MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a kodifikációs bizottságnak, a Magyar Tudományos Akadémiának, a tudománypolitikai bizottság tagjainak, az érdekvédelmi szervezeteknek, a képviselőknek, a parlamenti bizottságoknak azt az áldozatos munkáját, amellyel a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat kimunkálásában részt vettek. Külön is meg szeretném köszönni az Országgyűlési Hivatal munkatársainak, akik a törvényalkotás eme zsúfolt időszakában az Akadémiáról szóló törvényjavaslat nagyszámú indítványait és bizottsági anyagait nagy szakszerűséggel a döntéshozatalhoz szükséges formában szerkesztették.
A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvénnyel, ennek ma várható elfogadásával a magyar Kormány és az Országgyűlés az oktatásügy és az azzal szorosan összefüggő tudományügy jogalkotási dolgaiban döntő történelmi állomáshoz érkezett. Ezt a törvényt is megalkotva nagy lépést tett a nép, a nemzet korszerűbb műveltségének és tudományának kiteljesedése érdekében szükséges reformok kibontakoztatásához avégből, hogy stabilizáljuk a történelmi átalakulás eddigi eredményeit, és országunk felemelkedéséhez további reformok útján képesek legyünk megfelelni a kor kihívásainak.
(15.30)
Ennek jegyében a Kormány előkészítette és az Országgyűlés törvényt alkotott a szakoktatásról és a közoktatásról.
A Kormány benyújtotta és az Országgyűlés elfogadta a felsőoktatási törvényjavaslatot, valamint törvényjavaslatot alkotott az Országgyűlés a Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz című alapról.
A Kormány benyújtotta és az Országgyűlés törvényerőre emelte az országos tudományos kutatási alapról szóló törvényjavaslatot.
És most az Akadémiáról szóló törvényjavaslat várja parlamenti jóváhagyását.
A Kormány kibocsátotta a Nemzeti Alaptanterv tantervi alapelveit, megjelent vagy folyamatban van a végrehajtási jogszabályok kiadása, hogy megindulhassanak és felgyorsuljanak a reformok az egész szférában, hogy legyenek új tantervi követelmények, új tankönyvcsaládok, kerettantervek és helyi tantervek, hogy az iskolarendszer összehangoltan fejlődjék magasabb szintre, hogy bevezessünk egy jobb oktatási finanszírozási rendszert, hogy a tudományos képzés és minősítés, az akkreditáció, a kor által igényelt új szakok és intézmények a felsőoktatásban valóban európai szintre jussanak.
Készül a felsőoktatási fejlesztési törvény, amelyet a felsőoktatási törvény értelmében ez év végéig be kell terjeszteni az Országgyűlésnek.
Széles szakmai társadalmi részvéttel megalakultak és működnek az oktatásügy és a tudomány nagy új szakmai kormányzati intézményei, az OTKA és a FEFA Bizottság, a Felsőoktatási Tudományos Tanács, az Országos Akkreditációs Bizottság, a Köznevelési Tanács és a Közoktatáspolitikai Tanács. És folytatni lehetne a szót arról, hogy mi történt és mi történik. Részletesebb elemzés nélkül is látható azonban, hogy valóban a magyar oktatásügy és tudomány nagy ívű új feltételrendszerét hoztuk létre, illetve újítottuk meg. A Kormány és az Országgyűlés e tekintetben teljesítette vállalását. Négy év alatt nem akármi!
Az alkotás biztosan nem tökéletes, állandó javítása természetes kötelezettség. De a munka általa folyik. Az intézmények építik ki a reformokat, s Párizsban az OECD fórumán is úgy látták, minden hibájával együtt európai szintű oktatásügyet hoztunk létre, ilyennek vetettük meg alapjait. Ami még hiányzott az általános reform kibontakozásához a humán szféra ily nagy részét átfogó jogalkotásból, az az akadémiai törvény. S most ezzel is eljutottunk, bízom benne, a megvalósuláshoz.
Magáról a törvényjavaslatról nem kívánok már szólni. Ezt megtettem a miniszteri expozéban, ez megtörtént a képviselők felszólalásában. A vitákban nagyon sok bölcsesség jelent meg, és vált a javaslat javára. Különösen beható a bizottságok munkája volt. Törvényalkotásunkban szinte példátlan módon a bizottságok a Kormánnyal együtt, vitákban és kompromisszumokban egy nagymértékben megreformált javaslatot hoztak létre. Eközben a résztvevők közmeggyőződésévé vált, hogy korszerűt, illetve elfogadhatót alkottak az MTA autonóm testületi mivoltáról, arról, hogy hogyan fejezi ki az MTA a magyar tudományosság egészét, arról, hogy az Akadémia visszakapja tulajdonát, hiszen az állam elvette, szimbolikusan most csak egyet említek, a székházát is, még Arany János székét is. Ebben a pillanatban az a toll sem az Akadémiáé, amivel az elnök – mondjuk – akadémiaközi egyezményt ír alá, vagy milliós költségvetési tételekről rendelkezik. Érdekes belegondolni, hogy egy jó óra múlva mindez hirtelen másként lesz.
Konszenzus jött létre arról is, hogy az állami tulajdonban maradó – hangsúlyozom, állami tulajdonban maradó – akadémiai kutatóintézeti hálózat miként kormányozható demokratikusabban és hatékonyan. Arról, hogy az akadémiai és egyetemi intézmények együttműködése hogyan fejleszthető és fejlesztendő. Arról, hogy miközben a tudományos továbbképzés és tudományos minősítés döntően az egyetemek felelőssége lesz, de ebben is együtt kell működni, és marad szerepe az akadémiai doktori címnek is. Arról, hogy a törvény kell, hogy kiváltsa az akadémiai reformok szükségét; nemcsak szükségét, de megvalósítását. És folytatni lehetne még a fontosabb kérdések és intézmények taglalását.
Csábító volna a törvényjavaslat és a Parlament, illetve a bizottság vitájának egyes elemeit részleteiben is taglalni. Bemutatni képletesen szólva, hogy az ötvösművész hogyan hozta létre alkotását, hozzátett itt, elvett ott, átalakította ezt, kicserélte azt, vésett itt, összecsiszolt ott, míg kész nem volt, amire gondolt, és amire képes volt. Itt most kész az, amire közös munkával jutottunk.
Megköszönvén még egyszer mindenki közreműködését, itt most már csak a Kormány határozathozatali pozíciójáról szólnék néhány szót. A bizottsági és kormányzati együttműködés és kompromisszumok folytán igazában minden konstruktív bizottsági javaslatra igent fogok mondani. Amely kérdésben a bizottsági javaslat, a négy parlamenti bizottság javaslatai egymás alternatívái, ellentétei, ott igent a Kormány arra a bizottsági javaslatra mond, amely leginkább szolgálja a törvény belső harmóniáját, a többségi, illetőleg legésszerűbb tartalmi megoldást. Az egyéni indítványok esetében is ez fog vezetni az igenlő vagy nemleges nyilatkozathoz. Látható lesz, hogy a sok száz indítvány ellenére a hosszú előkészítésnek és végül is jó előkészítésnek megfelelően időben viszonylag rövid határozathozatali folyamatra lesz szükség. Ehhez kérem együttműködésüket és bölcs döntésüket. Közben ne felejtsék: minden lehetséges kritika mellett Széchenyi örökségéről, egy nagy nemzeti intézményről szóló törvényről lesz szó. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Határozathozatal
