NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szellemi tevékenységet folytató magánszemélyek személyi jövedelemadózásával kapcsolatban fogalmaznék meg néhány gondolatot és előlegezném meg a módosító javaslatom tartalmát.
Kik is ők? Kik is a szellemi tevékenységet folytató magánszemélyek? Azt hiszem, mindannyian, akik e Házban ülünk, tudjuk, hogy ez a könyvelés és a pénzügy tolvajnyelvén az értelmiségi elit szakmákat fedi: írókat, újságírókat, képző-, zene-, szín- és előadóművészeket, az írástudóknak azt a körét, amely él is ezzel a képességével, tehát nem csak tud írni, hanem szokott is. Emlékeztetnék arra, hogy az elmúlt években, de már a '80-as évek vége felé is egy meglehetősen komoly vita bontakozott ki az Élet és Irodalom hasábjain arról, hogy ez az értelmiségi elit réteg egyáltalán munkát végez-e, hogy a tevékenységük honorálására elég-e a piac önszabályozó rendszere és miegymás.
(18.20)
Az elmúlt években az ő tevékenységüket szabályozó kedvezmények a következőként néztek ki - ha valaki nem lenne tájékozott, bár azt hiszem, hogy sokan érintettek vagyunk ezeknél a szabályoknál -: százezer forint levonható volt az adóalapból, illetőleg az árbevétel 10%-áig igénybe vehető volt egy költségátalány-rendszer, illetőleg ha valamelyik értelmiségi írástudó barátunk könyvelési hajlamokkal rendelkezett, akkor saját maga egy részletes költségelszámolással ennek a 10%-nak fölébe mehetett. Ez volt a rendszer idáig.
Az előttünk fekvő személyi jövedelemadó-módosítási rendszer a következő javaslatot fogalmazza meg. Egyetértünk azzal, hogy immáron nem az adóalap csökkentése, hanem az adó összegének csökkentése kerül szabályozásra, de ez az adócsökkentés 25 ezer forintig mehetne el, illetőleg az ilyen szellemi tevékenységből származó jövedelemnek ez a 25 ezer forint is csak a 25%-áig terjedhetne.
Ez az elképzelés - hogyha megpróbálom összehasonlítani az elmúlt évek rendszerével - azt jelenti, mintha az elmúlt években nem százezer forint lett volna levonható az adóalapból, hanem - mondjuk a legmagasabb kategóriákat kalkulálva - mintegy 60 ezer forintos összeg, illetve ha megfordítva értelmezem, tehát ebben az adólevonásos rendszerben próbálom értelmezni az eddigi rendszert, akkor azt kellene mondani, hogy eddig mintegy 44 ezer forint volt levonható az adóból a legmagasabb kategóriáknál, ezentúl már csak 25 ezer forint lesz levonható.
A módosító javaslatom azt célozza - és ehhez szeretném most rövid hozzászólásomban a minisztérium támogatását is megnyerni -, hogy az alább felsorolandó okok miatt ettől a mintegy 19-20 ezer forintnyi, egy személyre vetíthető adóemeléstől a minisztérium tekintsen el, ha már egyszer ezen réteg számára adócsökkentést nem fogalmaz meg a személyi jövedelemadó-javaslat.
A javaslatom konkrét számszerűsége úgy nézne ki, hogy a szellemi tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységéből származó jövedelmének 35%-a, de legfeljebb 44 ezer forint levonható lenne az alapból. Tehát megítélésünk szerint ez a kalkuláció biztosítaná azt, hogy az eddigi kedvezményekkel ez az értelmiségi elit réteg a továbbiakban is rendelkezhessen. Hangsúlyozom: nominális értelemben, tehát némi csökkenést ilyen értelemben - az infláció miatt - már ez a módosító javaslat is jelent.
Miért javaslom ezt, miért gondoljuk úgy, hogy ennek az elképzelésnek van racionalitása? Először is azért, mert ezen értelmiségi elit réteg, írástudóink számtalan tevékenységéhez a költségelszámolás lehetősége nem adott. Olyan tevékenységet végeznek - papírt, tollat vásárolnak, fűtik otthon a lakásukat, amikor éppen komponálnak és sorolhatnám -, amelyet nem kívánnak és nem is lehetséges költségként elszámolni. Másodszor itt megemlíthető egy szubjektív szempont: ez a réteg nem feltétlenül szeret könyvelni, márpedig ha ezek a módosítások - amelyek itt az előterjesztésben szerepelnek - átmennek, akkor erre rá fognak kényszerülni.
Harmadszor: az esetek többségében a szellemi tevékenységet végző nem tudja áthárítani a megrendelőre a megnövekedett terheit, hiszen nagyon gyakran tarifák alapján kerül kifizetésre a Magyar Hírlapnak egy cikket író újságíró vagy adott esetben egy parlamenti képviselő díja, tehát nem tudja áthárítani a megnövekedett költségeit.
Negyedszer megemlítenék egy fiskális szempontot, hiszen itt azért költségvetésről van szó.
A költségvetési bevételek maximálisan 19 ezer forint/fő/évvel növekednének, és ha mondjuk ezt megszorozzuk a szellemi elit számával - mondjuk tízezret szoktunk ebbe a kategóriába számolni -, számoljunk tízezerrel, bár feltételezem, hogy nagyobb kört érint a javaslat, de tízezer ember esetében ez mintegy 200 millió forint többletbevételt eredményezne a költségvetésben, amely - figyelembe véve a fenti, az előző szempontokat és hangsúlyozom, nem az apró bevétel jelentőségét akarom elhanyagolni - kicsinyességnek tűnik költségvetési szempontból is.
Feltéve persze, hogyha nem arról van szó, hogy a költségvetési kormányzat jelezni akarja ennek a rétegnek, hogy a munkásosztály és a parasztság mellett az értelmiségnek is terheket kell vállalnia, de én ezt nem feltételezem. Nem hiszem, hogy annyira elvesztette volna a kapcsolatot ez a réteg a dolgozó néppel, hogy ilyen áldozatokat kelljen vállalnia.
Hangsúlyozom, ezt nem feltételezem, ezért is hozakodom elő ezzel a szerény módosító javaslattal és kérem önöket, különösen a miniszter urat, hogy tegye megfontolás tárgyává az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
