DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Brúszel képviselő úrral, amikor megfogalmazta, hogy jó adótörvényt aligha lehet hozni. Ezzel mélységesen egyetértünk.
A személyi jövedelemadóhoz kapcsolódóan megfogalmazódott bennem néhány gondolat, amelyet szeretnék most a tisztelt Ház előtt elmondani.
A személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvény 1988 óta kisebb-nagyobb módosításokkal hatályos. A gyakorlatban ez idő alatt azonban bizonyos ellentmondások, kifogások fogalmazódtak meg a törvénnyel kapcsolatosan, módosításra kerültek vagy most a jelen előterjesztés során kerül ez módosításra.
Ezek közül a kifogások közül egyik legalapvetőbbnek tartom: nem támogatja kellően a több- vagy sokgyermekes családokat. Kevés kivételtől eltekintve nem veszi figyelembe a jövedelmek felélését. Ugyanis a jövedelmeket személyek, általában családfenntartók keresik meg, viszont a jövedelmeknek a felélése már egy családban talán több gyermekkel vagy szülővel történik. Tehát nem egy jövedelmet teremtő család éli fel - ezt a jelenlegi személyi jövedelemadózás kevésbé veszi figyelembe. A jelenlegi adótábla is csupán csak az eltérő jövedelműek egyenlőtlenségét mérsékli, attól függetlenül, hogy hány család vesz részt a jövedelmek felélésében.
Jelenleg a családi terhek igen magasak. Esetenként gyermekek szülőket tartanak el alacsony nyugdíjuk miatt vagy talán nyugdíjazásuk hiányában, vagy a szülők segítenek a gyermekeknek, úgymond, az életlehetőség megteremtésében.
A szociális helyzet rosszabbodása tekintetében nyilvánvalóan ebből a törvényi előterjesztésből is azért mégis egy bizonyos szigorítást látok kiolvasni. A terhek ugyan fokozatosan nőnek, a családi pótlék adómentessége, a gyermekkedvezményekkel kapcsolatos rendelkezések is bizonyos szigorításra vezetnek vissza. A cél mégiscsak az lenne, hogy az egyenlőtlen adózás kiküszöbölését érje el az ember, illetve az adó.
Megállapításunk szerint az adózást abba az irányba kell terelni, ahol a többletjövedelmek keletkeznek. A többletjövedelmet elérők legyenek azok, akik a többletterheket viselik.
Álláspontunk szerint talán a családi adózás lenne megfelelőbb a személyijövedelem-adózás helyett. A törvényjavaslatban erre vonatkozóan ugyan nem találok utalást, bár a kormányprogram részletes elolvasásakor valóban ennek a körvonalai rajzolódtak ki. Az előterjesztés ezt viszont megkerüli.
Elismerem, hogy egy új alapokra való családi jövedelemadózás számtalan nehézséggel, hosszabb idő bevezetésével történhetne meg. Nyilvánvalóan - mint ahogy ennek a törvénynek, úgy egy családi jövedelemadózásnak is meglennének a maga nehézségei - látható és láthatatlan nehézségei. Gondolok így anyagi, technikai és jogi akadályokra, amelyek ennek a bevezetését nyilvánvalóan gátolják.
A családi adózás nyilvánvalóan összevonná a jövedelmeket és megfelezné. Ebből az a következmény, hogy kevesebb adó folyna be, mint külön-külön a személyi jövedelemadózás során. Egyesek mentesülnének a magasabb adózás alól, vagy pedig mások csökkent adózást fizetnének.
Ritka kivétel lenne az, amikor a házastársak, úgymond, arányos összegben jutnak jövedelmekhez.
Jelentősége mégis az volna a családi adózásnak, hogy magasabb jövedelemkülönbség esetén talán egységesen fizetnének. A nyugati államokban is afelé hajlanak - talán szociális érzékenységből -, a családi adózás felé történt elmozdulás. Azt tudom, hogy a bevezetés milyen hosszú idő volna, azonban a gyakorlati gondjai is meglennének ennek a családi adóztatásnak.
Mindenekelőtt létrejönne az úgynevezett látszatcsalád - éppen úgy, mint amikor a tulajdonban egyetlen lakást vagy egyetlen házat szerezhettek a családok. Ez lényegében ösztönözné a látszatcsaládok létrejöttét. A családi adózás nyilvánvalóan érintené az adóalap-csökkentő kedvezményeket, így különösen a nyugdíjat, az egészségbiztosítási járulékot, a munkavállalói járulékot, a szakszervezeti és egyéb díjakat.
Felmerülne a kérdés, hogyan történne az adózás: egységesen-e, külön-külön-e, vagy pedig időben az összevonás előtt vagy az összevonás után történhetne. Gyakorlati gond lehet még, hogy egy családi adózás során már nem a munkahely készítené el az adóbevallást, mint ahogy jelenleg az általában történik.
Felvetődne a gyakorlati megoldás terén az egyéni vagy egyetemleges felelőssége is a családi adózásnak. Nyilván időközben, az évek során vagy az évek alatt - adózási év alatt - a családok válnának vagy legalábbis látszatválások következnének be, így ez nyilvánvalóan tovább bonyolítaná a családi adózás megvalósítását.
Felvetődne még a rosszhiszeműség vagy jóhiszeműség kérdése egy-egy vélhető adócsalásnál. Nyilvánvalóan a családi adózásnak is meglenne az a hátránya, amely általában az időseket, egyedülállókat vagy egyedülállók közül a több gyermeket tartó szülőket érintené.
A megvalósításnál talán azt látnánk elfogadhatónak, ha az állampolgár választhatna az egyéni, a személyi jövedelemadó vagy a családi adózás között. A cél mindenféleképpen az kell legyen, hogy legyen szociális érzékenysége a jelenlegi adózásnak is, vagy a várható, a későbbi módosításoknak is. Az igazságosabb adózás felé történő elmozdulás még akkor is eredményes, ha kevesebb adóbevételt biztosít. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
