SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság a 9414-es számú javaslatát azért nyújtotta be, mert ezt megelőzően három képviselői önálló indítvány került benyújtásra a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítását illetően. A bizottság úgy gondolta, hogy e javaslatok azon részeinek összefoglalásával - amelyekkel maga a bizottság egyetért -, e javaslatok parlamenti megtárgyalása és döntéshozatala egyszerűbb lehet. Főként azért, hogy esetleg akkor nem kell mindegyikről külön részletes vitát tartani, persze föltéve, hogy az illetők a javaslataikat visszavonják.
Itt 3 javaslatról volt tehát szó. Az egyik Szabó Lajos képviselőtársunk javaslata, amelyik a lóversenynyeremények adóztatását kívánta megszüntetni. A költségvetési bizottságban ez a javaslat jelentős vitákat eredményezett.
Először a bizottság többsége támogatni kívánta ezt a javaslatot. Később az alaposabb vizsgálat meggyőzte a képviselőtársainkat arról, hogy noha természetszerűleg a lóversenynek, mint oly sok más gazdasági és nem gazdasági ágazatnak hazánkban komoly problémái vannak, és speciel a lóversenyt illetően ezekkel a problémákkal foglalkozni is kell, és a költségvetési bizottság foglalkozni is fog, de e problémák megoldására - és ez a bizottság eddig végső álláspontja - a személyijövedelemadó-kötelezettség eltörlése nem alkalmas a lóversenynyereségeknél. Tehát a bizottság nem foglalta bele a javaslatába, amit Szabó Lajos képviselőtársunk javasolt.
Dr. Dávid Ibolya képviselőtársunk javasolta az elmaradott térségek fejlesztésére és a munkahelyteremtő beruházások támogatására vonatkozó, a mai személyijövedelemadó-törvény szerint fennálló adókötelezettség eltörlését. Ez a javaslat teljesen logikus, jogos, helyes, elvégre, ha az állam ilyen támogatásokat ad lényegében munkahelyteremtésre, akkor nem azért adja, hogy utána adót vegyen vissza belőle, bár éppen elvileg az is elképzelhető lenne, hogy többet ad és - azután visszavesz belőle adót. De ez túlságosan nyakatekert megoldás lenne, így természetszerűleg itt a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérdéses támogatásokat adómentesíteni kell, ehhez az adótörvényt módosítani kell. A bizottság még ki is tágította a támogatásoknak azt a körét, amelyeknél ez az adómentesítés szükséges. Tehát ennek megfelelő javaslatot foglal magában az általunk beterjesztett törvényjavaslatnak a 2. §-a.
(18.50)
Dávid Ibolya képviselőnő elfogadta a költségvetési bizottság álláspontját, a maga részéről a javaslatát visszavonta, tehát ezen a ponton az eredeti benyújtóval a költségvetési bizottságnak nincs vitája.
Nem ez a helyzet a további javaslatunkat illetően. Ez a javaslat a törvényjavaslatunk 1. §-a. Itt Grezsa Ferenc és képviselőtársai által benyújtott képviselői önálló indítványról van szó, amelyhez csatlakoztunk, és benyújtottuk ezt a javaslatot.
A tisztelt képviselő kollegák itt kétféle, az új törvény által előírt juttatások adómentesítését javasolták. Az egyik a várandósági pótlék. A várandósági pótlék adómentesítése logikus javaslat, miután a jogszabály szerint a családi pótlék - amelyhez ez lényegében hasonló jellegű juttatás - adómentes, akkor természetesen logikus, hogy a várandósági pótlék is adózási szempontból családi pótléknak minősüljön. Mi így fogalmazzuk meg ezt a javaslatunkat, ami természetszerűleg azt jelenti, hogy ez ugyanúgy adómentes, mint a családi pótlék.
Képviselőtársaink ugyanakkor javasolták a szociális törvény bizonyos juttatásainak adómentesítését is, ezt a költségvetési bizottság nem javasolja. Itt következő a helyzet, tisztelt képviselőtársaim.
A szociális törvényben, amelyik egy új törvény, az ott meghatározott juttatások és ellátások nagy része a személyi jövedelmadó-törvény mai hatályos szövege szerint is adómentes. Ugyanis ezek a juttatások vagy megfelelnek a személyijövedelemadó-törvény 7. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett és a 3. § 24. pontjában meghatározott szociális segély feltételrendszerének, vagy a személyijövedelemadó-törvény 7. § (1) bekezdésének 4. pontjában említett, természetben nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátásnak minősülnek.
Így, tehát ezek alapján adómentes a létfenntartást veszélyeztető, rendkívüli élethelyzetben adható átmeneti segély, illetve ugyanígy adómentes a temetési segély. Bizonyos félreértéseket eloszlatandó: a temetési segély nem azért adómentes, mert a szakszervezetektől kapott temetési segélyről kifejezett rendelkezés van, hogy adómentes. Az valóban ide nem alkalmazható, mert ezt nem a szakszervezet, hanem az önkormányzat adja, hanem azért adómentes, mert akkor adható, ha az elhunyt eltemettetőjének a temetés költsége a saját, illetve családja létfenntartását veszélyezteti, tehát megfelel annak a rászorultsági kritériumnak, amelynek megfelelő szociális juttatások adómentesek.
Ugyancsak adómentesek a közgyógyellátás, az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság biztosítása, illetve a személyes gondoskodást nyújtó ellátások: gyermekek napközbeni ellátása, étkeztetése, házi segítségnyújtás, családsegítés stb.
Tehát a szociális törvény által biztosított juttatások közül az eddig felsoroltak a törvény ma hatályos szövege szerint is adómentesek.
A szociális törvény szerint adható pénzbeli vagy természetbeni juttatások közül viszont adóköteles a gyermeknevelési támogatás, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a lakásfenntartási támogatás és az ápolási díj. Ezek közül az ápolási díj korábban is adóköteles volt, a másik három juttatást most vezette be a törvény.
Tisztelt Képviselőtársaim! Természetszerűleg lehet vitatkozni arról, hogy a kérdéses juttatások - amiket most az utolsó mondataimban soroltam fel - legyenek-e adómentesek, de egy dologgal tisztában kell lenni: ezek a juttatások nem rászorultsági, nem kifejezett erős rászorultsági helyzetben adott juttatások. Lényegében hogyha ezeknek az adómentessége mellett foglalunk állást, akkor ugyanígy meg kell fontolni azt, hogy akiknek hasonló mértékű jövedelmük van másból - értsd: főképpen munkajövedelmük -, azok miért nem adómentesek? Azt tudni kell, hogy ezek a juttatások önmagukban általában igen csekélyek. Ha valakinek csak ilyen jövedelme lenne, az után természetszerűleg - miután évi 100 ezer forintig van nullakulcsos sávja az adózásnak - adót nem kell fizetnie. De ha egyéb jövedelme is van, akkor az összevont jövedelme után adófizetési kötelezettség áll fenn. Ha mi azt mondjuk, hogy ezt zárjuk ki a jövedelemösszevonásból, akkor vajon nem azokkal szemben teremtünk-e igazságtalan helyzetet, akik hasonló méretű jövedelmet munka alapján szereznek?
Az adózás igazságossága tehát az a megfontolás, amelynek folytán a költségvetési bizottság ezeket a javaslatokat nem támogatta, noha még egyszer hangsúlyoznom kell: természetesen a várandósági pótlékot és a rászorultsági alapon nyújtott szociális támogatásokat az adó alól mentesíteni kell, csakhogy ennek érdekében nem szükséges törvényt módosítani, ugyanis a törvény mai feltételei ezt lehetővé teszik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
