MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Öröm és bánat is, hogy az országhatárainkon kívül több ezerre becsülhető a magyar történelem emlékhelyeinek a száma. Többek között jeles tudósok, művészek, közéleti személyek szülőháza, lakóháza, sírja; műemlékek, szobrok, emléktáblák sokasága. Számbavétele, gondozása, gyarapítása közös kötelessége a magyar államnak, az adott emlékhelyhez tartozó országnak, önkormányzatnak, a magyar külképviseleteknek, a Magyarok Világszövetségének, a hazai és külföldi társadalmi szervezeteknek, egyházaknak, baráti társaságoknak és magánszemélyeknek.
Természetesen a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának, valamint Művelődési és Közoktatási Minisztériumának kitüntetett szerepe és felelőssége van ebben, ezért indokolt, hogy a mi tárcánk válaszoljon erre az interpellációra.
A magyar állam több-kevesebb figyelmet mindig fordított a magyar történelem külföldi emlékhelyeinek a gondozására. Ez a figyelem azonban az elmúlt évizedekben meglehetősen esetleges volt, mértéke és megjelenési helye függött politikai megfontolásoktól, személyi kapcsolatoktól is. Az utóbbi három esztendőben növekedett ez a figyelem és szélesebb körű lett. Jó néhány magyar szobrot, emléktáblát állítottak fel, többségüket a magyar állam kisebb-nagyobb támogatásával elsősorban ott, ahol ez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, például Kárpátalján. Gondolok itt az ungvári és a beregszászi Petőfi-, valamint a técsői Hollósy Simon-szoborra, a beregszászi Bethlen Gábor- vagy Kölcsey-emléktáblára, de említhetném a Don-kanyarban elesett magyar katonák és elhurcolt polgári személyek emlékművét is, vagy az ausztriai Ebensée koncentrációs táborának emlékművét, Eötvös Loránd heidelbergi, Kőrösi Csoma Sándor párizsi, Bolyai János temesvári emléktábláját, továbbá a Velencei Biennálé magyar pavilonja mozaikoszlopának restaurálását és sok más olyan értékőrző, illetve értéknövelő tevékenységet, amelyet a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium a saját költségvetési összegeivel támogatott, segített és segít most is.
A szándékaink és lehetőségeink azonban nincsenek összhangban. Forrásaink szűkössége miatt indokolt, hogy minél teljesebb képünk legyen az igényekről, és tudjuk rangsorolni a feladatokat. Nem valamiféle központosításra gondolok, hanem pusztán arra, hogy kezdeményezzük egy, az öt földrész mindegyikére kiterjedő adatbank összeállítását a külföldi magyar emlékhelyekről.
Egyeztető megbeszélések után lehet a közeljövőben dönteni arról, hogy melyik intézmény legyen az adatbank gazdája, felelőse, s ehhez képest milyen lépésekre lesz majd szükség. Ha kell: számítógépes nyilvántartás, az ehhez szükséges feltételeket a tárca biztosítani fogja.
Meg kell jegyeznem, hogy részleges nyilvántartásaink már vannak természetesen Magyarországon is, például a törökországi emlékhelyekről a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Az interpellációban szereplő rodostói Mikes-ház és Bercsényi-ház kiválasztása esetleges. Mérvadó történeti, illetve irodalomtörténeti kutatások szerint - elsősorban Fehér Géza és Hopp Lajos kutatásaira gondolok - a Mikes-ház hitelessége bizonyítható, a Bercsényi-házé azonban kevésbé. A leghitelesebb az úgynevezett Rákóczi Ebédlőház, amelynek néhány éve elkészült tervezetét, helyreállítását a történeti források alapján nagyrészt az Országos Műemléki Felügyelőség végezte. Az épület a magyar állam tulajdonában van, fenntartása és működtetése az isztambuli magyar konzulátuson keresztül történik, a benne látható emlékkiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum gondozza. Nemrég arra jártam, szép állapotban van. Az a rodostói utca, melynek tenger felőli végén áll a Rákóczi-ház, egykor teljes egészében a magyaroké volt, minden házban magyarok laktak. A benne lévő Mikes-házon emléktábla elhelyezését kezdeményezni fogjuk az érdekelt társtárcák és egyesületek bevonásával.
A jelenlegi gyakorlat szerint Magyarországon mi magunk látjuk el a más országokat érintő emlékhelyek helyreállításának és fenntartásának feladatát. Ez történt például a budapesti Gül Baba türbe és környékének helyreállítása útján, de szívesen vesszük az érintett országok szakmai és anyagi részvételét is. Ez általában viszonossági alapon történik. Az igények és hajlandóságok az államközi kulturális egyezményekben jutnak általában kifejezésre - így például a magyar-török kulturális egyezményben is.
Mindenesetre köszönöm Ráday Mihály képviselő úr interpellációját, mert felhívta a figyelmet egy jelentős teendőnkre, sok tekintetben fennálló adósságainkra. Remélem, ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy az adatbank gyorsabban készüljön el, ami egyik feltétele, hogy ismerjük egyáltalán világszerte azokat az emlékhelyeket, amelyeket ápolnunk kell, s ehhez képest a lehetséges lépéseket azok ápolására meg is tegyük.
Ennyit kívántam mondani, és kérem, szíveskedjenek elfogadni válaszomat. (Taps.)
