SOÓS GYŐZŐ
SOÓS GYŐZŐ
SOÓS GYŐZŐ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez után a kis vita után azt hiszem jobb lenne újra visszatérni a költségvetéshez, annak az érdemi részéhez.
Nem könnyű egy kormánypárti képviselőnek a törvénytervezetről beszélni. Nem könnyű azért, mert az én megítélésem szerint sem jó költségvetés ez. Nem azért nem jó költségvetés, mert a számaival nem értenék egyet. Én nem a kiadási vagy a bevételi oldalának a valószerűségét kívánom kifogásolni, bár természetszerűen vannak bizonytalansági tényezők, amelyeket eleve nem lehet abszolúte prognosztizálni.
Azért nem jó ez a költségvetés, mert sokkal jobbat szeretnénk. Olyat szeretnénk, hogy azon vitatkozzunk, hogyan lehet a többet úgy elosztani, hogy mindenkinek még több jusson. Amikor a pluszokról vitatkoznánk, az volna az én nézetem szerint az igazán jó költségvetés. Ezt a költségvetést azonban behatárolják a lehetőségek, az ország jelenlegi körülményei.
Valóban, egyetértek a felszólaló képviselő asz-szonnyal, politikai döntést kell hoznia a parlamentnek. De nem azt a politikai döntést, amire ő gondolt. Az a politikai döntés az lenne, hogy a hiányzó lyukakat újabb hitelekkel, külföldi hitelekkel, újabb belföldi adósságnövekedéssel tömjük be. Ez a politikai döntés nagyon rossz politikai döntés lenne. Másik politikai döntést kell meghoznunk. Azt a politikai döntést kell meghoznunk, hogy az elodázott lépéseket meg kell tenni és végre a stabilizáció útjára kell állítani az országot. Meg kell szüntetni ezt az egyensúlytalanságot, mert halogatható lenne. Halogatható lenne. Hivatkozhatom Tardos Mártonra, akinek nemrég megjelent egy cikke a Magyar Nemzetben. Ő is arra hivatkozik, hogy egy-két évig halogatható lenne, utána viszont egyértelműen csak az összeomlás következhet az ország számára.
A kiadások növekedése - egyértelmű - behatárolt. Behatárolt, hogy mire telik. Nem képzelhető el - én is szeretném a normatívákat növelni. Nagyon jól tudom, négy éve helyi képviselő is vagyok, tudom, hogyan élnek az iskolák egyik napról a másikra, hogy a bérköltség már eléri az összes kiadások nyolcvan százalékát, de nem azért, mert a bérek nagyon magasak, mert a bérek rettenetesen, megszégyenítően alacsonyak a pedagógusoknál. Nem azért nem szabad a kiadásokat emelni, mert ezt a helyzetet nem kellene megszüntetni, azt meg kellene szüntetni, hanem azért, mert nincs rá forrás. Végül is ezen gondok miatt mondom azt, hogy nem igazán jó ez a költségvetés. Azt is el kell ismerni, hogy ez a költségvetés megkésve került a parlament elé, de objektív okai vannak: viszonylagosan későn alakult meg a kormány, most jutott rá idő, hogy idekerülhessen.
Nagyon köszönjük az ellenzéknek azt a magatartását, hogy végül is még az idén lehet költségvetésünk, mert az egész országnak alapvető érdeke, hogy legyen az idén költségvetés.
Milyen körülmények között került sor az '95. évi költségvetési törvény benyújtására? A szaktárca elvégezte a szükséges makroszámításokat, elemzéseket, olvashatták mindnyájan képviselőtársaim az Állami Számvevőszék jelentését. Egészen biztosan sokat fognak belőle idézni is, merthiszen sok elmarasztalás is van a Számvevőszék részéről a költségvetéssel kapcsolatban. Azt viszont biztosan nem fogják idézni, amit én idézek belőle. Azt írja az Állami Számvevőszék, hogy az "Az 1995. évi központi költségvetést megalapozó makroszámítások és elemzések előkészítése kedvezőbbnek ítélhető az előző évinél. A folyó gazdasági folyamatok és az éves teljesítés megítéléséhez jó alapul szolgáltak a havi gyors jelentések, elemzések, javulás tapasztalható a statisztikai ellátottságban." Ez tehát mindenféleképpen egy pozitív értékelés. Az ÁSZ nem azt mondja, hogy jól értékeli a kormányzat, a törvény-előkészítő a helyzetet, hanem azt mondja - és az én olvasatomban ez azt jelenti -, hogy a szükséges adatokat megfelelően szedte össze ahhoz, hogy a megfelelő következtetéseket levonja. A következtetések levonásában már jelentős eltérés mutatkozik a kormánypártok és az ellenzék között. Néhány dologról azonban nem szabad megfeledkezni. Nem óhajtom részletezni a gazdaság elemzését, hiszen a pénzügyminiszter úrnak volt ez a tiszte, az expozéjában ezt részletekbe menően megtette, azonban szeretnék emlékeztetni kizárólag néhány számra.
