GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen örülnöm kellene, hiszen több módosító javaslatomat elfogadták, és elsősorban a mezőgazdasági bizottság volt az, amelyik rendkívül érzékenyen és hozzáértően – inkább azt mondanám: egyetértően – viszonyult módosító javaslataimhoz.
A bizottságok elfogadták azt a módosító javaslatomat, amely szerint szervezeti változást írásban kell kezdeményezni. Az eredeti törvényjavaslat nem írta elő, hogy szervezeti változást milyen módon: szóban vagy írásban kell kezdeményezni.
Nagyon örülök annak, hogy a bizottságok – bár némiképpen módosítva – elfogadták azt a fölvetésemet, miszerint a szövetkezet szétválásának kezdeményezésére csak az adott településen lakó azon tagoknak legyen lehetőségük, akik már egy bizonyos ideje azon a településen laknak. Az eredeti törvényjavaslat olyan spekulációkra adott volna lehetőséget, hogy a törvény elfogadása után bizonyos tagok az érintett szövetkezet központjából elköltöztek volna egy szomszédos településre – vagy akár, mondjuk, Budapestre –, és mint ottani állandó lakosok kezdeményezték volna a szétválást.
Az állandó lakhely múlt időre való visszavetítése tehát az a szabály, miszerint legalább egy éve kell az adott településen lakni, kizárja az ilyen spekulációkat. Szerintem ezért a módosítás elfogadása indokolt, és örülök, hogy ezt – még egyszer mondom: javítva ugyan – elfogadták a bizottságok.
Nagyon örülök annak, hogy a 15710-es számon benyújtott módosító javaslatomban foglalt 4., 5., 6., 7. és 8. pontokat a mezőgazdasági bizottság felhasználta saját módosító javaslatának elkészítéséhez. Szerintem e módosító javaslatok elfogadásával igen sokat javulhat a törvénytervezet.
Örülök annak, hogy az egy tag–egy szavazat kérdésében némi elmozdulás észlelhető a bizottsági tárgyalások alapján, hiszen az eredeti törvényjavaslathoz képest – amely kötelező érvénnyel akarta előírni, hogy bizonyos esetekben el kell tekinteni az egy tag–egy szavazat elvétől és vagyonarányos szavazást kell alkalmazni – némely elfogadott módosító javaslatok már visszatérnek az eredeti szövetkezeti elvekhez.
Nem hiszem, hogy az egy tag–egy szavazat elvét kőbe kellene vésni, és annak föloldását örök időkre el kellene vetni. Nagyon fontosnak tartom azonban azt, hogy az egy tag–egy szavazat elvét nem lehet törvénnyel szétverni. A törvényalkotó csupán arra korlátozhatja a hatalmát, hogy lehetőséget ad a szövetkezeti közgyűlésnek arra, hogy ott a tagok úgy döntsenek, hogy a saját szövetkezetük vonatkozásában az egy tag–egy szavazat elvét föloldják, és vagyonarányosan is engedik a szavazást.
Abban az esetben, hogyha a törvényalkotó kényszeríti rá a szövetkezetre az egy tag–egy szavazat elvének a föloldását – vagyis a vagyonarányos szavazást –, akkor tulajdonképpen nem tett mást, mint hogy a kisebb üzletrészekkel rendelkező tagoktól döntési jogokat vont el. Márpedig az ilyen szabályozás – ami az eredeti törvényjavaslatban is szerepel – szerintem sérti ezen tagok tulajdonosi jogait, következésképpen különböző alkotmányjogi aggályokat is fölvet, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy a Ház bizonyos része a bizottsági tárgyalások során ettől az állásponttól eltérő nézeteket képviselt.
