MÓZS JÓZSEF, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
MÓZS JÓZSEF, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
MÓZS JÓZSEF, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Kedves Képviselőtársak! Láthatóan az OTKA mint intézmény az egyik fontos intézménye a kutatások támogatásának, de látni kell, hogy nem az egyetlen intézménye. Tavalyi számokat tekintve, mintegy 9 milliárd forint volt az a pénzösszeg, amely bekerült ebbe a témakörbe, és ebből mindössze 2 milliárd forint dőlt el az OTKA-n belül. Az idei helyzet egy picit kedvezőbb, mert ez a 2 milliárd forint 3 milliárd - ugye 2 és fél plusz fél, ahogy az előterjesztő miniszter úr is említette -, de láthatóan ez a pénz nem sok, sőt megkockáztatnám, nagyon kevés.
(11.40)
Másrészt a törvény beterjesztését megelőző sajtóelemzéseknél számomra az a déja vu érzés van, hogy a leghangosabb bírálók szinte azok a befolyásos személyek, ahogy én látom, akiknek az érdekeit ez az intézmény sérteni látszik.
A tudományos kutatás szerkezete megmerevedettnek látszik szerintünk, beleértve az elmúlt időszak ellentmondásainak konzerválódását. Mindebből az következik, hogy hosszabb időszak kell, amire evolutív módon ezek a viszonyok helyes irányban tisztázódni tudnak.
Röviden a beterjesztett törvényjavaslatról hadd ejtsek néhány szót. A magyar tudománypolitikai élet, általában lehet mondani, hogy válságban van, néhány kiragadott okát mondanám ennek.
A kontraszelektív személyi politika nem látszik túlzottan megváltozónak. Az elrontott intézményi rendszer, miszerint az egyetemi kutatóintézeti élet eléggé szét van választva, tovább él. A szovjet rendszerű tudományos minősítő rendszer átalakítása csak nehézségek között megy végbe. Mindenki tudja, a nagydoktori fokozat és a habilitáció közötti viszony tisztázatlan voltára is kell gondolni. Másrészt elég erős a központi irányítás is.
Az OECD-országok Magyarország tudományos és K+F helyzetéről országtanulmányt készítettek, amelynek fő tanulságai a következők:
Nincs, talán nem is lehet határozott kormányzati tudománypolitika és K+F stratégia. Ez egy fontos körülmény, lévén, hogy nagyon nehéz megmondani, hogy 3-4 év múlva ezek között a viszonyok között mi az, aminek prioritása lesz úgy, hogy már most dönteni kell benne?
Másrészt: az intézményi rendszer átalakítása feltétlenül szükséges az egyetemi kutatás elősegítésének irányában.
Harmadrészt: a meglévő anyagi eszközökkel való jobb gazdálkodás szükséges. Itt nyilván a számonkérhetőség szempontjainak a javítására lehet gondolni.
A készítők javasoltak egy amolyan fehér könyvet, ami az érintett terület ellentmondásait szedné össze, illetve tudománypolitikai kerettörvény megalkotását javasolták első lépésként.
Azt lehet mondani, hogy mi is egy ilyen kerettörvényt láttunk volna először szükségesnek, amely nem tesz mást, mint a terület prioritásait kijelöli, és a határait próbálja megállapítani.
Az OTKA-bizottságról néhány szót: Az OTKA-bizottság jelenleg az MTA bizottságaival nagymértékben átfedésben van, az új vezetés minden erőfeszítése ellenére az OTKA így az MTA finanszírozó intézménye lehet. Ez a speciális - megengedném, belterjes - magyar viszonyok egyik következménye, és nem is lehet rajta nagyon csodálkozni.
Kérdés az is, a beterjesztett OTKA-törvény mennyiben ütközhet majd a felsőoktatási törvénnyel?
Befejezésül néhány szó a tervezet részletes bírálatából: nem helyes, hogy az OTKA elnökét és alelnökét az apparátus nélküli TPB nevezi ki.
Másodszor: az OTKA gyakorlatilag az MTA irányítása alatt áll, mert az OTKA-bizottság 12 tagjából 3 tagot az MTA delegál, a 3 szakterületi elnököt pedig az OTKA-bizottság saját maga választja, ami az MTA-dominancia mellett további MTA-tól függő tagokat jelent a bizottságban. A bizottság tagjai közötti ilyen mértékű hangsúlyeltolódás teljesen eljelentékteleníti a felsőoktatás és az egyetemi kutatás szerepét, ami ellentétben áll azzal, hogy világszerte az egyetemeken folyik az alapkutatás.
A törvénytervezetből hiányzik az egyetemen folyó alapkutatások kiemelt szerepének meghatározása, pedig erre többek között az OECD országtanulmány is felhívta a figyelmet.
Kifogásolható, hogy a pályázatok elbírálásakor figyelembe veendő kijelölt irányt az MTA határozza meg, az OMFB véleményének figyelembevételével. Ezek szerint az egyetemi kutatások képviselői intézményesen nem vesznek részt az alapkutatási prioritások meghatározásában.
A törvénynek csak az indoklásában szerepel az, hogy a fiatal kutatókat fokozott támogatásban kell részesíteni, és hogy a felsőoktatási intézmények javaslatait nagymértékben figyelembe kell venni. A törvény szövegében ezekre utalás nem nagyon ismerhető fel.
Láthatóan nem vagyunk elragadtatva a törvénytervezet jelenlegi formájától. A benyújtott módosító javaslatok vélhetően javítanak a hangsúlyeltolódásokon. Úgy felfogva a jelenlegi helyzetet, hogy egy ellentmondásoktól terhes korszak terméke a törvényjavaslat, amely majd tovább finomítható, fenntartásainkat hangoztatva ajánljuk elfogadásra. Köszönöm szépen. (Taps.)
