DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 1994. november 16-án megtárgyalta a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló T/210-es törvényjavaslatot, és ezen belül elsősorban az agrárágazatot érintő kérdésekkel igyekezett foglalkozni.
A vita során a bizottság először arányaiban áttekintette az agrárágazattal összefüggő befizetéseket és kiadásokat. Megállapította, hogy a költségvetésbe történő összes befizetések közül a profitadó 5%-át, a vám és vámilleték 10-15%-át - ezt ebben az évben, de a november 1-jei változások után ez valószínűleg 20-25%-ra emelkedik jövőre -, az áfa 26%-át, a fogyasztási adó 40%-át produkálja az ágazat. Ugyanakkor a felsorolás nem tartalmazza az agrárágazatban felhasznált gépek, anyagok, növényvédőszerek, mezőgazdasági gépek és így tovább vám- és vámilleték-tartalmát, mert nyilvánvalóan az ágazat befizetéseihez sorolandók.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a felsorolt számokkal kapcsolatban felhívjam szíves figyelmüket egy nagyon fontos momentumra, nevezetesen az 5%-os profitadó-befizetésre. Ez a szám is bizonyítja, hogy az agrárágazat nyereségrátája nagyon alacsony, mintegy 7-8%-os.
A bizottság megvizsgálta a törvénytervezetben szereplő támogatásokat, melyek 1995-ben összességükben várhatóan 78 milliárdot tesznek ki az 1994. évi 68,5 milliárddal szemben. Ez mintegy 9,5 milliárdos emelkedést jelent, amely körülbelül 14%. A bizottságban markánsan fogalmazódott meg az a vélemény, hogy ez a bővülés csupán a támogatások reálértékének megtartását szolgálja, ami nem kis eredmény. A bizottság jelezni kívánja, hogy az agrárágazatnak - mint az ország szempontjából nagyon jelentős kitörési pontnak - a támogatására nagyobb mértékben lenne szükség. Ugyanakkor ismerve az ország súlyos gazdasági problémáit, a lehetőségeket figyelembe véve a mértéket elfogadhatónak tartja. Felhívja azonban az illetékesek figyelmét, hogy a támogatások igénybevételének jogi szabályozását finomítani szükséges, mely finomítások a támogatási forrásokat a termelő, az életképes vállalkozásokhoz juttatnák, és lehetőleg kiszűrnék a spekulatív, célidegen felhasználást. Itt például az elmúlt időszak élelmiszerexportjaira gondoltunk, amikor is átcsomagolást követően reexportra került sor, és sok esetben akár 10%-os pozitív szaldóval történt ez.
A bizottság nagyon fontosnak tartja továbbá annak hangsúlyozását, hogy az agrárágazat, összehasonlítva a befizetéseket és a kapott támogatásokat, a költségvetésnél nagyon jelentős nettó befizetőnek számít. Ez több mint 100 milliárd forint pozitívumot jelent. Ehhez kapcsolódóan több bizottsági tag hangsúlyozta, hogy mint támogatás szerencsés megoldás lenne a földadó eltörlése, amely a jelenlegi rendszert egyszerűbbé tenné. A jelenlegi rendszer ugyanis szükségessé teszi a bevallást és egyéb adminisztrációt, és az adóelengedést évente, mint ahogyan most is, a költségvetéssel együtt kell szabályozni, nehezítve ezzel a mezőgazdasági termelők hosszú távú tervezését. E javaslat indokoltságát látszik alátámasztani az a tény is, hogy az éves kivetett földadó mintegy 3 milliárd forint, amelyből a tényleges befizetés csupán 1,5 milliárd forintra tehető.
A bizottság nagyon fontosnak tartja a reorganizációs program továbbfolytatását, amelynek kereteit a lehetőségekhez igazodva célszerű lenne emelni. Az emelés mellett szól, hogy a tervezett 6,5 milliárd forintból csupán 1,5 milliárd a szabad pénzeszköz, ez forrásoldalon összességében csupán 9-10 milliárdot jelent középtávú hitelként. Az emelés szükségességét indokolja továbbá az a tény, hogy más, az agrárágazat szempontjából, annak alacsony haszonrátája miatt elfogadható, ugyanakkor a struktúraváltáshoz nélkülözhetetlen közép- és hosszú távú hitellehetőség alig van.
A bizottsági vita során az agrár-felsőoktatás és a hozzá kapcsolódó tangazdaságok új rendszerben történő finanszírozását illetően számos esetben kételyek és aggodalmak fogalmazódtak meg, tekintettel a gyakorlati oktatás széles körű szükségességére. Az aggályok megjelentek az agrárágazat jövője szempontjából létérdeknek számító agrárkutatás tárgyalásánál is, mert a Földművelésügyi Minisztériumnál maradó néhány kutatóintézeten túlmenően az agrárkutatások részben a tárcánál lévő vizsgálóintézeteknél, másrészt döntő mértékben az egyetemeknél és a főiskoláknál történnek. A finanszírozás vonatkozásában a vizsgálóintézetek kutatás céljára forrást nem kapnak, míg az oktatási intézményeknél a kutatásfinanszírozás nyomonkövethetetlen, és ennek legalább a szinten-tartása alapvető érdeke az agrárágazatnak.
A bizottsági tárgyalás során felvetődött továbbá az agrárkamarák kérdése. Néhányan aggályuknak adtak hangot a finanszírozhatóság tekintetében, annak ellenére, hogy a költségvetési törvényjavaslat az 1994. évi XIV., a kamarákról szóló törvény módosítását is tartalmazza. Ez utóbbinak lényege, hogy a kötelező tagságon alapuló tagdíjfizetés szükség esetén közadók módjára történő behajtását 1995. január 1-jével teszi lehetővé az eredeti törvénnyel szemben. Ugyanakkor nagy jelentőségű intézkedés a kamarák szempontjából a költségvetési törvényjavaslat 69. §-ának javasolt módosítása, amely a kamarák részére működésük és elhelyezésük biztosítására állami vagyon átadását írja elő, melynek használati díját legalább három évig kedvezményezik. Az agrárkamarákkal kapcsolatban megfogalmazódott az a sürgős igény, hogy köztestületi funkciójuknak megfelelően igazgatási, gazdaságszervezési, finanszírozásszervezési feladatok átadására is sor kerüljön.
Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a T/210. számon benyújtott, a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, és a bizottsági ajánlásban, valamint az előbb elmondottakban észrevételezettek figyelembevételével javasolja az általános vita lefolytatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
