DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Ha az ember későn jut szóhoz, ennek két következménye szembetűnő: fogynak a padsorokban a képviselőtársak és fogynak a témák, hiszen akik szólnak, sok mindent elmondanak; ha az ember nem akar ismételni, akkor nyilvánvalóan sok mindent mellőzhet és rövid lehet.
Engedjék meg, hogy ennek jegyében csak röviden szóljak arról, hogy belelapoztam az elmúlt évek költségvetési vitáiba és felkaptam onnét néhány olyan mozzanatot, ami úgy gondolom, a költségvetési viták örök kísérője lesz. Hiszen mindig szó lesz a teherbíró képességről, mindig szó lesz a kiszámíthatóságról, a költségvetést megalkotók, illetve az adótörvényeket megalkotók esetében mindig szó lesz a javaslatok benyújtói - nem véletlen, hogy az adótörvényekről szólva a költségvetésről is szólok, hiszen a két dolog szorosan összetartozik -, az előterjesztő nyíltságáról, ami a közbizalmat vonhatja maga után.
Hadd mondjam azt, hogy mint a múltban, most is van elismernivaló, mint a múltban, most is van megkérdőjelezhető. Ma többen idézetekkel, mottóval éltek: Churchilltől, Francis Bacontól, Erhardtól és így tovább, engedjék meg, hogy én egy olyan mottót mondjak, amit én próbáltam fabrikálni itt, e késői órán; talán egy kicsit maníros is, de kifejez valamit abból, hogy hogyan látja az ember a nehézségeket és a szükséges megfontolandókat.
(18.30)
"Aki ma nem vállal terheket, holnap súlytalanná válik. Aki ma túlsúlyt vállal, holnap összeroppanhat." Azt hiszem, ez a jelölés világossá teszi, hogy az a reális tér, ahol mindezekre a körülményekre az ember figyelemmel van. Úgy gondolom, ha a teherbíróképességről van szó, akkor itt már nem is kell semmit se mondanom, mert - különböző variációkban, de - a nehézségekre való figyelmeztetés elhangzott.
Azt hiszem, minden költségvetésnél képszerűen meg lehet eleveníteni egy különböző magasságú hegyet, és meg lehet eleveníteni azt az embert, akinek a hegyre fel kell jutnia, még azt is, hogy milyen lábbeliben van, és milyen az út, ahol kapaszkodik. Úgy gondolom, itt is realistáknak kell lennünk, és semmi esetre sem szabad, hogy az emberekben az a kép rögzüljön - a mostani költségvetés és adótörvények együttesen sajnos felelevenítenek egy ilyen képet -, hogy mezítláb kell egy tüskékkel teleszórt sziklás kapaszkodón felfelé haladni. Erről többet nem is szeretnék szólni.
A kiszámíthatóság tekintetében - amit korábban a kormányoknak vagy kormánynak ismételten s nem indokolatlanul róttak fel - engedjék meg, hogy itt két mozzanatban idézzem meg a mai nehézségeket. Az egyik - legalábbis padsorban, de nyíltan is utalás volt rá, amiről kevés szó esik, pedig aligha elhárítható - az, hogy az energiaárak lebegtetéséig tulajdonképpen a költségvetés és az adótörvények rendelkezései jelentős mértékben megkérdőjelezhetők, hiszen olyan mértékig befolyásolják a háztartási költségektől a vállalati kalkulációkig ezek az elkövetkező esztendő terheit és teherbíróképességét, hogy a hozzá való alkalmazkodás a pénzügyi kormányzat hihetetlen rugalmasságát igényli, akár még az adóvallomások benyújtásának időpontja tekintetében is. De akik ezt elrendelik, azok nyilván mindent mérlegre fognak tenni.
A másik a közbizalom problémaköre, ami nyilván megint nagyon sok mindent érint; nem akarom az elmondottakat újraidézni. Itt azt szeretném mondani, hogy tartalmilag teljesen egyetértek azokkal, akik a gyermekkedvezmények megvonását - vagy részleges megvonását - ostorozták, és teljesen egyetértek azzal, hogy a szellemi tevékenységet folytatóknál sok mindennek a meggondolása, így az elhangzott javaslat mérlegelése is szükséges. De el kell mondanom, hogy ugyanezeknek a megnyilatkozásoknak egy formai pozitívuma feltétlenül megemlíthető - de most a közbizalom vonatkozása felől közelítek -, hogy tudniillik nyíltan beszélnek a javaslatok erről.
Viszont nemcsak az energiaárak lebegtetésénél, hanem egy másik területen sem érzem ezt, és nagyon fontosnak tartanám, hogy itt a kormányzat ugyancsak nyíltan szóljon és vállaljon bizonyos mozzanatokat. Ez az infláció kérdése. Tudniillik számos ponton - s ez az, amit én nyílt politikának mondok - viszonyszámokról van szó, százalékokról van szó, s ott a dolog egyértelmű. De a kedvezmények problémájánál és ahol abszolút számokról van szó, ott bizony én aggodalmasan tekintek arra, hogy az infláció mintegy bele van kalkulálva, mint egy rágcsáló, amelyik össze van zárva az adózóval; és a kedvezmény jelentős részét az infláció mint rágcsáló elpusztítja - és erről nem esik szó.
Legyen szabad egyetlen egy példát idézni e tekintetben; sokat jegyeztem ki, sőt azt is, hogy különböző előterjesztésekben másként és másként bánik ezzel a pénzügyi kormányzat. Bizottsági ülésen is felvetettem, ahol egy államtitkári jelzést kaptam, hogy a problémát vette, de úgy gondolom, ne záruljanak le úgy az adótörvényekről folyó viták, hogy ez nagy súllyal és felkiáltójellel ne szerepeljen. Egyetlen egy példát idézek a jövedelemadó-törvényjavaslatból. A jelenlegi 5. §, amely módosítja az előző törvény 12. §-át. A mellékmondatokat kihagyom, mert nem befolyásolják az alapkérdést. A mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély - 20. § az eredeti törvényben - e tevékenységből - 21. § - származó, évi 2 millió forintot meg nem haladó bevételének élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén 10%-a, minden egyéb esetben 30%-a tekintendő jövedelemnek. Itt teljesen világos, hogy 2 millió forintig az adórendszer világában egy kivételes kedvezményről van szó, a 2 millió forint átlépése után pedig tulajdonképpen háromszorosára ugrik az adó.
Ha az árviszonyok alakulását nézzük, különösen a hivatkozott törvényhez és az azóta történt módosításokhoz viszonyítva, akkor bizony azt látjuk, hogy itt az infláció egy olyan rágcsálóként jelentkezik, amelyik ezt a hajdan magas és kedvező szintet lesüllyeszti. Úgy gondolom, azok - és nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági kistermelők jól tudnak a lényeges dolgokban számolni -, akik tudják, hogy hány darab állatot neveltek kedvezményesen, és most rádöbbennek, hogy néhány év alatt, vagy akárcsak az egy évvel korábbihoz viszonyítva most - jó esetben - évente egyötödével csökkenő számú állat után kapnak kedvezményt, azok bizony csalatkoznak. Én egy példát idéztem, de a példák néha nagyon bonyolult variációkban vannak jelen a javaslatokban. Úgy gondolom, indokolt ezeknek a mozzanatoknak a figyelembevétele.
Mindezek után utalok vissza a maximára: viseljük azt a terhet, amit viselnünk kell, hogy súlytalanná ne váljunk, de ne vállaljunk olyan túlsúlyt, ami összeroppanthat bennünket, és a társadalmi feszültségeket óriásivá fokozza. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
