DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr, tisztelt Ház, tisztelt Képviselőtársak!
"Ennek a kormánynak a legnehezebb feladata, hogy megtalálja az összhangot az igények és lehetőségek között" - nyilatkozta Horn Gyula, néhány hónappal a kormány megalakulása után. Valóban igaza van; minden kormánynak az a legnehezebb feladata, hogy megtalálja ezt az összhangot. De különösen nehéz feladat ez akkor, ha kormányra kerülés előtt az igényeket önmaga növelte, azt a látszatot keltve, hogy minden rossz, amit az előtte lévő kormány csinál, és minden nehézség az országban a kormány miatt van.
Miniszterelnök úr azt mondta, hogy nem ígértek megvalósíthatatlant. Lássuk tehát az ígéretek egy csokrát. A korábbi, négy év alatt elhangzott parlamenti felszólalásoktól most idő hiányában eltekintek, pedig rendkívül tanulságos példákat lehetne hozni.
Tehát: az ígéretek - a választási ígéretek - kezdődtek '93-ban, a Magyar Szocialista Párt által meghirdetett "Modern Magyarországért" programmal. Ebben olvashattuk a következőket:
"Szociális programunk kiindulási pontja: megengedhetetlen, hogy az átalakulás költségei tovább terheljék a társadalom széles rétegeit. Elfogadhatatlan a reálbérek társadalmi szintű további csökkentése. Kiemelt szociális támogatásra tartjuk érdemesnek a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat. Az alacsony jövedelműek, szegények társadalmi támogatását az állami szociálpolitika eszközeivel kell megoldani."
"A társadalom kétharmada elszegényedett, vagy az elszegényedéstől fenyegetett. Semmiféle további jövedelem-elvonásról szó sem lehet; aki ezt ígéri, felelőtlen" - Kovács Pál, '94. február.
"Nem kérünk 100 nap türelmi időt, mert felkészültünk a ránk váró feladatok sürgős ellátására. Adómentes, értéktartó családi pótlékot támogatunk, folytatnánk az egészségügyi dolgozók bérrendezését, négyéves programot dolgoztunk ki a bérlemaradás megszüntetésére" - Csehák Judit, Magyar Televízió, '94. április.
"Az állami kiadások között van azonban egy kör, amely méreteit tekintve nem érinthető: ez az alap- és középfokú oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika. Az az álláspontom, hogy az alapellátásoknál a kiesést egy az egyben vissza kell adni az érintetteknek - például nyugdíjemelés, szociális segély emelése, családipótlék-emelés formájában. Szerintem addig nem szabad a parlament elé vinni egy-egy ilyen reformlépést, amíg a szociális paktumról nem köttetik megállapodás" - Békesi László, '94 április.
Miniszterelnök úrtól is hozok jónéhány idézetet. Június 27.: "Semmiképp nem leszek partner olyan lépésben, amely egyoldalúan rontaná a társadalom döntő többségének helyzetét."
Augusztus 19.:" Tarthatatlan állapot, hogy '94-ben a nominálbérek 27 százalékkal emelkedtek." Három nappal később: "Megjegyzem, már mostani ismereteink alapján is leegyszerűsített és félreérthető fogalmazásnak tekinthető, hogy a lakosság túl sokat fogyaszt, tudniillik '94 első félévében a lakosság reáljövedelme nem növekedett."
Augusztus 25.:" De hozzá szeretném tenni, hogy nincs szándékában a kormányzatnak komolyabb mértékű adóemelést végrehajtani."
Szeptemberi parlamenti beszéd: "Javítani fogjuk a családi ellátásokat az alacsony jövedelmű háztartásokban."
November 5.: "A kormány lépéseket tesz a nyugdíjasok, a nagycsaládosok, az anyagilag hátrányos helyzetben élők életkörülményeinek javítására.
Miről szól a koalíciós szerződés? A családi pótlék emelése a jövőben családtípusonként differenciáltan történik.
Októberben "A kormányprogramból adódó szociálpolitikai feladatokímű anyag: "A családi pótlék rendszerének átalakításáról szólva: "Forrástöbbletet a gyermekek után járó adókedvezmény megszüntetéséből származó adóbevétel-növekedés jelent, melyet a családi pótlék családtípusonkénti differenciált emelésére kell fordítan" című anyag: "A családi pótlék rendszerének átalakításáról szólva: Forrástöbbletet a gyermekek után járó adókedvezmény megszüntetéséből származó adóbevétel-növekedés jelent, melyet a családi pótlék családtipusonkénti differenciált emelésére kell fordítani."
Ezek után lássuk a költségvetés valóságát, hiszen beszélni sokat lehet, de az igazság pillanata a költségvetés tájékán szokott eljönni. "Még aligha készült el ilyen rövid idő alatt egy ország költségvetése, három hét állt csupán a rendelkezésünkre" - mondta a miniszterelnök úr november 7-én.