Tény az ez évi fizetési mérlegnek a tervezetben még csak 3-3,5 milliárd dolláros, azóta kiderült, hogy 3,4-3,8 milliárd dolláros hiánya. Tény, hogy az adósságállomány '93-'94. évben 4 milliárd dollárral nőtt. Tény, hogy az export-import aránya megbomlott 1993-ban úgy, hogy az import jelentősen nőtt, az export pedig csökkent és ez a megbomlott "egyensúly" maradt 1994-ben is.
(10.40)
Tény, hogy a gazdaság teljesítményével nem egyeztethető össze az az 5-7 százalékos reálbér-növekedés, ami 1994-ben történt. És az is kétségtelen tény, hogy vannak kedvező jelek, hiszen a GDP valószínűleg 3 százalékkal nő '94-ben, egyes ágazatok - ipar, építőipar - növek-szenek és a beruházások is növekszenek. Csak kiemeltem tehát néhány ilyen fontos adatot.
Mik a következtetéseink, amik ezekből az elemzésekből, a gazdasági helyzetből adódnak? Az a legfőbb következtetésünk - és ez határozza meg az egész költségvetést -, hogy megbomlott az egyensúly, és a költségvetés ennek az egyensúlybomlásnak a megállítására, a helyrehozatalára tesz kísérletet.
Az előttünk fekvő költségvetésben az adósságteher 454 milliárd forint. 454 milliárd forint, ez 160 milliárd forinttal magasabb, mint a '94. évi várható kamatteher. Ez a kamatteher - és növekedése - már azt jelzi, hogy a kormányzat által és a pénzügyminiszter úr által is jelzett adósságspirál valóban beindult, és ha ennek nem vetünk gátat, ez olyan folyamat lesz, ami végül is teljesen tönkreteszi egész gazdasági életünket, és fizetési ellehetetlenüléshez, csődhöz vezeti az országot. Az adósságtörlesztésünk, tehát a tőketörlesztésünk mindössze 164 milliárd forint, és így a kettő együtt - és annak az arányából kiemelve a kamatkiadásokat - megállapítható, hogy a kamatkiadások az összes adósságszolgálat közel háromnegyedét, vagyis 73 százalékát teszik ki. Ezek nagyon kedvezőtlen tendenciák.
A '94. évi folyamatokból azt is meg tudjuk állapítani, hogy nagyon kedvezőtlenül alakultak adósságaink kamatterhei; tehát eltolódtak a rövid lejáratú, magas kamatozású hitelek felé. Ebben szerepet játszott többek között a bankkonszolidáció, a hitelkonszolidáció is; nemcsak az, de ez is szerepet játszott benne. Így összességében a rövid lejáratú hitelek kamatterhe mintegy 90 milliárd forinttal nőtt '94-ben. És hangsúlyoznám még egyszer ezt a hitelkonszolidációt, ami végül is szükséges dolog volt, csak a formáját kellett volna talán másképpen csinálni. A kamatkiadásnál megragadnék még annyira, még egy összefüggésben említeném ezt a 454 milliárd forintot - hogy milyen hatalmas összeg -, hogy meghaladja a 283 milliárd forintos hiány és a tőketörlesztés együttes összegét is.
Van még egy igen fontos összefüggés, ami meghatározza a '95. évi költségvetésünket. Ez pedig a GDP és a GDP arányában kifejezett hiány összege. Várhatóan a GDP 5100 milliárd forint körül fog alakulni '95-ben. Lehet azon vitatkozni, még élcelődni is, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek határozzák meg számunkra, hogy a GDP arányában mekkora lehet a költségvetési hiány, de hogyha a nemzetközi szervezeteknek erre befolyása van, akkor azt hiszem, egy 18 milliárd dolláros államadósság mellett valami szavuk mégiscsak van ennek az alakulásában.
Tehát végül is azt a követelményt támasztotta a kormányzat a költségvetési hiány számára, hogy a GDP 5,5 százalékát ne haladja meg; ez pedig 280 milliárd forint körüli költségvetési hiányt jelent. Így tehát több oldalról behatárolt a kormányzat mozgástere a költségvetés elkészítésekor, és nyilvánvalóan ezek döntően meghatározóak.
