DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Megkímélem önöket és valamennyiünket attól, hogy a dupla vagy a szimpla legitimáció kérdéséhez hozzászóljak. Tehát egy nem szakszervezeti vezető képviselő vajon szimplább legitimációval rendelkezik-e, mint aki esetleg nem tagja vagy vezetője egy szakszervezetnek.
Szívesebben szóltam volna magam is a külügyi költségvetéshez, pontosabban a költségvetési törvényjavaslatnak a Külügyminisztériumot illető fejezetéhez, azonban nemcsak azért nem erről szólok, mert a Külügyminisztérium igen tisztelt képviselőit nem látom, hanem azért sem, mert a Pénzügyminisztérium által a külügyi költségvetés nem golyó általi eljárásra, hanem talán kötél általira ítéltetett, és nem lévén kötél sem természetesen, így nagyjából a külügyi költségvetés kisebb-nagyobb csonkításokkal megúszta. Ezt a kérdést részletesen tárgyaltuk a bizottsági ülésen.
Most erről a helyről sokkal inkább egy másik fejezetről szeretnék szólni - sok mindenért szól a harang ebben a költségvetésben, tisztelt Ház, de a környezetvédelem ügyeiért egészen biztos.
Emlékezhetünk még az előző évi költségvetési vitára, amikor az akkori ellenzék megfogalmazta kritikáját, hogy ez a költségvetés éppen olyan rossz, mint a tavalyi. Most azonban ilyen vád nem érheti a kormányt, ugyanis ez a költségvetés nem olyan, mint az előző. Kifejezetten a környezetvédelem területeit illetően szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint annál sokkal rosszabb.
Nem azért beszélek a környezetvédelemről, mert esetleg itt volna a Környezetvédelmi Minisztérium igen tisztelt képviselője, ő sincs itt, hanem azért, mert ezt igen fontosnak tartom.
A KTM előirányzata a főösszeg tekintetében első tekintetre igen jelentős növekedést mutat az 1994. évi várható teljesüléshez képest, ugyanis '94-ben körülbelül 7,5 milliárd forintról van szó, míg '95-re a költségvetés vonatkozó fejezete 11,5 milliárdnál is több forintot tervez. Ha viszont levonjuk ebből az összegből a Területfejlesztési Alap támogatását, amely '94-ben főleg privatizációs bevételekből került finanszírozásra, akkor már más a kép, és a sok-sok összeadás, levonás következtében - amitől most megkímélem önöket - két végösszeg marad: 1994-re vonatkozóan egy 6,445 milliárdos és '95-re viszont egy 6,573 milliárdos végösszeg, ami azt jelenti, hogy ez a két összeg, ez a két érték vethető össze. Sajnos, ebből azt a következtetést kell levonnom, hogy ez nominál szinten sem mondható lényeges különbségnek, reál értékben pedig ez természetesen erős csökkenést jelent.
De nézzük, hogy milyen magának a minisztériumi igazgatásnak, a kiadásoknak az előirányzata. '94-ben ez körülbelül valamivel kevesebb volt, mint 800 millió, '95-re viszont 779,7 millió forint, ami jelentős csökkenés, annak ellenére, hogy itt folyik a szakmai irányítás, itt folyik a koordináció, itt folyik a jogszabály-előkészítés és általában a környezetvédelmi munka statutumban megfogalmazott minden része, egyre növekvő feladatokkal, a működési feltételeket biztosító költségvetési háttér csökkenésével. Tételszerűen a dologi kiadások 330 millióról 220 millióra csökkentek. Ez azt hiszem, elég érzékelhető szám.
A KTM fejezetében az előirányzatok - a kötelező bérintézkedésektől eltekintve - nem érik el a '94. évi várható teljesülést még névleges szinten sem. A dologi, a fejlesztési, a felújítási kiadások drasztikusan csökkennek, így tehát a már előbb jelzett és törvényileg előírt kötelező személyi juttatások biztosításának az áldozataivá válnak.
'94-ben a növekvő feladatok még növekvő forrásokkal párosultak, a '95. évi költségvetési előterjesztésről azonban elmondhatom, hogy a növekvő feladatok sajnos csökkenő forrásokkal párosulnak. Ennek sajnos nagyon komoly visszaütései, visszahatásai lesznek.
Tisztelt Ház! Ezt a kérdést nem lehet egyszerűen megúszni. A magas szakmai színvonal, ami a háttért, az apparátust, a szakmai apparátust jelenti, egészen bizonyosan csökken. Ez egyébként majdnem minden minisztériumnál egy jellegzetes tünet az utóbbi időben. Miközben tehát takarékoskodunk, több kárt okozunk, mint hasznot - azt hiszem. Milyenek a költségvetési tervezet más fejezeteiben található környezetvédelmi jellegű lényeges előirányzatok? Ezt a kérdést azért vetem fel, mert mechanikus és megtévesztő volna, ha egyszerűen a maga rendjén a költségvetés környezetvédelmi fejezetének címei és alcímei szerint haladnék. Sokkal inkább most azt szeretném megtekinteni, megnézni, felvetni önöknek, hogy milyen más helyeken vannak környezetvédelmi előírások, illetőleg kicsit később majd azt, hogy mi hiányzik ebből a költségvetésből.
