DR. SZAKÁL FERENC
DR. SZAKÁL FERENC
DR. SZAKÁL FERENC (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lehet, hogy egy-két gondolatot talán ismétlésnek éreznek, de én bizonyos vonatkozásban más rendszerben szeretném fölvetni a kérdéseket és vizsgálni azt, hogy a személyi jövedelemadó törvényének módosítására benyújtott javaslat mennyire szolgálja a befektetéseket, a modernizációt, ahogy ez a kormány célkitűzéseiben szerepel.
A korszerű közgazdasági elvek szerint egy nemzet gazdasága három alapvető erőforráscsoport nagyságától és összehangolt fejlődésétől függ. Ez a három erőforráscsoport: a természeti erőforrások, az emberi erőforrások és a gazdasági eszközök vagy ember alkotta erőforrások. A természeti erőforrások fejlesztésének kérdéseiről majd a környezetvédelmi törvény, illetve a költségvetési törvény megfelelő fejezeteinél célszerű szólni. A személyi jövedelemadó-törvény inkább az emberi erőforrásokat és a termelőeszközöket érinti.
Fontos szempontként fogalmazza meg a kormány, illetve a törvénytervezet indoklása a befektetések támogatását. A személyi jövedelemadótörvény-módosítás általános indoklásában a következőket olvashatjuk: "A gazdaságpolitika fő törekvése a beruházások, a befektetések, a megtakarítások ösztönzése, annak érdekében, hogy az eddigieknél több forrást lehessen a gazdaság modernizációjának és az egyensúly megteremtésének szolgálatába állítani." A beruházáshoz és modernizációhoz szükséges erőforrás alatt azonban pusztán a pénztőke-befektetést, illetve a belőle létesített tárgyi jellegű, ember alkotta erőforrásokat érti. Még csak említés sem történik a természeti vagy az emberi erőforrásokról. A modernizáció szempontjából a javaslat azt a leegyszerűsített szemléletet tükrözi, hogy a modernizációhoz elégséges a pénzbeli megtakarítások ösztönzése, illetve a tárgyi beruházások növelése. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a legkorszerűbb technológiai berendezés is holt dolog, ha nincs kellő számú, megfelelően magas színvonalon kiképzett szakember a működtetéshez, a technológia és a termék továbbfejlesztéséhez, a folyamatok - beleértve az értékesítés folyamatát is - megszervezéséhez.
Jólesik nekünk, magyaroknak azzal példálózni, hogy Japánban a korszerű elektronikai üzemekben a szerelőszalagok mellett is mérnökök dolgoznak. Ugyanígy ma az egyik legdivatosabb közgazdasági irányzat az emberi erőforrásokkal való foglalkozás. Könyvek jelennek meg olyan címen, hogy beruházás az emberi erőforrásokba. Divatos továbbá emberi erőforrás menedzsmentről beszélni, ilyen tanfolyamokat szervezni. Sajátos módon, akik ilyenekkel foglalkoznak, mindig a már kész, felnőtt vagy legalábbis iskolás korú embert képzelik maguk elé, aki csak úgy terem valahonnan, és majd az iskola, a szakmunkásképző, az egyetem vagy a menedzsment-tanfolyam beruház ebbe a nyers erőforrásba. Különösen divatos ma ez a magyar egyetemeken, ahol a humán erőforrásba való beruházás szükségességét és hatékonyságát használják érvként a szétaprózott, rossz hatékonysággal és drágán működő felsőoktatási struktúra fenntartásának védelmére és a hallgatói létszám növelésének indoklására.
Arról azonban, hogy honnan lesz elegendő számú, jól nevelt, intelligens, iskolás korú gyermek, akibe majd beruházni lehet, senki sem beszél. Úgy tűnik, nem érdekli ez a jelenlegi kormányt sem, legalábbis a személyi jövedelemadó-törvény módosítására előterjesztett javaslatok szerint. Nem hiszem, hogy hozzáértő ember vitatná azt, hogy a gazdasági fejlődéshez, a modernizációhoz magas szintű emberi erőforrásra, humán tőkére is szükség van. Ennek "előállítása" - elnézést a túltárgyiasított megközelítésért - két szakaszban történik: az első szakasz a gyermekek világrahozatala, megfelelő, korszerű családi nevelése; a második pedig az oktatás, képzés különböző formái, a tudományos kutatás, az innováció eredményeinek felhasználása a továbbképzésben.
