VARGA LAJOS
VARGA LAJOS
VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi vitát figyelemmel kísérve megállapíthatjuk, hogy fura egy szerzet ez a költségvetés. Mindjárt az elején az a legnagyobb probléma vele, hogy két oldala van, bevételi és kiadási oldala. Ennek kapcsán tulajdonképpen talán önök is észrevették, hogy főleg az ellenzéki szónokoknak mind a két oldallal komoly problémáik vannak. Elhangzott, hogy a költségvetés adóbevételi oldala, bevételi tétele túlzott mértékű, s azt egyik-másik vezérszónok behajthatatlannak tartotta. Elhangzott, hogy a privatizációs bevétel túltervezett, sőt az egyik vezérszónok úgy fogalmazott, hogy ennek beszedése realizálásához egyfajta csodára lenne szükség.
A kiadások körül is nagyon sok érdekes vélemény gyűlt össze. Többek között elhangzott, hogy az állami szerepvállalás mintegy 10 százalékkal csökken ebben a költségvetésben az előzőkhöz képest. Más egyéb csökkenéseket is felsorolva Kádár Béla képviselőtársunk fölvetette, hogy tartható-e így egyáltalán a költségvetés egyensúlya. Sőt, tulajdonképpen még azt is megpendítette, hogy talán még a társadalmi egyensúly is veszélyben van. Rott Nándor képviselőtársunk egyenesen odáig ment el, hogy kijelentette, megjósolta: borulni fog a költségvetés, és ezt elsősorban arra alapozta, hogy a következő évi kiadásoknál a kormány, a Pénzügyminisztérium nem számolt az áremelések hatásaival.
Sokan beszéltek - szerintem is teljes joggal - a gyermeknevelés támogatásához szükséges összegek kicsinységéről, valamint még számos egyéb, általam is fontosnak tartott igény kielégítetlenségéről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezeket a véleményeket egymás mellé tesszük, akkor ebből az jön ki, hogy ennek a költségvetésnek a hiánya nagy valószínűséggel nagyobb lesz, mint amit a pénzügyminisztertől hallottunk, s amit az előterjesztés tartalmaz. Ha csak az ellenzéki szónokok véleményére figyelnék, akkor is azt kellene mondanom, hogy igenis szükség van nagyon szigorú gazdálkodásra, igenis nézzük meg minden fillér helyét, mielőtt kiadjuk, hogy jó helyre adjuk-e ki, vagy uram bocsá', most van-e itt az ideje annak, hogy ezeket a filléreket kiadjuk. Természetesen én is a szigorú gazdálkodás mellett voksolok, és nemcsak azért támogatom a kormányt, mert ezt a szigorú gazdaságpolitikát beterjesztette ide a költségvetés formájában, de azt is elvárom, hogy ha elfogadásra kerül ez a költségvetés, akkor legalább ilyen szigorúsággal járjon el annak végrehajtásában is.
Elhangzott a tisztelt Házban, hogy két szemlélet vitájának is fültanúi lehetünk. Nevezetesen arról van szó, hogy hitelből gyorsítsunk-e; vagy saját erőből, saját kínjainkon keresztül próbáljuk megteremteni a gyorsítás lehetőségét.
(18.00)
Azt gondolom, a kérdés ilyen fölvetése nem jó. Egyrészt adósságunk külső és belső nagysága már ma is elviselhetetlenül nagy. Másrészt pedig a hitelezők nem nagyon akarják már elhinni nekünk, hogy ezek után most már isten bizony, a gazdaságba fogjuk a hiteleket forgatni és nem szociálpolitikába, nem támogatásra fogjuk elkölteni. Vagyis magyarul: nem kínálgatják a hiteleket.
Mint elhangzott, már az is gond, hogy a jelenlegi hiány finanszírozásához a megfelelő hiteleket megkapja majd a kormány, és a költségvetés finanszírozható legyen. Tehát nem más választási lehetőségünk van, hanem kemény kényszerhelyzetben vagyunk, saját erőnkből kell kimásznunk ebből a gödörből.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés kiadási oldalán egy igen nagy részt foglal el a MÁV. Már ez is arra késztetett volna, hogy szóljak a MÁV helyzetéről, de ezt a késztetést megerősítette a Fidesz vezérszónokának egy utalása, amely egy állami nagyvállalat tartozásainak elengedését emlegette föl. Elsősorban ezt is úgy, hogy lám, lám, a kormány és a miniszterelnök szavahihetetlen, hiszen korábban arról volt szó, hogy a tb-tartozásokat be kell hajtani, most pedig itt nagylelkűen elengedik a MÁV-nak ezeket a tartozásait.
Úgy gondolom, képviselőtársunk a hatás érdekében a tényeket hagyta figyelmen kívül, mert a tények egészen mást mondanak. A tény az, hogy a MÁV valóban hatalmas tartozásokat gyűjtött össze, így tb-tartozásokat is. A másik oldalon tény az, hogy a kormány - mint ahogy a programjában is benne volt - elhatározta, hogy a MÁV-ot pénzügyileg szanálni kell. Ezen elhatározás költségvetésben való visszaköszönésének lehetünk a tanúi. Így erről úgy beszélni, mintha ez bizonyítaná többek között, hogy a kormány szavahihetetlen, úgy gondolom, nyugodtan nevezhetjük blöffnek.
Egyébként is, a kormány nem volt olyan jószívű a MÁV-val, hogy ezt a támogatást ingyen kérte volna. Igen kemény feltételeket szabott a MÁV-nak, többek között olyan feltételeket, melyek szerint jövő évben bérfejlesztés csak az idei bértömeg erejéig lehet. Aki egy picit is járatos ezekben a kérdésekben, az tudja, hogy ez praktikusan azt jelenti, hogy létszámleépítésre lenne szükség ahhoz, hogy bérfejlesztést lehessen megvalósítani. Gondolom, a jelenlevők tudják, hogy bizony, ebben a kérdésben a vasutas érdekvédelmi szervezetek igencsak más véleményen vannak, mint a kormány.
Más véleményen vannak elsősorban azért - amit egyébként a kormány is nagyon jól tud -, mert a MÁV nemcsak saját maga tehet arról, hogy ebbe a helyzetbe került. A MÁV helyzete elsősorban az elmúlt években, mondhatnám azt is, hogy az elmúlt évtizedben romlott meg ilyen drasztikusan. Elsősorban azért, mert a személyszállítás költségeit a személyszállítás árában nem tudta érvényesíteni. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy most a jegyek árait kell emelni. Ez a világon szinte mindenütt kormányzati döntés, politikai kérdés. Természetesen Magyarországon is az. Ugyanakkor viszont a szolgáltató - jelen esetben a MÁV - jogosan várja el, hogy ha egy társadalmilag elfogadott szinten tartják a jegyek árát, akkor támogatásként a valós költségeihez igazított támogatásként kapja meg a jegyek értéke és a tényleges költségek közötti különbséget.
Erre a kormány természetesen azt mondta, hogy igen, ez egy jogos követelés, csak az a baj, hogy ezt egy költségvetési év alatt nem lehet végrehajtani. Ezzel kapcsolatban egy hároméves időszakot jelölt meg. Egy hároméves időszakban képzeli el konszolidálni a MÁV-ot pénzügyileg.
Én a magam részéről ezt a koncepciót el tudom fogadni. Ugyanakkor ellenérzéssel hallgatom, hogy adott esetben egy jól hangzó politikai érveléshez használjanak föl egy olyan vállalatot, amely a magyar közlekedésben meghatározó szerepű, és amelynek a szolgáltatásait lehet szeretni vagy nem szeretni, de amelynek a szolgáltatásait nem lehet átterelni a közutakra. Tehát a jövőben is szükség lesz rá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül szeretném figyelmükbe ajánlani egyik képviselőtársunknak, Zwack Péter szavait, hozzászólásának befejező mondatait. Ebben körülbelül azt mondta el, hogy ő támogatni tudja ezt a költségvetést. Javaslataival azon fog dolgozni, hogy a bevételek, elsősorban a feketegazdaság háttérbe szorítása, valamint a külföldi tőke bevonása minél eredményesebb lehessen a kormányzati munkában, és várja, hogy ehhez - az ő javaslataihoz - a kormány is partner legyen.
Úgy gondolom, egy gyakorló közgazdasági szakember, egy gyakorló vállalkozó véleménye egy költségvetési vitában legalább akkora súllyal kell hogy latba essen, mint adott esetben azok az elméleti viták, amelyek itt a Házban és az újságokban hosszú ideje hallhatók. Én a magam részéről szintén el tudom fogadni ezt a költségvetési tervezetet, elsősorban azért, mert tisztában vagyok azzal, hogy ennek az országnak jelenleg nincs nagy mozgástere, jelenleg a gazdaság egy nagyon-nagyon szűk mezsgyén kell hogy lavírozzon. És talán ezzel a megszorító - és általam is megszorítónak tartott 1995. évi -költségvetési javaslattal ki tudjuk kényszeríteni a gazdaságból azt, hogy '96-ra már egy javuló körülményeket megalapozó gazdasági programot lehessen letenni. Javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy szintén fogadják el a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
(18.10)
