SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! A műtét sikerült, a beteg meghalt. Körülbelül ön azt az esetet vázolta, amit én az elvi lehetőségek között - a három elvi lehetőség között - elsőnek besoroltam, nevezetesen minden intézkedés elvben megtörtént, de hogy ennek a gyakorlatban semmi eredménye nincs, azt bizonyítják, azt hiszem, a történtek. És nemcsak a pörbölyi eset, ami való igaz, hogy nem közvetlenül a színesfémgyűjtés vagy -lopás következménye volt talán, de a pörbölyi eseten kívül rengeteg más van.
Például itt van előttem a Komárom-Esztergom megyei rendőrség statisztikája. Az elmúlt évben vasúti átjáróban elkövetett bűncselekmény 15 volt, ebből egyetlenegyet sikerült felderíteni. Színesfémlopás a megyében 240 volt, ebből 39-et sikerült földeríteni. Mindez akkor, amikor egyébként a rendőrség bűnfelderítési statisztikája más területeken rendkívüli mértékben javult állítólag, ha hinni lehet mindannak, amiket hallunk erről az utóbbi időben.
Tehát én úgy gondolom, hogy ön itt megismételte azt a választ, amit hallottunk már ezelőtt ebben a Parlamentben. Valahogy úgy tűnik nekem, hogy az ön munkatársai rendkívül következetesek, de éppen azt is idézhetném, hogy eszembe jutott - ahogy önt itt hallgattam - Kosztolányinak egy verse, amikor azt mondja, hogy "szegény anyám mindig csak egy dalt zongorázott".
Valahogy erről van itt is szó, mindig halljuk ugyanazokat a szent igéket, és a gyakorlatban nem történik semmi, mert higgye el, amit ön elmondott, ennek nincs érvény szerezve. A bizonylatolási kötelezettség a papíron létezik, de a gyakorlatban nem.
(15.40)
A regisztrálási kötelezettség elméletben létezik, megvan rá a paragrafus, de a gyakorlatban nem. Egyre növekszik azoknak a gyűjtőknek, kereskedőknek, forgalmazóknak a száma, akik ebből élnek és ebből az igen veszélyes tevékenységből tartják fenn magukat.
Azt hiszem tehát, hogy minden tiszteletem ellenére, amit ön iránt érzek és az iránt a helyzet iránt, hogy önnek először kellett a parlamenti karéjban szembesülnie egy képviselővel, mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez a válasz el nem fogadható, mert ha elfogadnánk, akkor ezzel azt deklarálnánk, hogy minden rendben van és minden úgy jó, ahogy van ezen a téren. Úgy gondolom, önnek válaszolnia kellett volna arra az én utolsó kérdésemre, hogy ha meghoztuk elméletben a törvényeket, a jogszabályokat, és ha ennek eleget tettünk a gyakorlatban is, akkor most mi a teendő, mert a helyzet semmit nem javul, hanem egyre inkább romlik.
Tehát azt hiszem, az ön szakértőinek nemcsak rutinból kell előhúzni az asztalfiókból a két évvel ezelőtti választ és azt megismételni, függetlenül attól, hogy a gyakorlat azt mutatja, ezek mind nem használnak, hanem azon kellene elgondolkodniuk, hogy most ebben a helyzetben mit kellene tenniük. A válaszát tehát nem tudom elfogadni és erre biztatom képviselőtársaimat, hogy hasonló módon tegyenek. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
