KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Adózási ügyben ritkán lehet jót mondani. Ez a törvényjavaslat, amihez én hozzá szeretnék szólni, a költségvetési bizottság törvényjavaslata, ez mégiscsak azt teszi, hogy valami jót mond. Hiszen egyrészt adómentességet biztosít a várandósági pótlékra, és ennek biztosan nagyon örülnek a kismamák.
Másrészről a munkanélküliséggel leginkább sújtott területek vállalkozóit munkahelyteremtő beruházásra ösztönzi.
(19.00)
Márpedig aligha van ma égetőbb társadalmi problémánk, mint a munkanélküliség. A munkanélküliség feszítő kínjait, tudjuk, nem lehet segélyezéssel megoldani; tudjuk, hogy ennek a problémának a megoldására sokféle, körültekintő és átgondolt intézkedésre, intézkedések egész rendszerére van szükség, mégpedig azért, hogy százezrek élete ne torkolljon az abszolút kilátástalanságba.
Ezért a felelősen politizálók számára a munkanélküliség nem egyszerűen egy statisztikai adat az elviselhetőség határain belül vagy kívül, hanem minden döntésüknél megfontolandó körülmény.
Itt tulajdonképpen be is fejezhetném a hozzászólásomat. Hozzá kellene még tennem, hogy dicséretes: ez a törvényjavaslat éppen kormánypárti képviselők kezdeményezésére született meg, és éppen kormánypárti képviselők kezdeményezésére a költségvetési bizottság a Ház elé terjesztette. Befejezhetném, hogyha nem lenne az ügynek egy apró szépséghibája.
Február elején képviselőtársam, Hatvani Zoltán interpellált az akkori pénzügyminiszterhez, Kupa Mihályhoz. Kérdése az volt: miért kell a kisvállalkozóknak jövedelemadót fizetni azok után a támogatások után, amit az elmaradott térségek munkahelyteremtő beruházásai kapnak. A pénzügyminiszter elmagyarázta a tisztelt Háznak, hogy ez a támogatás valóban adóköteles bevételnek minősül, és ennek jól megragadható közgazdasági és jogi indokai vannak. Azt mondta, ha a kapott támogatás a céljának megfelelő módon kerül felhasználásra, akkor a bevétel jövedelemtartalma nulla lesz, tehát igazából nem is adóköteles ez a jövedelem. Azt is mondta: "Ha ez a jövedelem nem számítana adóköteles jövedelemnek vagy a bevételek közé, akkor kétszer kapná meg a kisvállalkozó: egyszer megkapna egy forintot a költségvetésből, és ha még az adóból is méltóztatna leíratni a képviselő úr, akkor két forintot kapna, tehát kétszer kapná a támogatást." Ez szó szerinti idézet a jegyzőkönyvből.
Hatvani Zoltán szabaddemokrata képviselő akkor nem fogadta el a pénzügyminiszter válaszát - és éppen azokkal az indokokkal nem fogadta el, amikkel most a költségvetési bizottság benyújtotta ezt a törvénymódosító javaslatát. A Ház kormánypárti többsége azonban elfogadta: 116 igen szavazatuk éppen az akkori pénzügyminiszter érveit igazolta. Én már nem emlékszem, és nem néztem utána, hogy Szabó Iván, jelenlegi pénzügyminiszter - az akkori ipari miniszter - jelen volt-e a szavazásnál, de ismerve a működést és a szavazási mechanizmust, azt biztosan állíthatom, hogyha jelen van, akkor ő is igennel voksolt volna, illetve hogyha jelen volt, akkor biztos vagyok benne, hogy igennel is voksolt, és valószínűleg ugyanígy voksoltak a Munkaügyi Minisztérium képviselői is.
Azt gondolom, mindez nem befolyásolja ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak a pozitív megítélését, mégis néhány nagyon fontos következtetés levonására alkalmas, és ezért fontos, hogy elmondjuk, hogy beszéljünk róla.
Az első ilyen következtetés számomra az, hogy három éve kell az egyre súlyosbodó munkanélküliséggel szembenéznünk, de ennek a Kormánynak a mai napig nincs kiszámítható, átlátható foglalkoztatáspolitikai koncepciója, olyan koncepciója, amelynél mindig ugyanabba az irányba mutatnak a döntések és a megoldási javaslatok. Márpedig ha nincs egy ilyen átgondolt stratégia, akkor nincs mibe beleilleszteni a taktikai elemeket, és akkor van helyette kapkodás. És hiába nagy a tűz, hol itt próbáljuk oldani, hol ott próbáljuk oltani - igaz, csak akkor, hogyha nem ellenzéki képviselő kongatja a vészharangokat. Ha ellenzéki képviselő adja ezeket a jelzéseket, akkor időnként fontosabb, hogy kormánypárti képviselők megmutassák az üggyel kapcsolatos lojalitásukat annál, hogy közben a tűz esetleg továbbterjed.
Hogyha önök akkor, február elején elfogadták volna Hatvani Zoltán jelzését, akkor még időben lettünk volna. Mire az önök által kezdeményezett és a költségvetési bizottság által benyújtott törvényjavaslat hatályba lép, addigra a kisvállalkozók - a most hatályos szabályok szerint - már befizetik a jövedelemadójukat, mert be kell fizetniük: az elmaradt térségekben is befizetik, a munkahelyteremtő beruházások után is befizetik. És ezt a pénzt nekik most kell előteremteniük, valahonnan most el kell vonniuk. Igaz, hogy majd valamikor visszakapják, de az így visszafizetett pénz már tényleg sokkal többe kerül ott is, ahol nem volt jelen akkor, amikor szükség lett volna arra, hogy jelen legyen, és ott is, ahol majd a visszafizetéseket intézni fogják.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én nem hiszem, hogy a szemközt ülő képviselők ezt szerették volna, hogy ezért szavazták meg vagy ezért fogadták el Kupa Mihály interpellációra adott akkori válaszát. Azt gondolom, csak a szokásos automatikus szavazás történt, amikor az interpelláció elfogadásánál vagy el nem fogadásánál a miniszter személye és nem az interpellációra adott válasz volt, ami alapján önök döntöttek.
Szeretném, hogyha a jövőben az ilyen jelzéseknél sokkal inkább azt figyelnék, hogy milyen hatást lehet elérni azzal, hogyha nem időben reagálunk a felvetett problémákra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
