MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke:

Full text search

MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke:
MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Látszólag könnyű helyzetben vagyok, ugyanis alig van az Országgyűlésben olyan képviselő, aki ne vallaná azt, hogy a társadalmi egyesületeknek rendkívül nagy a szerepük a társadalom önszerveződésének alakulásában. A helyzet az, hogy valóban kitüntetett szerepük van a társadalmi egyesületeknek a világon mindenhol, mert részben olyan kérdések, problémák, érdekek körül szerveződnek meg, amelyek valóban jelen vannak a társadalmakban és megoldásukra valójában csak a társadalom önszerveződése révén kerülhet sor.
Ugyanakkor azt is elmondhatjuk – és ebben is valószínűleg sokan egyetértenek velem –, hogy a demokrácia előiskolájának is tekinthetjük, illetve valójában a demokrácia iskolájának is tekinthetjük a társadalmi egyesületeket, különösen tekinthetjük helyénvalónak ezt a gondolatot ilyen értelemben a fiatalok vonatkozásában.
Tudta ezt a mindenkori diktatúra is, mert valahányszor egy-egy társadalomban vagy országban a diktatúra irányába történik meg az elmozdulás, tulajdonképpen mindig az elsők között esnek áldozatul a diktatúrának azok a különböző egyesületek és különböző ilyen mozgalmak, amelyek az egyesületi szférába sorolhatók be. Ezért a rendszerváltoztató Parlament természetesen mindjárt a kezdetek kezdetén igyekezett olyan szituációt teremteni, hogy az egyesületek újra megkezdhessék életüket, újra szerveződhessenek; egészen új egyesületek jöttek létre, egyesek pedig a tetszhalott állapotból igyekeztek "feltámadni". Ez természetesen a lakosság jelenlegi gazdasági helyzete révén csak bizonyos központi támogatással, költségvetési támogatással volt lehetséges.
Éppen ezért a költségvetés annak ellenére, hogy tulajdonképpen szegényes a saját forrásoldala, évről évre biztosított bizonyos összeget arra, hogy azt a Parlamentünkben létrehozott ideiglenes bizottság javaslata és a Parlament döntése alapján eljuttassa az arra pályázó vagy arra érdemes egyesületeknek.
Kétségtelen, hogy ez a Parlament egy bizonyos tanulási folyamaton is átesett, hiszen a kezdetek idején, az első két esztendőben rendkívül sok ellentmondásos jelenség kötődött ehhez a döntéshez. Időközben azonban a bizottságunk, a bizottságunk tagjai, a hozzánk delegált minisztériumi szakértők, a külső szakértők, azonkívül az Országgyűlés különböző, az évek során megszületett határozatai is elég jól eligazították egyrészt a pályázó egyesületeket, másrészt pedig egész jó gyakorlatot alakítottak ki ebben a döntési folyamatban.
Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy most már minden a helyén van, és ezért idén semmiféle hiba nem történhet ebben a megítélésben, de mindenképpen szeretném hangsúlyozni azt, hogy a döntések évről évre, az utóbbi három évben egyre szakszerűbbé váltak és egyre kevésbé kerülnek elő kirívó hiányosságok.
Szeretném elmondani azt, hogy szeretném, ha tapasztalatunk alapján a tisztelt Ház tudomásul venné vagy talán inkább csak kerüljön be az utókor okulására a jegyzőkönyvbe, hogy nagy valószínűséggel nem ez a legjobb formája annak, hogy a társadalmi egyesületek kellő módon megerősödjenek és a jövő parlamentjének nem a költségvetési támogatás egyre nagyobb mértéke irányába kellene elmozdulnia. Azt hiszem, erre elsősorban az alapítványok adta lehetőségek kihasználása az, amit a jövő parlamentjének is ajánlani lehet.
(17.50)
A másik oldalról pedig ha azt szeretnénk, hogy a létrejött egyesületek – különösen azok, amelyek országos kihatásúak – valóban megerősödjenek, akkor azokat bizonyos vagyonnal is el kell valamiképpen látni – elsősorban székházakra gondolok. Mindez természetesen már a jövő feladata, és a jövőre vonatkozik.
Most, a tárgyalás bevezetéseként tulajdonképpen nem kívánok már többet beszélni erről a kérdésről. Befejezésül szeretném inkább néhány mondatban megköszönni képviselőtársaimnak a jó szándékú és jobbító módosító javaslataikat; szeretném megköszönni bizottságunk dolgozóinak, szakértőinek a megfeszített, áldozatos munkát – az idén, bizony, nagyon összeszedetten, nagyon komoly túlóramennyiséget kellett mindnyájunknak arra fordítani, hogy itt az utolsó pillanatban valóban döntésre érett javaslattal állhassunk elő.
Végezetül, miután majdnem biztos, hogy utoljára szólok ebben a Házban, szeretném megköszönni a Ház tisztségviselőinek, tisztviselőinek, összes dolgozóinak az eddigi, a képviselői munkámhoz nyújtott segítséget. Az ő munkájuk nélkül, az ő segítségük nélkül mindenképpen kevésbé lehetett volna tevékenységem hatékony.
A fenti gondolatok jegyében szeretném, hogyha társaim még hozzászólnának ehhez a kérdéskörhöz, és az elhangzottak szerint kérem a tisztelt Házat, hogy holnap szavazza meg előterjesztésünket. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi