POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Urak és Hölgyek! Nem akarom hosszan rabolni az idejüket, de sajnos már harmadik alkalommal kell a művelődési tárca kapcsán napirend előtt a Fidesz-frakciónak szót kérnie. Bízom benne, hogy ez az utolsó alkalom.
Valamennyien értesülhettünk róla, hogy a múlt hét végén milyen drámai események zajlottak a művelődésügy, illetve a kormány háza táján - Jánosi György képviselőtársunk benyújtotta a lemondását.
A Fidesz-frakció nem azért kért szót, hogy újból kitérjünk arra, vajon helyes-e a pedagógusokkal vagy a sztrájkbizottsággal folytatott tárgyalás előtt a miniszterelnök úrnak elbocsátásokkal megfenyegetni az érintetteket; nem azért kértünk szót, hogy elfogadható-e az az állítás, mely szerint a kormány vezetőjét, a miniszterelnök urat egy tárgyalás előtt félrevezethetik, hogy a miniszterelnök nem kér tájékoztatást egy költségvetést érintő ügyben kormánya pénzügyminiszterétől, noha egy nagyon egyszerű javaslatról, egy 10 milliárd forintos átcsoportosításról van szó. Nem azért kértünk szót, hogy mennyiben elfogadható az az állítás, hogy a miniszter úr nem tudott tájékozódni a kérdésről, mert szabadságon volt, illetve irodáját festették, és ezért nem tudott bemenni a munkahelyére. (Derültség.)
Nem ezek miatt az ügyek miatt kértünk szót, hanem ennek az ügynek a pénteken-szombaton történt nyilatkozatháborúja miatt, mert noha Horn Gyula személyével, a kormányfő személyével kapcsolatban a Fidesz-frak-ciónak, illetve a Fidesznek mint pártnak mindig is voltak fenntartásai, azt mindig is elismertük, sőt vallottuk, hogy az ország miniszterelnöke nemcsak a parlament tekintélyét testesíti meg, hanem közvetve az ország tekintélyét is. S nem helyes dolog, ha a miniszterelnök úr egyszer úgy nyilatkozik, hogy őt félretájékoztatták, majd ugyanennek a kormánynak egy másik tagja úgy nyilatkozik, hogy nem történt félretájékoztatás, gyakorlatilag a miniszterelnök úr téved. Nem helyes ügy. Láttunk már erre példát a Horn-kormány rövid ideje alatt, csak akkor épp egy külföldi állam, Szlovákia elnöke volt a szenvedő fél, Michal Kovác, hogy ki mond igazat, ki emlékszik jól - most ennek a belpolitikai, kisebb kiadását látjuk. Nem előremutató helyzet az ilyen. Kinek az állítása felel meg a valóságnak?
Éppen ezért sajnálatos, hogy Jánosi György benyújtotta lemondását, és éppen ezért óva intenénk mind a két kormánypártot attól, hogy ezt az ügyet rövidre kívánják zárni.
Az a meggyőződésünk, hogy most már - e sajnálatos nyilatkozatok után - ki kell hogy derüljön az igazság. Nem kielégítőek azok a magyarázatok, amelyek eddig elhangzottak a két fél részéről. Nem lehet kielégítő ebben az ügyben, amikor egy politikus morális, erkölcsi tartásáról van szó, tudniillik, hogy tudatosan félrevezeti a tárgyalópartnerét egy adott kérdésben vagy sem; nem lehet kielégítő az a magyarázat, hogy nem tudtam konzultálni a kormányom pénzügyminiszterével vagy nem tudtam bemenni a munkahelyemre, mert épp festették az irodámat.
Éppen ezért mi azt szeretnénk, ha ebben az ügyben a kormánypártok nem kapkodnák el a lépést; sőt megkockáztatom: a miniszterelnök úr nem fogadná el kapkodva a politikai államtitkár úr lemondását, hanem módot adnának az egész parlamentnek és az egész magyar társadalomnak arra, hogy tisztán láthassanak ebben a kérdésben, amelyben láthatóan igen nagy a homály.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
