DÉNES JÁNOS (MIÉP):
DÉNES JÁNOS (MIÉP):
DÉNES JÁNOS (MIÉP): Kérem, igyekszem a tárgyra térni, tekintettel arra, hogy ez a tárgy tárgya, amiről beszélek. (Derültség.)
Ezek után, elnök úr, engedje meg, hogy folytassam. Tekintettel arra, hogy nem tettünk eleget képviselői megbízatásunknak, különösképpen nem a győzelmes koalíció megbízatásának, amit kapott a választóitól. És ez a választási győzelem a tisztelt ellenzéket is kötelezi a demokrácia értelmében, mert a tisztelt ellenzéknek kötelessége tolerálni és tudomásul venni a választási akaratot.
Ezt az 1990. március 25-én és április 8-án született választási akaratot a tisztelt Ház túlsó fele, egyes tiszteletreméltó tagjait kivéve, a mai napig nem vette tudomásul, és teljes egészében a sajtó azon részének csahosai közé szegődött, akik a mai napig nem vették tudomásul az 1990. március 25-i és április 8-i választási akaratot. (Zaj.)
Most, hogy e pillanatban utolért bennünket az, amit elmulasztottunk, a felelősségünket kérik most számon, és a magam részéről (Közbeszólás a bal oldalon: Miről beszél?) meghökkentően kell, hogy beszámoljak képviselőtársaimnak arról, hogy korábban nem vettem részt, vagy nem szavaztam meg ezt a hacacárés III/III-as kanyarulattal létrehozott törvényt, de most belekényszerültem a mai ünnepélyes hangulatban, hogy tiszteletben tartva a nemzetbiztonsági gyűlés zárt ülését és az ebből elénk tártak alapján a mai ünnepélyes hangulatban megteremtsem annak a lehetőségét, hogy ahogy terrorizáltuk a Parlamentet ezzel a cirkusszal, amit közösen rendeztünk, ugyanilyen módon, borotvaéles módon terrorizáljuk a leendő parlament politikai és erkölcsi személyiségeit is. Mert erről van szó, és nem kevesebbről.
Tudniillik nem tudjuk, hogy a III/III-as zacskóból, dobozból mit vett ki Németh Miklós MSZMP-s, később MSZP-s miniszterelnök úr, nem tudjuk, hogy Antall József úr hogy gazdálkodott ezzel, nem tudjuk, hogy a szóban forgó SZDSZ-es és gödöllői lelkész barátunk mit kutyult össze és így tovább, és így tovább. (Derültség, zaj.) Ebből adódik, hogy mostan a kékszalagos lelkész atya erkölcsi magatartása itt a Parlamentben és az ország nyilvánossága előtt szintén csak ront a helyzeten.
Én azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt Parlament, miután volt olyan kedves engem meghallgatni, tolerálni és elviselni, ez nagyon jólesett nekem, legyen kedves a mai nap szellemének megfelelően igyekezni a Ház elnökének munkáját elősegíteni és ebben az ügyben tisztességes döntést hozni. Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobbközépen.)