Igen, hát mondjuk, meglátszik a költségvetési előterjesztésen a három hét, és elég nehezen érthető, hogy miért csupán három hét állt ennek a kormánynak a rendelkezésére, hogy egy ilyen törvényjavaslatot elkészítsen? Tudomásom szerint nem három hete kezdte el munkáját.
Persze, sokan elmondták már, és egyre világosabbnak látszik, hogy talán a pótköltségvetés helyett inkább a jövő évi költségvetéssel kellett volna foglalkozni.
Az előterjesztésben mit tapasztalunk? Egyfelől hiányzik az Érdekegyeztető Tanáccsal való megállapodás, az úgynevezett szociális paktum; még a körvonalait sem látjuk. Az előterjesztésből - egészen példátlan módon, hiszen ilyen még soha nem fordult elő - hiányzott az egyik minisztérium részletező költségvetése, mint hallhatták.
Szerepel a költségvetési törvényben a munkanélküliek jövedelempótló rendszerének átalakítására vonatkozó egyféle konstrukció, ám a dolognak nincs meg a másik lába, hiszen módosítani kell a foglalkoztatási törvényt, és így - tudomásom szerint - a munkaerőpiaci bizottság egyelőre még nem ért egyet azzal, hogy abból az összegből, amit a munkanélküliek ellátására fordítanak, fordítsanak a szociális támogatásokra is.
(9.30)
A szociális törvény módosítása nélkül egyébként is működésképtelenné válhat a rendszer januárban. Tudomásom szerint ez a parlament ebben a rövid időben már nem fogja a szociális törvényt módosítani. Ugyanez vonatkozik a családtámogatási szisztémára is. Hiszen a gyes alanyi jogúvá tétele mellett a gyet-ről is rendelkeznie kellene. A kormánynak nincs meg ez a módosítása. Tehát januártól komoly problémák lesznek.
Az energiaár-emelés hatása nem épül be a költségvetési törvénybe, de nem épül be a kompenzáció sem. Tehát nagy valószínűséggel jövő év február 1-jén ismét költségvetési törvénymódosítást fogunk tárgyalni.
A legsúlyosabb tétel, a legsúlyosabb társadalompolitikai hatású tétel, véleményem szerint, a családtámogatási rendszerben történő átalakítási lépés. A kormány tájékoztató anyaga arról szól: "1995-ben arra van szükség, hogy a kedvezmények növelésének hatására 1994-ben bekövetkezett reáljövedelem-növekedést - úgy látszik, mégis volt - egyszeri alkalommal 1995-ben az adóintézkedések visszakorrigálják, oly módon, hogy a visszavétel döntően a jobban terhelhető rétegeknél következzék be."
Miniszterelnök úr több alkalommal elmondta, és szó szerint idézem: "Valahogy az történt az elmúlt négy év alatt, hogy tulajdonképpen nem volt olyan intézkedés, amely lényegében a nagy többség érdekét szolgálta volna." Mindig vártam, hogy valamelyik riporter megkérdezi: Ugyan, miniszterelnök úr, mit ért azon, hogy nagy többség? Más nyilatkozat: "Az ország döntő többségének érdekeit képviseljük." Megint a kérdés: ki az a döntő többség?
Egyet viszont látok. Az 1,258 millió család talán nem tartozik a nagy többségbe? Hiszen mi történik itt? Az adóintézkedések a kedvezményeket megszüntetik. Gyermekek után járó adókedvezmény megszűnik, s az ebből befolyó 8 milliárd forintot a kormány másra fordítja. Nem családipótlék-emelésre, hiszen nem jelenik meg a családi pótlék emelése a költségvetési törvényben, sőt a tavalyi 110 milliárd forint helyett a költségvetési törvényben jelenleg csak 104 milliárd forint található.
Megvizsgáltam, hol fogom megtalálni ezt az összeget, mivel elhangzott, hogy a családtámogatási rendszerekre fordítják. Nem találtam meg a 8 milliárd forintot. A gyesen 3,3 milliárd van, a gyeden 1 milliárd és a gyermeknevelési támogatás növekményére 900 millió forint körülit tervezett a költségvetés. Ez közel sincs 8 milliárd forint.
Aztán néhány számítást is elvégeztem, hogy milyen hatással lesz ez a gyermeket nevelő családokra. Megdöbbentő eredményeket kaptam. Nemcsak én, azóta többen elvégeztük ezeket a számításokat. Az adótörvény vitájánál már felidéztem, most csak néhány tételt emelek ki belőle. Azt, hogy ha egy egyedülálló nő két gyermeket nevel 20 ezer forintból, jövőre az adóterhe 2400 forinttal magasabb lesz, mint amennyi tavaly volt. Ha ugyanez a nő három gyermeket nevel, akkor az adóterhe 14 ezer forinttal lesz magasabb, mint amennyi tavaly volt. S a legszegényebb család esetén, ahol az egy főre jutó családi jövedelem a nyugdíjminimumot éri el, és a három gyerek családi pótlékából és az anya gyeséből élnek, akkor ehhez a nyugdíjminimum eléréséhez szükséges 18 450 forintos apai jövedelmet - míg az idén egyetlen fillér adó sem terhelte - jövőre 8-9 ezer forint közötti adót fog fizetni.
