KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem napirend előtt szót, mert két nappal ezelőtt, 1993. május 15-én fontos dátum következett be a magyar sportszervezetek életében. Ezen a napon lépett ugyanis hatályba a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény megváltoztatása, amely szerint az adó-, illetve a társadalombiztosítási kötelezettség nem teljesítése vétségnek vagy bűntettnek számít. Így a már életbe lépett törvény értelmében a sportszervezetek, sportegyesületek vezetőire akár börtön is várhat, magukat az egyesületeket pedig tartozásaik fejében történő sporteszközök, sportfelszerelések lefoglalása és így a sportolási lehetőség megszűnésének a veszélye fenyegeti.
Köztudott, hogy a sport soha nem volt képes magát önállóan fenntartani. A sport nem termelő ágazat, és nem a sportszervezetek számára üzlet, hanem a sportra épülő szervezeteknek hoz hasznot; a sportszergyártóknak, a sporteszköz-kereskedőknek stb. Mégis a sportegyesületekre irányul az adóprés. A korábbi állami támogatás megszűnt, és jelenlegi egész adórendszerünk, a társasági adó, a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó és ezek mellett a társadalombiztosítási járulékok olyan terheket rónak a sportszervezetekre, amelyekre nem voltak és nem is lehettek felkészülve, és amelyek működésképtelenné tehetik az egész magyar sportot.
A sportszervezetek elmúlt három évben felgyülemlett adótartozása jelenleg körülbelül másfél milliárd forint, melynek körülbelül egyharmada bírságokból és pótlékokból tevődik ki. A társadalombiztosítási hátralék pedig mintegy 500 millió forint.
A sportszervezetek anyagi helyzete május 15-e után sem lett jobb, sőt, az adósságok növekedésével folyamatosan tovább romlik. Ugyanakkor a törvény életbe lépett, a törvénynek érvényt kell szerezni, és az idő múlik. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal folyamatos tárgyalásokkal próbál haladékot biztosíttatni az adósságok kifizetésére, de ettől még - forrás hiányában - nem válnak fizetőképessé a sportegyesületek.
Egy hónappal ezelőtt a Somogy Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság - egyébként teljesen törvényesen - már elkezdett lefoglalni sporteszközöket, felszereléseket az egyesületektől. Az akciót akkor sikerült leállítani, de a végrehajtás lehetősége változatlanul fennáll bárhol az országban. Azt hiszem, teljesen nyilvánvaló, hogy ez a helyzet tovább nem tartható fenn.
A problémamegoldás keresésének a szándéka vezetett minket Jánosi György képviselőtársammal akkor, amikor a múlt év végén benyújtottuk képviselői önálló indítványunkat a sportegyesületek működőképességének megőrzése érdekében teendő időszerű intézkedésekről. Ez az indítvány nemcsak a sportegyesületek felgyülemlett adó- és társadalombiztosítási tartozásainak a kezelésére tett javaslatot, hanem a sportélet másik nagy problémájának, a lepusztulófélben lévő, illetve a privatizálások során megszűnő sportlétesítmények tulajdonlásával és fenntartásával is foglalkozik.
Képviselői indítványunk napirendre tűzését az Országgyűlés akkor megszavazta. Azóta több mint fél év telt el. Az egyesületek adósságai tovább nőttek, a létesítmények állapota tovább romlott, és bár az Országgyűlés azóta elfogadott egy irányt mutató sportkoncepciót, határozati javaslatunk országgyűlési tárgyalására a mai napig sem került sor.
Bár az elmúlt hetekben két ízben is szerepelt javaslatunk a következő ülés napirendi pontjai között, a házbizottság mindkétszer másként döntött. Úgy hírlik, hogy indítványunk megtárgyalására az első félévi ülésszakon már nem kerül sor, annak ellenére, hogy több bizottság is támogatta az indítvány megvitatását.
(10.10)
Szeretném nyomatékosan leszögezni, hogy képviselői indítványunkat nem tartjuk az ismertetett problémák egyedüli megoldási módjának. Szívesen fogadnánk minden olyan módosító indítványt, ami az ügyet előreviszi. Abban viszont egészen bizonyosak vagyunk, hogy sürgősen el kell dönteni kormányszinten s itt az Országgyűlésben, hogy fontosnak tartjuk-e a sportegyesületeket. Azokat az egyesületeket, amelyek az élsportot és a versenysportot tartják fenn, de melyekben sok ezer diák is sportol.
Ha fontosnak tartjuk, ha szükség van rájuk, akkor biztosítani kell a létfeltételeket a működésükhöz. Ha ehhez országgyűlési határozathozatal kell, úgy mielőbb hozzuk meg. Ha a törvényt kell módosítani, úgy módosítsunk törvényt. Csak egyet nem tehetünk: halogatni a megoldást.
223 sportegyesület három hónappal ezelőtt segélykérő levelet írt Antall József miniszterelnök úrnak. Azóta reménykedve várják a segítséget.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! Ha önök őszintén egyetértettek az Országgyűlés által nemrégen elfogadott sportkoncepció azon megállapításával, hogy a sport nemzeti ügy, akkor kérem önöket: fogjunk össze valamennyien annak érdekében, hogy a sportegyesületek létét és ezen keresztül sok ezer fiatal sportolási lehetőségét veszélyeztető problémák megoldása mielőbb jogszabályi úton rendeződjék. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
