ellenére, hogy 1990. március 25-én és április 8-án keresztény, nemzeti, demokratikus győzelem született, és az általam tisztelt ellenzék is antikommunista, antibolsevista programmal foglalt helyet a tisztelt Ház innenső oldalán, ennek ellenére bekövetkezett az, hogy képviselőként, jóllehet, nem szokásom ilyen újságokhoz nyúlni… (Derültség.) …, felháborodásomban kézbe vettem a Szabadság című hetilapot. (Felmutatja.) ., amely május 14-én jelent meg, és május 17-én tették műgonddal a parlamenti képviselők sajtóasztalára, s így gondolom, hogy számos helyen az országban megjelent és arcul köpte az egész ország közvéleményét és az 1990-es választásokban realizált nemzeti, társadalmi akaratot.
Valószínűnek tartom ezt, hogy ez létrejöhetett, ami egyébként már az őrültség határát súrolja, hisz nagyon jól tudom, hogy jó néhány embert orvosi esetként kezelnek intézményekben, pszichiátriai osztályon hasonló jelenségek miatt, tegyük fel, mert horogkeresztet vagy nyilaskeresztet rakott ki ide vagy amoda a kútja, a háza vagy az ablaka nyilvánosságára.
Ím, lám, az a párt, amelyik a nemzetközi kommunista összeesküvésnek magyarországi fiókszervezete, és bárhogy is neveztette magát dicstelen történelme folyamán, mert egyértelműen a hazaárulást szolgálta, olyannyira, hogy 1945 után, a megszállással egyidejűleg felvette ezt a hangzatos, szép nevet, hogy Magyar Kommunista Párt.
(10.40)
De bárhogy neveztette magát, 1956-ra olyan szűkké szűkült, hogy egyszerűen egy kis szűk hazaáruló csoport találta magát szemben az egész nemzet, az egész társadalom akaratával. A nemzetközi kommunista összeesküvésnek ez a magyarországi fiókszervezete 1956-ban a szóban forgó újság égetése közepette - pardon, elődje égetése közepette -, kérem szépen, nyíltan és egyértelműen a hazaárulás oldalára állt, és most pediglen ismételten, névváltoztatásokkal, nemzetet, társadalmat, közvéleményt félrevezetve most már Munkáspártnak nevezteti magát, holott ugyanaz a párt, aminek korábban neveztetett! És itt, most már az őrület határán, megjelenik teljes címoldallal, 1100 éves keresztény kultúránkat sértő módon, az egész keresztény világ Jézus Krisztusát lemocskoló módon a keresztre szögezett vörös csillag és alá ez a piszkos hadüzenet a magyar népnek és a magyar társadalomnak - ha nem volna nevetséges, akkor talán még mást is mondanék a szóban forgó párt esetében -, hogy "Feltámadunk"!
Kérem, a Parlamentnek, az Alkotmánybíróságnak ezzel a jelenséggel azonosulnia kell, felül kell vizsgálja korábban hozott helytelen döntéseit! Nem lett volna szabad megengedni, hogy ez a párt álnokul "munkáspárt" néven egy ilyen általános név mögé meneküljön. Nem lett volna szabad megengedni első törvényünkkel, hogy 1956 forradalom és szabadságharc, ennek a hazaáruló, gyilkos pártnak a létezését! Ismételten hangsúlyozom, üdvözlő levelet kaptam Thürmer elnöktől… (Derültség és szórványos taps.) …, amelyben megköszönte, hogy szavazatommal eme jelképeket nem kívántam betiltani.
Valóban, kérem, a jelképeket nem kell betiltani - a pártot kell betiltani! (Derültség. - Taps a jobb oldalról.)
