SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy a magam részéről, mint a kisgazda politikusok részéről nagy örömmel üdvözlöm ezt a módosító javaslatot, annál is inkább, mert ugyanezt mi, kisgazdák már a kárpótlási törvény vitája során kértük, nagyon keményen harcoltunk ezért, és azóta is. Sajnos, akkor a Ház egyik oldala se támogatott bennünket, nem támogatott a Kormány se - a költségvetésre és a pénzhiányra hivatkozva.
De még egy nagyon nagy dolgot látok ebben én. Nagyon-nagyon fontosnak és jelentősnek tartom azt a felismerést, amit mi, kisgazdák már a választási programunkban is hirdettünk, hogy a magyar rendszerváltozás és gazdasági megújulás a mezőgazdaság talajáról indulhat ki. Ez az első, ahol lehetséges kitörést és gazdasági eredményeket elérni, és ezen a talajon indulhat azután el a gazdaság többi ágának az átalakulása és a felemelkedése.
Számomra azért nagyon értékes ez, mert éppen Kupa Mihály exminiszter úr terjesztette most elő ezt a módosító javaslatot, bizonyítván, hogy ő abból a pozícióból, a pénzügy pozíciójából ismerte fel ezt a kisgazda igazságot, és támogatja ezt.
Az egész kárpótlási törvénynek és a mezőgazdaság átalakításának egy nagyon nagy hibája, amit mi, kisgazdák mindig mondtunk, mostanában ez is több felől visszaköszön, hogy azonnali döntésre kényszeríti az ebben érdekelteket. Nem olyan a helyzet Magyarországon, különösen a mezőgazdaságban nem, hogy akár az egykori földtulajdonosok vagy a részarány-tulajdonosok tömegesen azonnali döntéseket tudnának hozni, és azonnal, egyik napról a másikra magángazdálkodóvá válhatnának. A törvényeknek biztosítaniuk kell a parasztpolgárság regenerálódásának a lehetőségét. Ez rendkívül fontos dolog, hisz a szövetkezeti bérmunkásokból nem válhat önálló polgár, paraszt egyik napról a másikra akkor se, hogyha ehhez elegendő földtulajdonnal rendelkezik. Ez egy folyamat eredményeként alakulhat ki, és nagyon nagy hibájuk a törvényeknek, hogy nem ez a szelleme, nem ez a szemlélete a törvénynek.
A kárpótlási törvény is csupán igazságot akar tenni, pedig legalább ilyen fontos szempont, amit iparkodtunk mi, és én magam is a földrendező és földkiadó bizottságokról hozott törvénybe beépíteni: a magyar földbirtok-politika. Minden lehetséges eszközt meg kell ennek az Országgyűlésnek ragadni arra, hogy Magyarországon olyan földbirtokviszonyok alakuljanak ki, ami lehetőséget ad országos szinten arra, amit valamikor Ady Endre magyar költő Hódmezővásárhelyen mondott, hogy ez a város paraszt-Párizs.
Miért volt ez, hölgyeim és uraim, paraszt-Párizs? Azért volt paraszt-Párizs, mert ebben a városban nemcsak egy-két arisztokrata szalonban terjesztették a kultúrát, hanem közel száz olvasókörben. Abban a határban közel száz olvasókör volt, amelyik a kultúrát terjesztette, amelyik olyan szakmai és általános kulturális színvonalra emelte az ottani kisbirtokos parasztságot, amitől ennek a városnak a polgársága egyszerre volt paraszt, magyar, és ugyanakkor európai színvonalú kultúrával rendelkezett. Ezt a lehetőséget kell újra megteremteni, és ehhez igenis segítséget ad az is, hogyha most a részarány-földtulajdonosok számára lehetővé tesszük, hogy az állami költségvetés vállalja a földingatlan kimérését és a bejegyzés költségeit.
Egy dologgal azonban vitatkoznék, és én azt hiszem, hogy mi, kisgazdák talán ezt jobban látjuk, vagy ehhez jobban értünk. A törvényeink egy részének - a kárpótlási törvénynek is - az a hibája, hogy különböző indokolatlan korlátozásokat vezet be. Teljesen értelmetlen és indokolatlan - elnézést, hogy megszakítom, például a degresszió ebből a szempontból az egyik legsúlyosabb. Pontosan az értékes polgár-paraszt birtokokat degradáltuk, csökkentettük le, hisz azt kellett volna csinálni ennek az Országgyűlésnek, olyan törvényt, hogy az állam vásárolja fel azoktól a kis földtulajdonosoktól a földet, akik nem akarják a tulajdont megtartani, és huszonöt éves részletfizetésre adja oda azoknak, akik alkalmasak arra, hogy gazdálkodjanak, és így segítsük az életképes birtokok kialakulását, nem pedig degressziót bevezetni. De hogy visszatérjek az eredeti gondolathoz: a korlátozás. Nem szabad itt korlátozni, hogy csak ennek jár, csak annak jár. Mert ha korlátozzuk, annak az lesz az eredménye, hogy mindenki azon töri a fejét, hogy tudja ezt a korlátozást kijátszani.