A kiadási előirányzatokról: ezek növelésére általában nincs mód. Így tehát az a véleményem, hogy bármennyire szükséges lenne az önkormányzatoknál például a normatívákat emelni, azok emelésére sincs mód. Egyes területeken, azért felhívnám a figyelmet, hogy van emelés a költségvetésben; így az infrastrukturális beruházásoknál, agrárágazatoknál, a vasút valamelyest való talpraállításánál, a szociálpolitikában a leghátrányosabb helyzetűek érdekében tett intézkedésekre.
Fontos intézkedések kezdődnek el - és kell, hogy elkezdődjenek - 1995-ben - amelyek elmaradtak az elmúlt években. Így a költségvetési szervek intézményi rendszerének korszerűsítése, az államháztartás reformja, aminek elmaradását jogosan lehet a kormányzat felé felvetni; de hiszen nem ennek a kormányzatnak lehet felvetni, mert még ideje sem volt ennek elkezdésére. Egy év múlva viszont ez a kormányzat lesz a felelős akkor, ha még mindig nem indult meg az államháztartási reform. Én úgy gondolom, hogy érzékelhető hatásai a következő költségvetéskor már tapasztalhatók lesznek.
Mi határozza meg a bevételi oldalt? Valóban van egy tétel, a 150 milliárd forintos privatizációs bevétel, ami annyiban semmiképpen nem megalapozott, hogy nincs meg az új privatizációs törvényünk - tulajdonképpen jelenleg nem is tárgyaljuk -, nincs, nem állt fel az új privatizációs szervezet, és ilyen értelemben több oldalról kritika érheti ezt a 150 milliárd forintos bevételi tervezetet. Én gondolom azonban, hogy olyan privatizációs törvényt fogunk alkotni és olyan szervezetet létrehozni, amely ezt az elvárást teljesíteni tudja, és megvalósul majd a bevételi oldalon.
Jelentősen - valóban jelentősen - növekszik az általános forgalmiadó- és a fogyasztásiadó-bevétel. Szeretnék utalni MDF-es képviselőtársam aggályaira; érdekes módon az Állami Számvevőszék szakmai kompetenciáját, azt hiszem, nem vonjuk kétségbe - nem is vonhatjuk kétségbe, de nincs is okunk rá, hogy kétségbe vonjuk -, tessék elolvasni az Állami Számvevőszék jelentését ezzel a két tétellel kapcsolatban. Egyértelműen fogalmaznak, úgy, hogy megalapozott ez a két bevételi oldal; mind a forgalmiadó-, mind a fogyasztásiadó-bevétel. Egyébként meg ezeket a bevételeket elég jól lehet prognosztizálni; ezeket meghatározzák végül is az adótörvények és a forgalmi adatok.
A bevételek további növelésére - úgy gondolom - nincs mód. Lenne mód: meg kell emelni az adókat, új adót kell bevezetni. De ezt csak mint elvi lehetőséget említem, hiszen a társadalom teherbíróképessége ezt nem viselné el. Szükségesnek tartjuk azonban mindenféleképpen az adóalapok bővítését, hiszen igen nagy mértékű, rengeteg becslés van, mondjuk, legalább 100-150 milliárd forint az az adóbevétel, ami a feketegazdaság miatt kiesik. Csak az olajszőkítők, becslések szerint, 60 milliárd forint kárt okoztak a költségvetésnek. Ebből - azt hiszem - sok mindent meg lehetne oldani. Én remélem egyébként, hogy a mostani új fogyasztásiadó-törvény ezt a problémát is megoldja.
Tisztelt Országgyűlés! Én végül is úgy gondolom, hogy a költségvetési törvény tervezetét és annak vitáját, elfogadását vagy nem elfogadását - nem lehet elszakítani azoktól a körülményektől, amelyekben született. Ezek a körülmények nehezek. Az egyensúlyi követelmények, gazdasági növekedés, infláció, foglalkoztatás összefüggéseiben egy megbomlott egyensúly van. Azt hiszem, nem kell különösebben indokolnom azt, ha e közül a négyes közül valamelyik elszalad, akkor az a többi rovására megy. A benyújtott törvénytervezet végül is ennek a megbomlott egyensúlynak a rendbetételére tesz kísérletet.
Az egyensúly nélküli növekedés következményei beláthatatlanok lennének. Megítélésem szerint a törvénytervezet, miközben eleget tesz a körülményekből fakadó követelményeknek, a legszükségesebb forrásokat is biztosítja az ország működéséhez. Ezért én javaslom elfogadását; bár tudom, hogy az ellenzék, már csak hivatalból sem, de egyébként is bejelentette, hogy nem fogja elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