(10.10)
Sajnálom azonban, hogy például a státusváltozásokat illető módosító javaslataim nem lettek maradéktalanul elfogadva. Elképzelésem szerint teljesen felesleges egy törvényben a különböző irányú változásokhoz – például a szövetkezeti egyesüléshez és szétváláshoz – eltérő szavazati arányokat kötni. Igazából nem magyarázható az, hogy miért szükséges például egy szövetkezet egyesítéséhez az összes tag kétharmadának a szavazata, miközben ugyanezen szövetkezetnek esetleg az eredeti formában való szétválásához már a jelen levő tagok egyszerű szótöbbsége is elegendő alapot nyújtana. Véleményem szerint a szövetkezeti törvényben – hasonlóképpen a gazdasági társaságokról szóló törvényhez – az összes szervezeti változást azonos szavazattöbbséggel kellene megengedni, s én javasoltam a módosító javaslataimban, hogy ez a szavazattöbbség a jelen levő tagoknak a kétharmada legyen. Magyarán: bármifajta változást akarnak a szövetkezeti közgyűlésen elérni a tagok, akkor azt minden esetben ugyanolyan többséggel tehessék meg. Például a 20. és 22. számon jelzett módosító javaslatok is ezt célozzák.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 22. számú módosító javaslatban egy gépelési hiba található. Nem tudom, hogy ez vajon az én hibámból, vagy pedig a Ház munkatársainak a hibájából következett be, de természetesen nem a jelenlegi tagokra, hanem a jelen levő tagokra gondoltam. Utána fogok nézni, amennyiben a hibát én követtem el, akkor ezt korrigálni fogom, amennyiben viszont a Ház alkalmazottjai követték el a hibát, akkor kérem, legyenek szívesek ők korrigálják ezt.
A 77. § (3) bekezdésének elhagyására vonatkozó javaslatomat sem fogadták el. Szerintem ez a rendelkezés értelmezhetetlen. Ez a rendelkezés ugyanis arról szól, hogy a szétválni kívánó tagokhoz kívülálló tulajdonosok is csatlakozhatnak. Szerintem ez nem értelmezhető, hiszen mit jelent itt pontosan leírva a csatlakozás. Zászlós fölvonulást? Vagy írásban be kell nyújtani, hogy ők valamelyik csoporthoz csatlakozni akarnak? Azért értelmetlen ennek a szabálynak a törvénybe iktatása, mivel a következő, a 77/4. bekezdés arról rendelkezik, hogy a szétválásról döntő közgyűlésen a kívülálló tulajdonosok és a tagok is nyilatkoznak arról, hogy melyik utódszövetkezetben kívánnak tagok vagy kívülálló tulajdonosok lenni. Akkor minek ez az előtte levő bekezdés? Ez teljesen értelmezhetetlen, nincs kellően megfogalmazva, ez csupán a törvény végrehajtását fogja nehezíteni, és – szerintem – félreértelmezésekre adhat alapot. Szerintem a törvény lényegesen egységesebb lenne akkor, ha ezt a rendelkezést elhagynánk.
Nagyon örülök annak, hogy a mezőgazdasági bizottság – feltételezem, nem véletlenül, hiszen ott olyan képviselők ülnek, akik jobban ismerik a mezőgazdasági szövetkezetek ügyeit – megértette ennek a módosító javaslatnak az okát; sajnos, a többi bizottság volt az, amelyik ezt a módosító javaslatot elutasította.
Nagyon örültem annak, hogy a bizottságok elfogadták azt a módosító javaslatomat, miszerint a szövetkezet szétválása után nem csupán a pénzintézeteket kell értesíteni a szétválás tényéről, hanem az összes ismert hitelezőt. Ez nyilvánvalóan a többi, nem pénzintézeti jellegű hitelező biztonságát növeli.
Sajnálkozom azonban amiatt, hogy egyik bizottság sem fogadta el azt a módosító javaslatomat, amely a nem ismert hitelezők biztonságát kívánta szolgálni. Ugyanis a módosító javaslatom második része arra vonatkozott, ha egy szövetkezetben a szétválás megtörtént, és már értesítették az ismert hitelezőket, akkor az ismeretlen hitelezők tájékoztatása érdekében a szétválás tényét a szövetkezet kötelező erővel jelentesse meg a cégközlönyben.
Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy a módosító javaslatok elfogadása eredményeképpen a törvény javult, de, sajnos, nem eléggé. Szerintem a törvényjavaslat jelen formában való elfogadása több tekintetben rontani fogja a szövetkezetek helyzetét. Hozzá kell tennem, hogy a szövetkezetekben ma meglevő legfontosabb, legjelentősebb feszültségeket ez a törvényjavaslat nem oldja föl – erről az előttem szólók is beszéltek –, nem oldja föl például azt a feszültséget, amely a kívülálló tulajdonosok, a nyugdíjasok és az aktív tagok között feszül. Ezért a FIDESZ frakciója a törvényjavaslatot a lényeges javulás ellenére sem tudja elfogadni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