Arról szól a tájékoztató anyag, hogy a legjobban terhelhető rétegeket szándékozik a kormány terhelni. Leírja azt is, hogy 12-14 ezer forint közötti adóbevétel-növekményre számít a személyi jövedelemadó módosításából. Azt is tudni kell, hogy a társadalombiztosítási járulék adómentességének csökkentése szintén érinti a legalacsonyabb keresetű réteget is. Ez mintegy 2,5-3 milliárd forintot jelent. Tehát az adóbevétel-növekmény elsöprő többségét a gyermekkedvezmény megszüntetésével a gyermekes családoktól szándékozik a kormány begyűjteni. Ha grafikonon ábrázoljuk ezeket a tényeket, azt láthatjuk, hogy az alacsony keresetű családok adóterhelése durván megnő.
Próbáltam hozzájutni azokhoz az anyagokhoz, amelyek alapján a kormány ezt a döntést hozta. Hiszen ha egy ilyen fajsúlyú adótörvény-módosítást vezet be a kormány, nyilvánvalónak tűnt számomra, hogy számtalan előanyag, hatástanulmány, különféle családtípusokra kiszámolt adóhatások jelennek meg. Kértem a szociális bizottság ülésén, kértem a költségvetési bizottság ülésén, máig sem kaptam ilyet.
S itt felvetődik számomra egy nagyon súlyos kérdés: vajon tudta-e a kormány, amikor ezt az adómódosítást hozta, hogy ennek milyenek a hatásai? Mert ha tudta, akkor miért vezeti félre a képviselőket? Miért írja azt az anyagban, hogy csak a magas keresetű rétegeket fogja terhelni? Miért írja azt az anyagban, hogy a legjobban terhelhető rétegektől vonja vissza az adót? Hiszen ha megnézzük a részleteket, akkor láthatjuk, hogy ez egyszerűen nem igaz.
A másik lehetőség: ez a kormány úgy döntött a személyi jövedelemadó törvény módosításáról, hogy nem tudta, miről dönt. Mert nem ismerte a törvénymódosítás hatásait. Kérdezem önöket, melyik súlyosabb? Mert úgy dönteni egy - idézem miniszterelnök urat - "a lakosság legszélesebb rétegét érintő kérdésről", talán az 1,2 millió család ide tartozik, hogy nem tudom, döntésemnek mi a hatása, az a véleményem, hogy súlyos felelőtlenség.
Mint ahogy nem felel meg ez a döntés még a közgazdászok által elvárt változásoknak sem. Hiszen számtalanszor mondták el, hogy túlzottan központosítottak a jövedelmek Magyarországon; hogy csökkenteni kell a jövedelmek központosítását. Kérem, közgazdászok, az a 8 milliárd forint, amelyet most nem hagyunk ott a családoknál, hanem bevonjuk a központi költségvetésbe, az most központosítás vagy nem? Véleményem szerint, amit adóban most többletként beszedünk, az tovább növeli a központosított jövedelmek mértékét. A másik oldalról pedig tovább növeli a társadalmi juttatások mértékét.
A másik kérdésem az, hogy vajon lehet-e és szabad-e úgy ellátási formákat növelni és kiterjeszteni, hogy ezt a családok jövedelméből tesszük meg. Hiszen ezzel azt fogjuk elérni, hogy azok a családok, amelyek most igen kérem, egyik hónapról a másikra esetleg 1800 forinttal kevesebb fizetést visznek haza, azok előbb-utóbb bekerülnek a szociális feszültségekkel küzdők kategóriájába. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Négy évig voltatok, miért nem segítettetek?) Szabad-e ilyen döntéseket hozni? Persze tudom, ha nagyon sok ígéret hangzott el korábban, akik kísérletet kell tenni arra, hogy ezek közül az ígéretek közül legalább egyet-kettőt mutatóban teljesítsünk. De azért ezt mégsem volna szabad a gyermekes családok helyzetének rontása árán tenni.
Még egy idézetet mondok: "Összegezve és végül leszögezem: alapvető célunk ebben a kérdésben annak megakadályozása, hogy széles tömegek jóvátehetetlenül és végérvényesen leszakadjanak. Sajnos, ennek a veszélye ma Magyarországon realitás. Sokan olyan gazdasági, politikai stabilizációról is gondolkodnak, amelynek ilyen ára van. A mi legmélyebb meggyőződésünk ezzel szemben az, hogy semmiféle kibontakozás nem képzelhető el ezen az áron." - 1992. október 28-án, Csehák Judit.
Azt hiszem, nem kell kiegészítenem ezt a mondatot. Mert ilyen széles rétegek ilyen súlyos terheléséről az elmúlt négy év alatt nem döntöttünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