Akkor fog ez több évre eloszlani, hogyha semmi korlátot nem vezetünk be, hanem azt mondjuk, ha most kéri, ha jövőre vagy tíz év múlva, vagy bármikor, akkor az állam ezt a költséget magára vállalja. Hisz önálló ingatlanná ki akarja most nyilvánítani? Az akarja nyilvánítani, aki maga is birtokba akarja venni a földjét. Miért? Vagy azért, hogy gazdálkodjon, vagy azért, hogy eladja. Na most itt nem korlátozást, hanem sorrendiséget kell bevezetni, figyelembe kell venni, hogy mi az államháztartás teherbíró képessége, de van ennél egy súlyosabb akadály: egyszerűen a földhivatalok teherbíró képessége. És azt kell mondani, hogy ebben a sorrendiségben végzi el a földhivatal ezt a munkát, és legyen nyugodt, aki nem akar a saját földjén gazdálkodni, tehát nem akarja önálló ingatlanná nyilváníttatni, tíz év múlva is, ha meggondolja magát, vagy ő, vagy az utódai, számára ez díjtalan lesz.
Még egy gondolatot szeretnék elmondani, amit mi, kisgazdák szintén nagyon fontosnak tartunk. Magyarországon nincs elegendő vásárlóerő ahhoz, hogy a földpiac gyorsan ki tudjon alakulni. Van most földpiac, ezen az olcsó áron, amit a kárpótlás jelent, 1000 forint/aranykorona; vásárolják sokan a földet. Nem baj ez, hadd vásárolják. Itt egyetlenegy fontos dolog van, hogy felső birtokmaximumot kell szabni; 200, 250 hektár, 300 hektárt. Ez fontos dolog. Ezzel lehet egyrészt a spekulációnak gátat vetni, másrészt a magán-nagybirtokok kialakulását megakadályozni.
De ami legelőször be tud indulni, az a bérletpiac. Mert ha a magyar állam, a magyar Kormány elegendő segítséget tud adni azoknak a családoknak, amelyek alkalmasak arra, hogy önállóan gazdálkodjanak, akkor bérlet során nagyon hamar kialakulnak az életképes birtokok; és ha a bérletpiacot korlátozzuk, akkor tulajdonképpen a mezőgazdaság megújulását, a mezőgazdaság megújulásának a folyamatát akadályozzuk.
(11.00)
Nem szabad ezt akadályozni, kedves képviselőtársaim, hanem szabad utat kell engedni a magyar mezőgazdaság szerves önfejlődésének. Nem lehet megerőszakolni. Ezelőtt egy évvel az egyik magasrangú mezőgazdasági államtisztviselő - nem a miniszter - azt mondta, mikor kérdeztem egy előadás után, hogy mennyire saccolja, mennyire tervezi a magyar mezőgazdaság átalakítását, akkor azt mondta, hogy ha egy, maximum két év alatt ez nem fejeződik be, akkor nagy baj lesz. Én akkor nyolc évet mondtam neki. Ma is úgy látom, hogy ehhez a folyamathoz, amivel nem befejezni, hanem jelentős eredményeket lehet elérni, ehhez bizony hét-nyolc esztendőre van szükség. Hamarabb is meg lehetne ezt csinálni, ha lenne elég pénzünk hozzá. De még akkor is egy nagy akadály az erre alkalmas ember.
Kérem, itt ma nincs annyi alkalmas ember, aki máról holnapra egy ilyen kis- és középbirtokos megoszlásban magángazdálkodóként tudna gazdálkodni, de megtanulja ezt a magyar ember hamar, nem kell ennek egy generációváltás, távolról sem. Hamarabb is megtanulja, különösen a fiatal emberek. Én látom az én városomban, Hódmezővásárhelyen, hogy a tanult fiatal gazdászok mennyire szervezkednek, és reszketve várják, hogy visszakapják a kárpótlási földet vagy a részaránytulajdont, és sokszor bizony az önálló gazdálkodás elkezdésének egyik jelentős akadálya, hogy azon a pénzen, amin esetleg vetőmagot kellene vásárolni vagy állatot, vagy bármi mást, ami a gazdálkodáshoz szükséges, azt a birtok kimérésére és az ingatlanbejegyzésre kell fordítani.
Tehát összegezve: támogatjuk ezt a kisgazdajavaslatot, bár nem tőlünk jött… (Derültség.) Igen, kedves Mészáros Béla képviselőtársam. Mi ezért nagyon sokat harcoltunk, és a Kisgazdapárt van annyira pragmatikus, hogy ha egy javaslat, ami a mi céljainkat és érdekeinket segíti elő, ha nem tőlünk jön közvetlenül, azt mi messzemenően támogatjuk, igen, de azzal a módosítással, amit elmondtam, és kérem, hogy az előterjesztők is gondolkozzanak ezen, hogy nem szabad itt semmiféle korlátozást, csupán egy sorrendiséget előírni. Azt is azért, hogy ne legyen azon vita, hogy esetleg a földhivatal milyen sorrendben teljesíti az ilyen igényeket. Köszönöm szépen. (Taps.)
