KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnöknő! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót.
Az 1995. évi költségvetési vitában a költségvetésnek egy elég speciális területével kívánok foglalkozni. Ez pedig az elkülönített állami pénzalapoknak a rendszere.
Az elkülönített állami pénzalapok rendszeréről az 1994. évi költségvetés kapcsán azt lehet elmondani, hogy áttekinthetetlenné vált, a különböző költségvetési forrásoknál - bizonyos költségvetési bevételek lemondásával - olyan mértékű átcsoportosítást valósított meg, amely összemérhető a költségvetés főösszegével. Ez 1994-ben a bevételi előirányzatot tekintve 250 milliárd forintnál is több volt.
Egyúttal az a rendszer, amely létrejött az 1994. évi költségvetési törvényben és az év folyamán végig fennmaradt, olyan helyzetbe hozta a képviselőket - akik elvileg a költségvetés ellenőrzéséért és teljesüléséért is felelősek -, hogy nem tudták rendesen áttekinteni ezeket a rendszereket.
(11.10)
Nem azért, mert nem volt rá idejük, vagy a kellő adatok hiányoztak, hanem maga a szisztéma az a - talán azt is mondhatni - burjánzása, ami az elkülönített állami pénzalapok rendszerében volt megfigyelhető, nem tette ezt lehetővé.
Most én nem akarom különösebben részletezni, hogy az elkülönített állami pénzalapoknak mi az értelme. Teljesen világos, hogy vannak bizonyos olyan speciális célok - és ahhoz kapcsolódó olyan speciális bevételek -, amelyek a költségvetés általános bevételeitől célszerűen elkülönítendőek, amelyek lehetővé és értelmessé teszik ilyen alapok fenntartását. Ugyanakkor elmondható: az a folyamat, hogy a központi költségvetés bevételeiből elkülönített állami pénzalapokat hozunk létre azért, hogy a szaktárcák különböző lobbycsoportoknak vagy érdekcsoportoknak megfelelően tudjanak politizálni, azt hiszem, ez nem követhető út. A pénzügyminiszter úr annak idején, amikor a gazdasági bizottság, illetőleg a pénzügyi bizottság előtt meghallgattatott, külön kitért arra, hogy a Pénzügyminisztérium és az ő szándékai szerint ezt a rendszert valamilyen módon racionalizálni fogja, illetőleg racionalizálni kell.
Itt előre kell hangsúlyozni: nem arról van szó, hogy azokkal a célokkal, amelyekért létrejöttek ezek az elkülönített állami pénzalapok - legyen az a mezőgazdasággal, vadvédelemmel vagy nem tudom, rengeteg, harminc darab alap működött még ebben az évben -, nem ezekkel a célokkal van önmagában baj, hanem arról van szó, hogy ezek az alapok olyan rendszert valósítanak meg, amikor a költségvetési prioritások nem tudnak kellőképpen érvényesülni, és átláthatatlanná teszik a költségvetési bevételek felhasználását. Illetőleg átláthatatlanná teszik azokat a bevételeket, amelyekről a központi költségvetés mond le, lévén, hogy a legtöbb bevétel, amit az elkülönített állami pénzalapok kapnak, az vagy központi költségvetési támogatás, vagy olyan jellegű bevétel, amely igazából államháztartási bevételt jelent, és erről vagy a központi költségvetés, vagy valamilyen államháztartási ágazat mond le.
Világossá vált, hogy az a helyzet, ami létrejött '94 végére, nem tartható. A mostani költségvetési törvényben nagyon dicséretes törekvés tapasztalható, amelyet úgy lehet számszerűsíteni, hogy a működő harminc alapból jó néhányat összevontak. Megpróbálta a Pénzügyminisztérium áttekinteni és racionalizálni, melyek azok az alapok, amelyek részben prioritásaikat és tevékenységi területüket tekintve is átfedik egymást. Ennek eredményeként ebben a költségvetési törvényben huszonnégy elkülönített állami pénzalap szerepel, ami mindenképpen figyelemre méltó eredmény.
