TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nemrégiben Kőrösi Imre képviselőtársam interpellált az Autóker privatizációs ügyében. Azóta a sajtóban is megjelent, hogy most már az ÁVÜ is elfogadhatatlannak tartja a pályázatot nyert külföldi cég fizetési késedelmét, ezért a szerződést felmondta, és svájci bírósághoz fordult az ügyben. Most már ugyan kívülállónak rendben levőnek tűnhet az ügy a polgári bírósági eljárás megindításával, azonban megítélésem szerint, ha enyhén szólva is, a privatizációs anyag tényei a bűncselekmény gyanúját is megalapozhatják. Kőrösi Imre képviselőtársam interpellációjára az írásos választ a mai napon képviselőtársaim is megkapták. Mégis kérdéseim továbbra is aktuálisak, tekintve, hogy a miniszter úr írásos válasza sok csúsztatást tartalmaz.
A vagyonvesztésről is, mértékéről is számháború folyik. Egy tény, hogy a pályázati kiírásban, ami az újságban megjelent, 8,8 milliárd Ft volt az Autóker konszolidált mérlege. Az ügylet során ténylegesen 6 millió márka, azaz körülbelül 320 millió Ft folyt be, és nagy a valószínűsége, hogy sokkal többre már nem is számíthatunk.
(14.40)
Mindenki eldöntheti ezek után, hogy mennyi a vagyonvesztés.
Ezek után kérdezem a miniszter urat:
1. Igaz-e, hogy az ISP német cég sem készpénzzel, sem fizetést biztosító megfelelő bankgaranciával nem rendelkezett, ezt nem is kérték tőle, annak ellenére, hogy az igazgatótanács ülésén ennek szükségessége felmerült?
2. Igaz-e, hogy az előbbiek után az Autókert az ÁVÜ igazgatótanácsa 58 millió német márka vételár megfizetése mellett ítélte oda a külföldi cégnek?
3. Igaz-e. hogy a szerződést mégis csak 48 millió német márkára kötötték meg? Az iratokban újabb igazgatótanácsi döntés számomra nem volt fellelhető. Volt-e ilyen, és mi volt az indoka a vételár leszállításának?
4. Igaz-e, hogy az igazgatótanács felhatalmazása nélkül az ügyvezető igazgató önhatalmúlag tovább módosította a megkötött szerződést, és azt csak utólag, kényszerűségből hagyta jóvá az igazgatótanács?
5. Igaz-e, hogy a szerződés módosítása további 7-10 millió német márka vételárcsökkenést, illetve vagyonvesztést jelent?
6. Mi indokolta – ugyancsak az igazgatótanács előzetes hozzájárulása nélkül – a vevőt terhelő első részletfizetési kötelezettség 20 millió márkáról 6 millió márkára csökkenését?
7. Igaz-e, hogy az Autóker többmilliárdos teljes vagyonát, illetve részvényeit az igazgatótanács által előzőleg megállapított érték 10%-ának – azaz 6 millió márkának – a kifizetése után már birtokba adták a vevőnek, annak ellenére, hogy erre az ÁVÜ-nek szerződési kötelezettsége nem volt – még akkor is, hogyha a Kőrösi képviselőtársamnak adott írásos válaszban az van, hogy szerződéses kötelezettsége volt? Én ilyet nem láttam. A vagyonátadás miért nem a fizetés arányában történt? Ki és milyen megfontolás és felhatalmazás alapján intézkedhetett így?
8. Igaz-e, hogy a szerződésben a külföldi cég kötelezettséget vállalt a dolgozók továbbfoglalkoztatására és arra, hogy az MRP-program keretében kedvezményes részvényvásárláshoz juttatta a dolgozókat? Milyen garanciák voltak erre a szerződésben? Hány részvényt tudtak megvásárolni a dolgozók?
9. Mi indokolta azt a szerződéskikötést, hogy a magyar tulajdont külföldi bíróság előtt kelljen visszaperelni? Azt ne tessék mondani majd, hogy a nemzetközi gyakorlat,legfeljebb az ÁVÜ-gyakorlat, különösen akkor, amikor a külföldi fél még csak fizetési garanciákkal sem rendelkezett.
10. És végül kérdezem: tett-e az ügyben miniszter úr büntető feljelentést? Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
