PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! A részletes vitában négy kérdéshez szeretnék hozzászólni - nem ígérem meg, hogy túlzottan rövid leszek, mert úgy érzem, legalább két olyan kérdés van, amely nagyobb figyelmet érdemel, esetleg három.
Az első, talán legegyszerűbb kérdéskör a csővezetékes szállításra vonatkozik. Én beadtam egy olyan módosítójavaslat-sorozatot, amely a bányatörvényből kihagyásra javasolja a csővezetékes termékek szállítására vonatkozó passzusokat. Úgy érzem, továbbra is az a véleményem, hogy ez kakukktojás az adott törvényben. Van ugyan kapcsolata a csővezetékes szállításnak a bányászathoz, de ez a kapcsolat nem több annál, mint ami a csővezeték túlsó végén található kapcsolat, például a vegyipar vagy a fűtőrendszerek, az energetika más elemei.
Azt hiszem, erőltetett a bányatörvényben való szerepeltetése ennek a kérdéskörnek, és számos ponton megoldatlan. Miután a csővezetékes szállításokat a bányászat részeként próbálja a törvény definiálni, ennek megfelelően mindenütt, ahol egyéb bányászati tevékenységről beszél, érti alatta a csővezetékes tevékenység engedélyezését, annak a fenntartását, üzemeltetési szabályait és egyebeket. Azt hiszem, hogy ha a részletekben elkezdjük vizsgálni, hogy hogyan értelmezhető ez a szállítási technológia az egyes konkrét, a bányászat egészére vonatkozó pontokon, nagyon érdekes ellentmondásokra lehetne jutni a törvény szövegéből.
Ahogy az általános vitában is megtettem, ismételten fölhívom erre képviselőtársaim figyelmét, és ismételten javaslom azt, hogy ha egy mód van rá, ne ebben a törvényben szabályozzuk a csővezetékes áruszállítás ügyét.
A második kérdéskör, amelyhez hozzá szeretnék szólni, egy rendkívül fontos elvi kérdéshalmaz, amire Szalay Gábor képviselőtársammal közösen tettünk javaslatot, azonban magunk is éreztük, hogy így, ebben a formában kiforratlan a javaslat. A másik oldalról, ha viszont egyáltalán nem vesszük figyelembe a javaslatot, akkor úgy érezzük, nemhogy előre: hátrafelé fogunk lépni a bányatörvényünkkel.
Javaslatunkat az együttes jelentés 20. és 22. pontja foglalja össze lényegében, majd ezt követően a javaslatból eredő számos részkérdéshez tettünk kiegészítő módosító javaslatokat.
Az elvi kérdés úgy szól, hogy hogyan is kezeljük a föld kincseit, kinek a tulajdonában állnak a föld kincsei. A törvény azt a szellemet képviseli, miszerint minden állami tulajdonban van, ennek megfelelően minden koncessziós tevékenységként vagy állami tulajdonú vállalatok tevékenységeként bányászható. És a "minden" alatt most valóban valamennyi földkincset kell érteni, a Polgári Törvénykönyv, a koncesszióról szóló törvény és ezen törvény szellemében.
Ha önök tanulmányoznák - vagy volt lehetőségük, hogy korábban tanulmányozhatták - Nyugat-Európa ez irányú tapasztalatait, megállapítható - megállapíthatták önök is -, hogy például Németországban vagy Ausztriában sokkal differenciáltabban kezelik az egyes ásványi nyersanyagok tulajdonjogát. Az egyik véglet az Egyesült Államok, ahol azt mondják, hogy akié a föld, azé a föld kincse is - a másik véglet szerintem ez a magyar törvény, amely azt mondja, hogy az ország egészéé, az államé a föld összes kincse. Ebből a logikából az következik, hogy például homokbányákat vagy kavicsbányát, vagy akár agyagbányát csak kizárólag állami engedélyezési eljárásban, központi engedélyekre, központ által kiírt koncessziók alapján lehet nyitni és kezdeményezni. Egy ilyen logika következményeit nagyon komolyan fogja érzékelni akár az érintett hivatal, akár az érintett tárca - és azt hiszem, a gazdálkodásra is hátrányosan hathat, hiszen rendkívül komoly állami adminisztráció fogja irányítani az ilyen tulajdonjogi viszonyokból eredő bányászati eljárásokat.