Figyelemre méltó eredmény már csak azért is, mert olyan folyamatoknak próbál a Pénzügyminisztérium gátat szabni, ami korábban nem sikerült, és a parlament sem tudott feltétlenül ezek elébe menni. Ezt talán a mezőgazdasági tárca példáján keresztül lehet bemutatni, amikor létrejöttek különböző, a Mezőgazdasági Minisztérium kezelésében lévő alapok, majd amikor a különböző ágazatok a minisztériumon belüli viták eredményeképpen úgy ítélték meg, hogy nem jutnak elég költségvetési forráshoz, akkor nyomást gyakoroltak úgy a tárcára, mint a képviselőkre annak érdekében, hogy számukra is hozzanak létre - most már nem a mezőgazdasági alapokból, hanem a központi költségvetés valamilyen forrásából - egy olyan elkülönített állami pénzalapot, amely az ő céljainak megfelel és az ő érdekeiket és céljaikat elérhető közelségbe hozza.
Így jött létre az a helyzet, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium kezelésében hat olyan alap működött, amely már csak a terület jellege miatt is nagyon sok esetben átfedést mutatott. Ráadásul a különböző folyamatok miatt még azt sem lehetett mondani, hogy csak azokra a célokra, illetőleg azokból a forrásokból kapott pénzt a mezőgazdasági minisztérium által kezelt bármelyik alap, amelyet a parlament meghatározott. Hiszen emlékszünk rá, hogy '94-ben a Területfejlesztési Alapból csoportosított át a parlament másfél milliárd forintot a mezőgazdasági alapokba.
Tehát visszatérve a mostani költségvetési vitára, én azt hiszem, nagyon üdvözlendő az a törekvés, hogy sikerült a korábbi hat mezőgazdasági elkülönített állami pénzalapot összevonni, sikerült a három, az IKM kezelésében levő alapot összevonni, és ezekből egy-egy olyan alapot létrehozni, amelynek kezelését az illetékes minisztérium felügyeli. El lehet dönteni, hogy a különböző ágazati prioritások hogyan realizálódnak ezekben az elkülönített állami pénzalapokban. Nem arról van szó, hogy arra lehet számítani, minden ágazat újra lobbyzni fog a parlamentben azért, ha most mondjuk a mezőgazdasági alapból nem jut elég pénzhez, akkor hozzunk létre valamilyen alágazati alapot valamilyen külön törvény keretében.
Én azt hiszem, ez a törekvés mindenképpen üdvözlendő. És mindenképpen üdvözlendő az is, hogy összességében az elkülönített állami pénzalapok most kisebb költségvetési forrást osztanak el, mint '94-ben úgy nominálisan, mint arányaiban.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a folyamat a Fidesz megítélése szerint még nem ért véget. Nem ért véget több ok miatt. Egyrészt azért, mert még mindig túlságosan nagy az a kör, amely az elkülönített állami pénzalapok által lefedett. Még mindig túlságosan sok olyan államháztartási bevétel van, amiről lemond a kormány vagy valamely államháztartási ágazat, és az elkülönített állami pénzalapokból csoportosítjuk ezt át különböző célok elérése érdekében.
Még egyszer hangsúlyozom: nem a célokkal van a probléma, hanem így olyan pénzfolyamat valósul meg a költségvetésen belül, ami általában nehezen teszi átláthatóvá a költségvetési prioritásokat, és nehezen teszi ellenőrizhetővé ezeknek a céloknak a megvalósulását.
Éppen ezért azt hiszem, az elkülönített állami pénzalapok racionalizálása nem kell hogy véget érjen ennél a költségvetési törvénynél. S ha még lesz államháztartási reform, amit a pénzügyminiszter úr szándéka szerint a Ház tárgyalni fog, akkor mindenképpen vissza kell térni ezekre az elkülönített állami pénzalapokra. Tudom állítani, hogy a költségvetés esetében is a Fidesz eddigi politikája az volt, hogy racionalizáljuk ezt a pénzügyi szervezetet, és próbáljuk meg pontosan felmérni, hogy valójában nemcsak a központi költségvetési támogatás, hanem az államháztartási bevételről való lemondás mennyi támogatást valósít meg ezen célok elérése érdekében.
Éppen ezért a költségvetési törvénynek ezt a törekvését mindenképpen üdvözlendőnek és támogatandónak tartjuk. Reméljük, hogy ez a folyamat nem fog leállni. Tudjuk, hogy nagyon nehéz kérdésről van szó, hiszen a legkülönbözőbb ágazati érdekek az ágazati elkülönített állami pénzalapok mentén szerveződtek meg, hiszen onnan lehetett mindig plusz forráshoz jutni. Vagy talán nem túl erős, ha azt mondom, hogy a költségvetési pénzeken belül az elkülönített állami pénzalapok voltak inkább a puhább pénzek, amihez könnyebben hozzá lehetett jutni, mint valami kiemelt előirányzathoz vagy valami központi költségvetési tételhez.
