MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután sokan látták, úgy gondolom, betört a tavasz a Házba is, itt a hóvirág, körülötte a szép zöld remény, s én nagyon boldog lennék, ha ez a remény valóban remény lenne, azonban ez csak a külső. Ez tudniillik nem remény, ez csak dekoráció, mert az adott válasz - miniszter urat idézve - kronológia, de nem történelmet írunk mi a Házban, hanem bizonyos kérdéseket fölteszünk és bizonyos kérdésekre választ várunk. Ugye, vajúdtak a hegyek, és megszületett a nevetséges kis egér, mondta valaki régen a rómaiaknál.
Nekem - sajnos - úgy tűnik, hogy itt csak egy farkinca született meg. Külön örülök neki, hogy a természet nem az ÁVÜ alá van rendelve, mert akkor három év eltelte után egy ilyen hosszú vemhességnél talán a környezetvédelmiek interpellálnának, hogy kihal egy fajta. (Derültség.)
Szomorúan tapasztalom, és senkit nem kívánok ezzel megbántani, hogy az utóbbi időben az államtitkári és a miniszteri válaszok pongyolák, és szakmailag nem elég megalapozottak. Ez egy kicsit, úgy gondolom, bántja a Parlament tekintélyét, és egy kicsit - csak egy kicsit - sérti azt a képviselőt, aki egy interpellációba kellő munkát és energiát fektet, és elvárja, hogy választ kapjon.
Örömmel látom, hogy miniszter úr mutatja az anyagot. Örülök neki, hogy meggyógyult. Csakhogy az interpellációm több héten keresztül halasztást szenvedett: egyszer mert Münchenben volt, másodszor, mert beteg volt. Ha ez az anyag valóban kész volt, örömmel vettem volna, ha egy héttel ezelőtt kapom kézhez.
De szeretnék továbbmenni, utalva arra, hogy számomra a válasz nem szakmai válasz, hanem egy kronológia, ami talán nem ide való. Tessék nekem azért két adatot megengedni, hogy elmondjak.
Amikor a Volán-TEFU három évvel ezelőtt önmaga fölismerve - a dolgozói és a vezetői is -, hogy egyetlen lehetséges út a megmaradásra a privatizálás, átalakult rt.-vé. Tényleg megkímélve a Házat attól, hogy mi történt, majd egy évig, egy angol cég kapott megbízást, tehát az angol cég elegánsan, angolos módon úgy távozott, hogy azt se mondta - magyarul mondom -, hogy bakfitty. Semmit sem tudtak róla. A cég öt- és félezer dolgozójából ma 1500 van. Körülbelül egymilliárd forint értékű állami - én azt gondolom, ez nem állami, hanem nemzeti - vagyon kótyavetyére került. Nem tudjuk nyomon követni, márpedig a Parlament és a Kormány az ÁVÜ-t azzal bízta meg, hogy felügyelje, értékesítse, hasznosítsa az ország javára az állam kezébe tett tulajdont.
Az igazi gondom nekem nem az, hogy miért ilyen áron, vagy olyan áron, hanem három év alatt egy erre hivatott szakmai szervezet ebben nem tudott lépni. Nem elégít ki a válasz. Az utolsó mondatot szeretném ebből a szép zöld-fehér könyvből idézni, miután ilyen, meg olyan, így a privatizáció elhúzódása miatt nem az ÁVÜ-t terheli a felelősség.
(15.10)
Kérdem tisztelettel, megbízott a magyar Parlament mást, hogy az állami vagy nemzeti vagyont értékesítse? Nem. Terhel felelősség tehát valakit vagy valakiket az Állami Vagyonügynökségben, mert három év alatt nem voltak képesek odafigyelve egy vagyont hasznossá tenni? Azt gondolom, egyértelműen az Állami Vagyonügynökséget. (Az elnök a pohár kocogtatásával jelzi az idő múlását.)
Befejezem, elnök úr, köszönöm. Azt mondottam az elején, hogy csak a farkinca született meg. Őszintén sajnálom. Én szerettem volna, ha ma ígéretes, pontos választ kapok, azonban ez a farkinca sem engem, sem azt az 1500 embert nem elégíti ki, és nem ad választ arra, hogy három év alatt hogy engedhette meg az Állami Vagyonügynökség, hogy több mint 1 milliárd forint pocsékba menjen. Nem fogadom el a választ. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