Ha az előbbi szempontok alapján megvizsgáljuk a személyi jövedelemadó-törvény módosítására tett javaslatot, azt kell megállapítanunk, hogy az emberi erőforrások fejlesztésének mindkét fázisa vonatkozásában a fejlesztéssel ellentétes, azt gátló intézkedéseket javasol. Számításaim szerint egy négygyermekes család esetében az az adótöbblet, amit a kormányjavaslat a gyermekek utáni adókedvezmény eltörlésével a családra ró, 25 ezer forint havi bruttó kereset esetén kerekítve éppen ugyanennyi, 25 ezer forint, illetve egy gyermekre és havonta 522 forint. Ne gondoljuk, hogy az ilyen család gazdag, és ez indokolná, hogy nagyobb terhet viseljen! Itt a családfő keresetéből egy-egy családtagra havonta - az 1995-re javasolt adószabályok figyelembevételével - csupán 3164 forint jutna. Egy 40 ezer forint fizetésű F-kategóriás pedagógus esetében ez a többlet adóteher már 37 080 forintot jelentene.
A javaslat mostani formájában tehát a kormány az emberi erőforrások előállítását nem támogatja. De nézzük meg, mit javasol ezek után, ahogy egyesek megfogalmazzák, a gyermekszeretet hobbijából vagy vallási okból, vagy egyszerűen természetes hagyományokból a büntetések ellenére mégis - ismét idézőjelben szeretném mondani - "előállított" emberi erőforrások fejlesztésébe történő befektetések érdekében! A személyi jövedelemadó-törvény módosítására való javaslatban csupán annyit, hogy ahogy már itt el is hangzott az előttem szólók szájából is, drasztikusan csökkenti a törvény 3. § 30. pontjába tartozó szellemi tevékenységek adókedvezményét.
Nézzük meg, mik is tartoznak ebbe a 30. pontba! A 31. pont a találmányokért kapott jövedelmek; a 32. pont a tudományos tevékenység, felsőoktatási tevékenység, OTKA-ból finanszírozott kutatás; a 33. pont az iparjogvédelem alá tartozó műszaki alkotások. Úgy gondolom, ezek mind a modernizációt, a fejlődést szolgálják. Mindez természetesen csak akkor jelent adókedvezményt, ha - a 34. § szerint - munkaviszonyon kívüli szerződésből származik, ha munkaköri kötelezettségekbe nem tartozó feladatként végzik, magyarul többletfeladatként. Ki képes ilyen tevékenységet végezni? Nyilvánvalóan csak magas képesítésű kutató vagy egyetemi oktató, akinek illene legalább havi bruttó 20 ezer forintot vagy ennél többet keresnie; vagyis akinek a többletmunkáért kapott különjövedelme a 35, 40 vagy 44%-os adókulcsú sávba esik. Ehelyett most fog kapni 25% adókedvezményt a 100 ezer forintos összeg változatlanul hagyásával.
Elnézést kérek, de én úgy érzem, hogy itt nem másról van szó, mint a régi tétel felelevenítéséről, hogy a szellemi munkát le kell értékelni, mert az inproduktív; vagyis a javaslat az emberi erőforrásba történő, nem munkaköri feladatként, hanem többletként végzett befektetést sem támogatja, hanem kedvezőtlenebb helyzetbe hozza.
Nézzük meg végül, hogyan állunk a pénzbeni, tárgyi jellegű befektetések ösztönzésével! A javaslat egyrészt szűkíti az adókedvezménnyel támogatott befektetések körét, továbbá örökössé teszi a lekötés időtartamát. Az adóhitel visszafizetésének kötelezettségétől csak a halál vagy - engedjék meg, hogy így mondjam - az ásó, kapa és a nagyharang szabadítja meg az embert. Továbbá előírja a tőkeszámla-vezetés kötelezettségét. Ez véleményem szerint már eleve sok embert elriaszt a működőtőke típusú befektetésektől.