A KHVM-nél szerepel a kiemelt városok szennyvíztisztítása. Ez '94-ben 900 millió forint volt, és örömmel nyugtázhatom - azért ellenzéki képviselő mond néha jót is -, hogy '95-ben ez százmillió forintos tétellel nagyobb. Azt most ne vitassuk, hogy százmillióval mit lehet segíteni szennyvíztisztítóknál, de megállapítom hitelesen és objektíven, hogy '95-ben kerek egymilliárd forint szerepel.
A vízminőség-védelemre '94-ben körülbelül 0,5 milliárd forint áll rendelkezésre, ez '95-ben 1,2 milliárd forint, de pontosan nem tünteti fel a költségvetés, hogy ez hova és milyen módon használható fel.
Megemlítem itt még a Volán autóbusz-rekonstrukció kérdését. '94-ben és '95-ben ez sajnos változatlanul kevés módon kerek egymilliárd forint.
Sokat foglalkozunk és beszélünk mostanában az úgynevezett kombinált szállításról. Itt is egy örvendetes pluszt, 200 milliós pluszt regisztrálhatok az előző évhez képest.
(13.30)
Tehát '95-re félmilliárd forint lesz. Azonban itt is olyan témáról van szó, ahol szkepszisem van azzal kapcsolatban, hogy mit használhat 200 millió forintos tétel. De itt is örömmel állapítom meg, hogy emelkedés mutatható ki.
A Nagymaros-Visegrád térség komplex tájrehabilitációjánál, sajnos, változatlanul kétmilliárd-kétmilliárd forint található. A szigetközi vízpótlásnál, ami mondom, másutt van, de környezetvédelmi téma, 203 millió forint volt '94-ben, '95-ben örvendetesen 340 millió forint, de egyelőre sajnos, nem tudjuk, hogy milyen lesz a vízpótlás, milyen technikai megoldások mellett döntünk. Ennek következtében ez az összeg relatíve értékelhető csak, de örvendetes olyan szempontból, hogy jelentős emelkedés tapasztalható. Összesen tehát itt 4 milliárd 860 millió forint '94-es adatról 6 milliárd 40 millió forintos '95-ös adatot állíthatunk szembe. Ez nagyjából kis elmozdulással reálértéket jelent.
Ott találjuk a Belügyminisztérium fejezetében a céltámogatási törvény módosításakor odakerült tételt, a támogatható új, induló célok közé ugyanis bekerült, és ezt nagy örömmel mondom, a sérülékeny vízbázisok területén fekvő, 2000 főnél nagyobb települések szennyvíztisztító telep építésének támogatása. Nagyon száraznak, nagyon műszakinak és nagyon unalmasnak tűnik ez, tisztelt képviselőtársaim, azonban amikor szalmonella megbetegedésekről, számos régi és új baktériumról, járványról tudósít nap mint nap a tömegtájékoztatás, mint aminek tanúi lehetünk, akkor ezt a közmondásos vízügyi szerepkört, amire Illyés Gyula utalt, mint a magyar író feladatára, hogy még vízügyekben is el kell járnia, itt most nagyon szoros és kézzelfogható, súlyos és szennyezett vízügyekről van szó..... Azért merészelem ezt ilyen részletesen említeni.
Itt ez örvendetes, de gondot jelent az, hogy nem ismert, hogy a sokféle cél közül, a négy cél közül melyik mennyit kap az 5,7 milliárd, tehát nem jelentéktelen összegből.
További kérdés, hogy a támogatás csak szennyvíztisztító telep építéséhez vehető igénybe szöveg szerint, csatornázáshoz viszont nem. Márpedig egy csatornarendszer, illetőleg a csatorna, amely odavezet a szennyvíztisztító műhöz, egy komplex működő rendszer, tehát sajnos, ez érdemben azt is jelentheti, hogy csak a már meglévő szennyvíztelepeket fogják bővíteni, ami azért szintén nem olyan nagy baj.
Tisztelt Országgyűlés! Az eddigiek, mint említettem, arról szóltak, hogy a költségvetési előterjesztésben körülbelül hol, milyen más fejezetekben, más helyeken található környezetvédelmi vonatkozású előirányzat. Néhány bekezdés, néhány tétel erejéig röviden arról szeretnék szólni, hogy sajnálatos módon mi nincs benne a költségvetésben.
Nincs benne a volt szovjet ingatlanok környezeti kárelhárítása. Elképzelésük szerint, mármint a költségvetés készítőinek javaslata szerint, a kárelhárításokat a kezelők fogják elvégezni. Ez azonban elég nehezen képzelhető el. Nem hiszem, hogy a jelen lévő kis számú képviselőtársak közül bárki is komolyan gondolhatná azt, hogy valaki megvesz, akár kárpótlási jeggyel, akár anélkül egy volt szovjet ingatlant, egy elhagyott épületkomplexumot, megveszi azzal a kerozin- és még Isten tudja, miféle szennyeződéssel együtt, amit ott talál, és ezek után a kárelhárítást ő maga fogja elvégezni.