Azt hiszem, a mai helyzetben, akkor, amikor a stabilizációt rendkívül fontosnak tartja a Pénzügyminisztérium, nem lehet cél, hogy puhítsuk a költségvetési pénzeket. Éppen ezért gondolom, ennek megfontolása miatt is, hogy ezt a rendszert valamilyen módon egységes elvek szerint kell szervezni, és ha lehet, csökkenteni kell a költségvetésen belüli újraelosztó szerepét.
Amit kritikaként szeretnék megfogalmazni az egész rendszeren belül, éppen ezért nem is ez a törekvés, és nem is az ehhez kapcsolódó elért célok. Hiszen - még egyszer mondom - nagyon nagy ellenállásokba lehet itt ütközni, és pontosan lehet azt tudni: nem biztos, hogy a Pénzügyminisztérium könnyedén át tudja vinni ezeket a törekvéseket a különböző ágazati minisztériumok esetében.
A probléma szerintem inkább az, hogy azok az állami pénzalapok, amelyek létükkel és összevonásukkal is nyilvánvalóan nagyon fontos költségvetési prioritásokat jelentenek, egyelőre nélkülözik azokat az átfogó elgondolásokat és koncepciókat, amelyek mentén a parlamenti képviselők nyugodtak lehetnének. Gondolok itt arra, hogy mindenki által támogatott és elfogadott dolog az, hogy a Területfejlesztési Alapnak nagyon fontos szerepe van. Olyan célokat valósítana meg a Területfejlesztési Alap a támogatásaival, amelyek közös érdekeinket jelentik. Ugyanakkor azt kell mondjam, addig, amíg nincs átgondolt és átfogó területfejlesztési alap-koncepció, illetőleg nincs ez a koncepció összehangolva azokkal az ágazati területekkel, amelyeket értelemszerűen a Területfejlesztési Alap tevékenysége is átfed, addig mégsem lehet nyugodt a parlament abban az értelemben, hogy valóban hatékonyan és értelmesen, racionálisan költjük-e el ezeket a pénzeket.
(11.20)
Sajnos, ez nemcsak erre az alapra vonatkozik, hanem általában az ágazati minisztériumok politikájáról elmondható: az ő eszközeik között vannak azok az elkülönített állami pénzalapok, amelyek az ágazataikhoz tartoznak. Ezeknek a költségvetési prioritásait meg kell fogalmazni egy világos koncepcióban, és össze kell hangolni. Enélkül nem lehet támogatni vagy elfogadni azokat a nyomásokat, amelyeket adott esetben az ágazati minisztériumok ezekre az alapokra gyakorolnak, hiszen nem tudjuk ellenőrizni, a parlament, de még talán a kormány sem tudja teljesen átlátni, hogy igazából mik a célok és melyek azok az eszközök, amelyek ezen célok megvalósítására fordítódnak.
Én tehát nagyon hiányolom ezeket az ágazati minisztériumok által elkészítendő koncepciókat, éppen ezért nagyon remélem, hogy ezeket a parlamenti képviselők megismerhetik - ha már nem a költségvetési vitában, de később -, ugyanis ezen koncepciók hiánya lényegében megkérdőjelezi az alap értelmességét, illetőleg felhasználását.
Nagyon remélem, hogy ezek megismerhetők lesznek, és ezen koncepciók megismerésekor is igazolódik, melyek azok az alapok, amelyek nagyon fontosak, racionális célokat tűznek ki, és erre világos elképzeléseik vannak, és melyek azok, amelyek nem egészen ilyenek: nem biztos, hogy önálló létük igazolható. Ezen koncepciók mentén lehet újra elővenni azt a kérdést, hogy mely elkülönített állami pénzalap léte nem kellően indokolt.
Összességében üdvözlöm azt a folyamatot, ami az elkülönített állami pénzalapok rendszerében megvalósulni látszik. A Fidesz mindenképpen támogatni fogja ezt a törekvést, és szorgalmazni fogja, hogy az egyes alapokhoz olyan összehangolt és átfogó koncepciókat rendeljenek az ágazati minisztériumok, amik alapján tovább lehet menni az államháztartási reform vitája során abban a kérdésben, hogyan lehet ezeket az elkülönített állami pénzalapokat racionalizálni. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)