(18.50)
(Jegyzők: dr. Trombitás Zoltán és Nahimi Péter)
Továbbá a javaslat - különböző jól hangzó magyarázatokkal - drasztikusan csökkenti és fix 30%-ban határozza meg a befektetések adókedvezményét. Vajon serkent-e ez megtakarításokra, befektetésekre?
A 30%-os adóhitel megadása csak azoknak jelent nagyobb vonzerőt az idei szabályokhoz képest, akik jövedelme a felső sávban, 25%-kal adózik. Az ilyen személy maximum 200 ezer forint évi bruttó, illetve 158 700 forint nettó keresettel rendelkezik. De lehet-e egyáltalán évi 158 700 forint vagy havi 13 200 forintból bármit is örökre megtakarítani? Vagyis az 1995-re javasolt megoldás szerint gyakorlatilag minden megtakarításra és befektetésre képes személy rosszabbul jár, mint 1994-ben, hiszen a megtakarításra eleve csak 35, 40 vagy 44%-os adókulcsba eső jövedelemmel rendelkezők lehetnek képesek.
Felvethető az is: ha a kormány bízik abban, hogy belátható időn belül sikerül beindítani a gazdasági növekedést, akkor miért nem támogatja a négy, öt vagy legalább hatéves időre lekötött befektetéseket is, hiszen ezekre is szüksége lenne a gazdaságnak? Arról is diszkréten hallgat a javaslat, hogy a tőkeszámla-vezetést sem fogják ingyen végezni a pénzintézetek, ami még tovább csökkenti az ilyen megtakarítások vonzerejét.
A kamatadó eltörlésével és az osztalékadó csökkentésével viszont a már eddig megtakarított, felhalmozott vagyonokat támogatja az állam. Vagyis nem az új, hanem a régi megtakarításokat. Érvényesül tehát az a mondás- bár eredetileg egész másra vonatkozott -, hogy akinek van, annak még adnak is. Mivel az adótábla változatlan marad, ha a jövedelmek lényegesen nem emelkednek 1995-ben, a várható áremelkedések miatt fokozatosan elérhetjük, hogy már a 40 vagy 44%-os adókulcsban adózók sem tudnak semmit megtakarítani, feltéve, hogy nem milliókat keresnek.
Összefoglalva: úgy látom, hogy a magánszemélyek jövedelemadójára vonatkozó törvény módosítására benyújtott javaslat nem szolgálja azokat a célokat, amelyeket az előterjesztés kitűz.
Újra felhívnám a figyelmet az emberi erőforrásokba történő befektetések segítésének szükségességére. Itt többször elhangzott a családok helyzetére való utalás. Sokan fölvetik és érzelmi kérdést csinálnak ebből. Én a fölszólalásomban azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a családok támogatása nem érzelmi és nem szociálpolitikai, hanem a modernizáció megalapozását szolgáló alapvető gazdasági kérdés.
1994 a család éve. Többen beszéltek itt már a családi adózás rendszeréről. Én is úgy gondolom, hogy ezt az évet föl kellett volna arra használni, hogy legalább a családi típusú adórendszer kidolgozása megkezdődjék.
Engedjék meg, hogy végül én is csatlakozzam a Házban most divatossá váló szokáshoz, és a kormány, valamint a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánljak egy idézetet, amelyet Balázsházy János "A háztartás és a mezei gazdaság tudománya" című, 1838-ban, tehát 156 évvel ezelőtt megjelent könyvében találhatunk. Ez az idézet nekem mint mezőgazdásznak, különösen kedves, és így szól: "Én úgy tekintem a nemzetet, mint egy erdőt, amelyben az egyes fákat az egyes családok teszik, a sarjadzásokat pedig a gyermekek. Mennél erősebbek, egészségesebbek az erdőben a fák és a sarjadzások, annál szebb, derekabb az erdő is. A nemzet is annál erősebb, minnél több jólétben élő családok léteznek körében." Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