Nincsen benne továbbá a privatizáció során értékesítendő vállalatok, társaságok, ingatlanok környezeti kárainak a puszta felderítése, nemhogy azok elhárítása. Ez, túl azon, hogy a vagyont leértékelheti, gyakorlatilag, ha nem derítjük fel, hogy melyik ingatlanban mi van, akkor a végtelenségig leértékelheti. Nem tudjuk, hogy milyen potenciális környezeti veszélyeket is jelent. Nem tudjuk, hogy mit adunk el, vagy nem tudja az ÁVÜ, mit ad el. Tehát ezek még visszaüthetnek. Nincsen benne a költségvetésben a felszámolási eljárások során hátrahagyott környezeti károk mérséklésére, eltüntetésére szolgáló források föltüntetése sem. A megmaradt károknak nincs gazdája, mint erre utaltam, gyakorlatilag felelősségteljes privatizáló, vagy tulajdonbavevő híján ezek a károk csak központból, majd egyszer központilag felszámolhatók elvileg. Nincsen benne a költségvetésben a védett területek kárpótlás alóli kivonásának fedezete, ami végre egy konkrét határozat végrehajtását lehetetleníti el.
Végezetül nincsen benne szerintem, mert lehetséges, hogy még vannak tételek, amelyek hiányoznak, a Velencei-tó, a Balaton, a Duna-Tisza köze tragikus vízháztartásának orvoslására szolgáló konkrét fejezet részletes bontása sem.
És ami még mindig hiányzik a költségvetésből ezeken a tételeken túl, az egyfajta hosszú távú gondolkodás és gondoskodás. Ismét utalok az MSZP soraiból tavaly elhangzott igen megszívlelendő gondolatra, amely az oktatásügyre is érvényes: bizonyos dolgokra akkor is áldozni kell, ha az ország igen nehéz helyzetben van. Jelzem, hogy mi ezt akkor, az akkori parlament együtt, közösen megtettük.
Most nem szólok a központi környezetvédelmi és területfejlesztési alapok összesen mintegy hétmilliárdos csökkentéséről sem.
Összefoglalóan és végezetül: az sajnos megállapítható, hogy a környezetvédelem komplex területeinek összessége, mindaz, amit jogszabályok a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium gondozásába sorolnak és figyelmébe ajánlanak, tehát amiért kormányzati felelősséget vállal, az egész terület most sem került igazi fontosságának a közelébe sem. Nem élcelődöm, nem ironizálok, nem folytatok további számsorolvasásokat, pusztán őszintén és nagyon komolyan sajnálom, hogy az oktatáshoz hasonlóan itt sem történtek meg azok a jelentős előrelépések, amelyek helyzetünket javíthatnák. A már bekövetkezett károk mellett újak és újabbak keletkeznek, és a figyelembe vehető valamennyi előirányzott forrás sem teszi lehetővé a folytonos károsodás folyamatos, minimális ellensúlyozását.
Nem beszéltem, tisztelt képviselőtársaim, műemlékeink romló állapotáról, nem beszéltem még nagyon sok olyan kérdésről, ami a meteorológiát és más alapokat érinti, csak ami folyamatosan romlik. Itt a műemlékek jutottak hirtelen eszembe, ami egy nagyon jelentős és folyamatosan hiányzó tétel. Az olló tehát, sajnos, tovább nyílik, és erre azt mondhatnánk kellő felelőtlenséggel, hogy nem számít, úgyis lassan hat. Azonban inkább szomorúan, a környezetvédelmi bizottság tagjaként is azt kell megállapítanom, hogy ez a távlat teljes hiányát jelenti. A környezet-egészségügyi helyzet nem javulást mutat, és bizonyos, hogy a gazdaságot nem lehet helyrebillenteni, vagy akárcsak megbillenteni ezt az érzékeny mérleget a környezetvédelemről való fokozottabb gondoskodás nélkül. Hiszen hogyan lehetséges az Európai Unióhoz csatlakozni, hogyan tudjuk utolérni, alulról megközelíteni a nyugat-európai környezetvédelmi követelményrendszert akkor, amikor csak ennyit áldozunk?
A benyújtott tervezet tehát véleményem szerint nem biztosítja a szükséges, vagy a még elfogadható forrásokat sem, és ezért az a summa, amit mondandó vagyok, hogy a '94-es költségvetést, vagy az elmúlt esztendők kis lépéseinek sorát a költségvetési törvényjavaslatban egy, tudom, hogy kényszerek között megszületett, de mégiscsak érzéketlen és érthetetlen nagy visszalépés követi. Környezetünk védelmében történik, sajnos, mindez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