A mi javaslatunk eredetileg azt mondotta, hogy három kategóriát lenne célszerű megfogalmazni - mondom, a javaslat kitárgyalatlan, de ennek hiányában az az érzésem, hogy a törvény régimódi és nehézkes törvény lesz.
Az első csoportja javaslatunknak azt mondja: állami tulajdonban álljanak az olyan ásványi nyersanyagok, mint a szénhidrogének, az urántartalmú ércek, a színesfém-tartalmú ércek, a bauxit és a geotermikus energiahordozók. Lehet, hogy ez a felsorolás nem teljes, de ez megfelel a mi érzésünk szerint a magyar érdekeknek, a magyar állami érdekeknek és a magyar valóságnak - nem véletlen, hogy ebben nem szerepeltettünk olyan ásványi kincseket, mint például az építőanyagok vagy akár a szén.
A második kategória, amire javaslatot tettünk - és ide bizonyos építőipari alapanyagok bányászatát javasoltuk besorolni - a helyileg illetékes önkormányzatokkal való megállapodásra alapítaná a bányászat jogát, míg a harmadik kategóriában elegendőnek tűnik a hatósági engedélyezés a mi véleményünk szerint, és nincs szükség koncessziós eljárásra.
Ez lenne a második kérdéskör, amit a részletes vitában is megismételnék. Azt hiszem, ennek további tanulmányozása nagyon is célszerű lenne az Országgyűlés számára.
A harmadik megjegyzésem egy rendkívül rövid megjegyzés: a geotermikus energiával összefüggő szóhasználatra, fogalomhasználatra vonatkozik. Úgy érzem, hogy a szavak mögött nem mindannyian értjük ugyanazt, és ezért bizonyos fokig további precizírozást igényelne a törvény. Például amikor kiderül az, hogy a geotermikus energiát nem bányásszák, hanem csak annak hordozóját, akkor az is kiderül, hogy a geotermikus energiahordozó viszont kétfajta adózási rendszer alá esne: egyszer mint energia, egyszer mint víz, alapvetően víz, adózás tárgyát képezhetné.
(A jegyzői helyet Dr. Szabó Lajos helyett Tóth Sándor veszi át.)
(19.30)
Miután nem tudtuk precízen végigtárgyalni ezeket az elemeket, úgy érzem, hogy fogalom használatában és valószínűleg majd a gyakorlatban ez a kérdéskör fog néhány gondot okozni.
A negyedik ügy, amire szeretnék kitérni, a még a gazdasági bizottságban, de tudomásom szerint a kormányzati szerveknél is kitárgyalatlan, geológiai szolgálatok ügye, ezen belül a Földtani Hivatal ügye és ezen belül egy olyan kérdéshalmaz, amelyik a geológiával összefüggő szakhatósági tevékenységre vonatkozik. Azt hiszem, több alkalom nem lesz arra, hogy véleményemet kifejtsem a Parlament plenáris ülése előtt. Ezért - annak ellenére, hogy a bizottsági tárgyalások még nem záródtak le - úgy érzem, hogy ki kellene erre térni, és célszerű lenne befolyásolni az önök, illetve a döntéshozók véleményét.
Az általános vitában már elmondtam: nem tartom célszerűnek, nem tartom helyesnek azt, hogy a Bányászati Hivatal alapvetően három különböző funkciót egyesít önmagában. Egyesítené önmagában a geológiai hatósági funkciókat, egyesítené a koncessziózással összefüggő, minisztériumtól átvállalt feladatokat és a bányabiztonság-felügyeleti feladatokat. Ez három, helyenként egymásnak nagyon is ellentmondó feladatkör. Meggyőződésem szerint a geológiai szolgálatok terén az állami feladatokat - legalábbis a nem bányászati tevékenység körében - külön meg kell tartani. Egy olyan kompromisszum meghozatala lenne célszerű, amelyben a bányászati feladatok a Bányászati Hivatalra, a nem bányászati feladatok pedig valamilyen geológiai szolgálatra telepítve működtethetők.
