POZSGAY IMRE (NDSZ)
POZSGAY IMRE (NDSZ)
POZSGAY IMRE (NDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársak! A nemzeti demokraták csoportja úgy határozott, hogy igennel szavaz a választáson. (Taps a jobb oldalon.) Ezt az elhatározásunkat azonban a nyilvánosság előtt is indokolni kell.
Indokolni szeretnénk, mert megfontolásaink valóban nem pártpolitikai szempontúak.
A nemzeti demokraták abból indultak ki, hogy az ország stabilitása, az ehhez fűződő érdekek fontosabbak most ebben a pillanatban minden más pártszempontnál. (Taps a jobb oldalon.) Abból indultak ki, hogy ebben a pillanatban az ország nemzetközi jó híre, az ország belső önbecsülése, benne a törvényhozás ama képességének elismerése, hogy ebben a választási kampányba hajló szakaszban is tud kormányt alakítani, fontos a demokrácia szempontjából.
Miután ebből indultak ki, az összes többi más szempontot alárendeltnek, mellékesnek tekintették. De fontosnak tartották, hogy ez a képesség nyilvánuljon meg abban, hogy a koalíció egységesen tegyen javaslatot, s ezt a javaslatot a köztársasági elnök terjessze elő a Parlamentnek.
(16.50)
Egyéb feltételeket nem támasztottunk. Nem támasztottunk feltételeket azért, mert nem vagyunk bennfentesek a kormányzati politikában, s ezért kizárólag az Alkotmányt tartjuk iránymutatónak, amely azt mondja, hogy a Parlament a köztársaság számára miniszterelnököt választ. Ezt az alkotmányos gyakorlatot mi ugyan helytelenítjük, rossz elhatározásnak tartjuk, amely egy kancellári rendszerbe préselte bele a miniszteri felelősség elvét, s adta föl a magyar tradíciók dacára, de most ez az iránymutató az elhatározásokban.
Nem támasztottunk feltételeket – bár kívánságaink vannak, amelyek bejelentésére igazán nincs most idő –, mert szavazatunkat nem tekintjük politikai dugárunak, amelynek révén itt most ilyen vagy amolyan előnyöket lehet szerezni. Azt gondoltuk – s most is ez a gondolatunk a vita hallatán –, hogy miközben megértjük az ellenzék állásfoglalását, természetes módon reagál a kialakult helyzetre, mi élni szeretnénk azzal a szabadságunkkal, amely abból fakad, hogy nincs szerepkötöttségünk, de van felelősségünk azért, hogy a hátralevő időben kormánya legyen az országnak.
Ezeket a megfontolásokat számításba véve már szinte szükségtelen azt kimondani, hogy nem hisszük, aki most igennel szavaz a Kormányra, bár lelke rajta, ki miként szándékozik ezt tenni, az kivétel nélkül mind megszavazza a Kormány eddigi teljesítményét. Ennek a teljesítménynek a megítélése már rég kisodródott ennek a Háznak a kereteiből, és majd az a választási kampánynak nevezett politikai botránysorozat fogja eldönteni, mi lesz ezzel, ami itt ránk nézve is következik az elkövetkező időszakban.
Nem hiszem tehát, hogy az előző kormány programja fölött kellene itt most töprengenünk, amikor a magunk szavazata felől döntünk, más döntsön a sajátja felől. S nem hiszem – ha már ezt is szóba hoztam –, hogy egy ilyen elhatározás után és egy ilyen politikai megfontolás mellett mindenben helyesli a most előterjesztett kormányprogramot az, aki igennel szavaz. Legfeljebb a közjogi gyötrelmet fejezi ki, amely nem tesz különbséget ebben a kancellári rendszerben a miniszterelnök megválasztása és a program között, ám ezt a különbséget mi ezzel a lelkiismereti elhatározással áthidaljuk. És hisszük, hogy a Kormánytól egyvalami elvárható – s erre számítunk –, hogy közigazgatási, államigazgatási feladatainak megfelelően, az előbb említet stabilitásigény jegyében előkészíti a választásokat úgy, hogy az állam apparátusát s a hatalmi pozíciókat kortescélokra nem használja föl.
Ezek a mi megfontolásaink, s gondoljuk, hogy így karácsony előtt – amely itt a várakozásban amúgy is erősíti a reményt – lesz egy adventi Kormánya az országnak, amely pünkösdig fog működni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
