HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottsága 1993. november 24-i ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot, és azt 14 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadásra javasolja. Bizottságunk úgy gondolja, hogy egy rendkívül fontos országgyűlési határozati javaslatról van szó, amely valóban kiemelkedő és üdvözlendő. Üdvözlendők egyébként is az olyanfajta bilaterális szerződések, amelyek nyomán konkrét, gyakorlati lépések tehetők a határokon túl élő magyar kisebbség és a határokon belül élő, nálunk élő kisebbségek ügyében. Valóban, hogyha aktív kisebbségvédelmet szeretnénk, hogyha ennek a jegyében szeretnénk a jövő kisebbségpolitikáját folytatni, akkor fontos, hogy minél több ilyen, két ország közötti bilaterális szerződést kössünk. Bizottsági ülésen megkérdeztem az államtitkár úrtól: tervezi-e a Kormány Horvátországgal, Romániával és Szlovákiával hasonló szerződések megkötését. Ő ott, a bizottsági ülésen kitért rá, hogy tervezik, és ezt is üdvözlendőnek tartjuk.
Ahogyan már államtitkár úr is elmondta, valamennyien tudjuk, hogy a Magyarországon élő szlovén kisebbség Vas megyében, pontosabban a vend vidéken hét községben él, és a lélekszám is nagyjában-egészében megfelel annak, amit az államtitkár úr mondott. Azt is tudjuk, hogy a Mura-vidéken, Szlovéniában az ott élő magyar kisebbség, magyar nemzeti közösség valóban gyakorolhatja mindazokat a jogokat, amelyekről a hazai kisebbségek, bizony, nagyon sok tekintetben egyelőre csak álmodozunk. Az is tény, amit az államtitkár úr mondott, hogy a győri rádió stúdióján keresztül félórás állandó rádióadás hallgatható, az is tény, hogy a szlovén kormány támogatásával – nagyvonalú támogatásával – kétheti lapjuk van, és ezeknek a dolgoknak természetesen örülünk. Mint ahogy örülnünk kell annak is, hogy rendkívül fontos cikkelyek találhatók ebben a kétoldalú szerződésben a kisebbségvédelemmel, az oktatással, a kultúrával, a nyelvhasználattal, a tömegkommunikációval, a tudománnyal, a gazdasággal és az önkormányzatokkal kapcsolatban. Én úgy vélem, ezek azok a cikkelyek, amelyek nyomán, amelyeken keresztül egyfajta térségi program is megvalósítható.
Képviselőtársaim szíves figyelmébe ajánlom, hogy ilyesfajta tágyalások már folynak a két fél között, és tervbe is lett véve egy Muraszombat–Hódos–Zalalövő–Körmend szakaszon megépítendő vasútvonal, ugyanis – bármennyire furcsa is – Magyarország és Szlovénia között jelen pillanatban semmiféle vasúti összeköttetés nem létezik. Zárójelben megjegyzem, hogy ezt akadályozták mind a magyar, mind a szlovén környezetvédők is. Nagyon remélem magam is – és gondolom, hogy valamennyien reméljük –, hogy a vasúti összeköttetés minél előbb megvalósulhat.
Még egyszer valamennyiünk figyelmébe ajánlom ezt a javaslatot, és miután államtitkár úr egy mondattal kitért a parlamenti képviseletre, kénytelen vagyok én is reagálni erre. Államtitkár úrnak ezt a megjegyzését egyrészt nem tartom diplomatikusnak, másrészt nem tartom korrektnek. Államtitkár úr is ugyanolyan jól tudja ugyanis, mint mi valamennyien, hogy a Kormány által előzetesen beterjesztett javaslat – nevezetesen az a kedvezmény, amit a hazai kisebbségeknek biztosított volna – a kis létszámú kisebbségeknek, így a szlovéneknek sem tudta volna megadni a lehetőséget arra, hogy bekerüljenek a Parlamentbe.
(16.50)
Mi nyitottak vagyunk arra, hogy tovább tárgyaljunk erről a dologról. Reméljük, hogy ez majd folytatódik, de úgy véljük, hogy nem ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a kapcsán kell erről tárgyalni, és nem itt kell öv alatti ütéseket megtenni mások irányában, pont akkor, amikor ebben az ügyben – azt hiszem, hogy – egy véleményen vagyunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