A különböző módosító indítványokban szereplő azon javaslat, hogy a geológiai szolgálat ügyeit egy alapítvány keretében oldjuk meg, véleményem szerint abszolút helytelen. Ez tagadja annak a szükségszerűségét, hogy szakhatósági feladatokat lássanak el a magyar állami geológiai intézmények. Ez az állítás, azt hiszem, egy olyan tévedésen alapul, hogy az ipari tárca hatáskörében csak a bányászattal összefüggő hatósági tevékenységek látszanak, a bányászat tevékenységét meghaladó körben a tárca ezeket a funkciókat nemigen ismeri.
Hadd mondjam el, hogy csak 1991-ben és '92-ben a földtani hatóságok szakhatósági véleményt több mint 700 esetben adtak. Ebben a több mint 700 esetben olyan szervek, mint például az önkormányzatok, a hulladék - és szennyvíz - elvezetésével foglalkozó szervezetek, a rádióaktív lerakóhelyekkel, barlangokkal, gyógyfürdőkkel, környezetvédelmi kérdésekkel, nyomvonalas létesítményekkel foglalkozó szervezetek sorozatosan kértek szakhatósági véleményeket ezektől a szervezetektől.
Ezzel szemben a jelenlegi stádiumban az előterjesztés is és az elfogadásra többek által javasolt módosító indítványok is arra utalnak, hogy ilyen szakhatósági feladatok a jövőben ne legyenek, oldják meg a problémát szakvéleményezések útján. A kettő mintha helyettesítené egymást.
Hoztam egynéhány példát magammal, de most tájékoztatásul egy szakvéleményt ismertetnék, egy összefoglaló földtani értékelést, amelyet egy önkormányzat megrendelésére készítettek szakvéleményre hivatott szervek. Szeretném ezzel bizonyítani azt, hogy laikus szervezetek számára egy ilyen szakvélemény semmit nem mond, ennek alapján sok mindent lehet tudni, csak azt nem, hogy az adott helyen szabad-e építeni, vagy nem szabad. Tehát az igenre vagy nemre, a hatósági álláspontra teljesen alkalmatlan vélemények születnek. A példám a következő. Nem mondom el, hogy ki a megrendelő, de felolvasok az összefoglaló jelentésből:
"A folyóvízi üledékképződés már a felső Pannon felső szakaszában megindult, és a hegységperemekből szállított durva hordalékokkal a folyók a medencébe nyúló sekély vizű tómedencét gyorsan töltő, durva szemcsés lerakódásokat hoztak létre. A fentebb leírt fejlődéstörténetet igazolják, a gyér mollusca faunavizsgálatok is, a fajok többsége a szárazföldi, vízparti és édesvízi alakokból áll, tehát a harántolt összetétel folyóvízi üledésekor jön létre."
Nem folytatom, folytathatnám. A végén csak azt nem lehet megállapítani, hogy igen vagy nem. Képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy, mondjuk, egy kisvárosi önkormányzat megrendel egy szakvéleményt arról, hogy adott helyen egy hídpillért szabad-e építeni vagy nem, és egy ilyen véleményt kap róla. A vélemény biztos nagyon korrekt - én a szavakat sem értem belőle. Az önkormányzat - amely önkormányzatban, gondolom, hasonló összetétel van, mint a Parlamentünkben - nem fogja tudni megállapítani, hogy igen vagy nem, építhet vagy nem.
Szükség van erre a szakhatósági funkcióra. Az a javaslatom, hogy a további egyezkedések során a kormányzati szervek, majd a bizottságok keressék meg a megoldást arra, hogy a geológiai szakhatósági funkció ne tünjön el a magyar gyakorlatból. Nagyon komoly kellemetlenségekkel találkozhat az ország, ha ez eltűnik, és néhány év múlva újjászervezni egy ilyen funkciót nem lenne nagyon könnyű.
Mindezt figyelembe véve hadd mondjam még el, hogy a módosító indítványaim döntő többségét vagy elfogadták, támogatták a bizottságok, vagy pedig a szavazás egyszerűsítése érdekében visszavonom az itt elmondottakon kívül. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
