PANCZA ISTVÁN
PANCZA ISTVÁN
PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés általános vitájának előző napjaiban nagyon sok hozzászólást hallottunk, amelyek a költségvetés szerkezetével és a gazdaság összefüggéseivel foglalkoztak. Ezek a hozzászólások, amelyeket kisgazda képviselőtársaim mondtak el, rávilágítottak arra, hogy a költségvetés nem az ipar és nem a nemzetgazdaság fellendítésének a programját hordozza magában.
Nem előzte meg a költségvetés átalakítását egy rövid- és középtávú gazdasági terv kialakítása, nem előzte meg a költségvetés kialakítását a realitások felmérése, annak a felmérése, hogy hogyan lehet a gazdaság élénkítésével a költségvetési aktívákat növelni. És nem előzte meg egy olyan vizsgálat, hogy hogyan lehet a lakosság terheinek csökkentését elérni, és ezzel a társadalmi elnyomorodás folyamatát megállítani, vagy ennek sebességét csökkenteni. Képviselőtársaim részletesen foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Én most ettől eltérően a költségvetés törvényszövegével kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot felvetni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy amit el kívánok mondani, nem a paragrafusok betűire vonatkozik. Nem azokra a betűkre, amelyek paragrafusonként rögzítenek egy törvényt, hanem azokra a gondolatokra, szándékokra, amelyek emögött a törvényszöveg mögött meghúzódnak. Tehát olyan tényezőkről kívánok beszélni, amelyek elvi jelentőségűek, amelyek az általános vitának a törvényszövegre vonatkozó alapját kell hogy képezzék.
A költségvetési szervek tulajdonát, ami épületeket, gépeket, berendezéseket, sőt autókat foglal magában, hogyan lehet bérbe adni, vagy hogyan lehet eladni? A költségvetési törvénnyel való kapcsolatát feltehetően az magyarázza, hogy ezeknek a szerveknek közvetlenül a költségvetésbe kell befizetniük az ezekből az eladásokból és bérbeadásokból származó jövedelmet. Azonban struktúrájában és tartalmában ez a privatizációs törvény olyan törvény, amely speciálisan a központi költségvetési szervekre vonatkozik. Ugyanakkor mint privatizációs törvény, nem eléggé megalapozott, nincs biztosítékokkal körülhatárolva, nincs szigorú pályázati rendje - amit szövegében a törvénytervezetnek ez a szakasza meghirdet -, tehát nem rendelkezik azokkal az ismérvekkel, amelyeket egy privatizációs törvénytől megkívánunk.
Ez a törvény elvileg és a gyakorlatban is lehetőséget ad arra, hogy a központi költségvetési szervek vagy éppen a főhatóságok dolgozói vagy ezeknek ismerősei megvásárolják akár saját hivatali gépkocsijukat, és ezeknek a gépkocsiknak nem kell elrongyolódott járműveknek lenniük, hisz' a törvény szövege 3 millióban szabja meg azt a határt, amely alatt a gépkocsi értékesíthető. Ez manapság egy jó minőségű gépkocsi árának felel meg.
A törvény tulajdonképpen azt is lehetővé teszi, hogy bármely főhatóság eladja irodaházát; itt csupán a döntési szintek strukturálódása az, amely az eladást befolyásolhatja. Van egy nagyon veszedelmes vonatkozása ennek a privatizációs törvénycikknek. Nevezetesen az, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az önkormányzati testületek hasonló típusú jogszabályokkal bővítik saját döntési hatáskörüket, mint amelyek a központi költségvetési szervekre vonatkoztak. Ez eddig is gyakorlat volt. Ha ez a gyakorlat most is megismétlődik - hogy csak egy példát mondjak -, az odavezethet, hogy a fővárosban az önkormányzat saját hatáskörben privatizálhat lakásokat, ingatlanokat, vagy például darabonként, csoportonként eladhatja a köztisztasági vállalat gépeit.
Egy másik témakör, a kormány kezességvállalási lehetőségeinek témaköre, amivel azt hiszem, részletesebben kell foglalkoznunk. Ennek lényege, hogy felhatalmazza a törvénytervezet a kormányt arra, hogy a költségvetés terhére korlátozás nélkül vállaljon kezességet az Országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy kitöltetlen váltó, amelyet ez a törvény tálcán nyújt a kormánynak, amellyel a kormány tetszőleges kezességvállalásokat megtehet. Ezzel alapvetően befolyásolhatja a nemzetgazdaság helyzetét, befolyásolhatja a társadalom állapotát, részben a gazdaságon keresztül, részben azonban közvetlenül is. Hiszen költségvetési szervek, vagy éppen kulturális vagy félpolitikai intézmények részére is juttathat úgy kölcsönt, hogy kezességet vállal ezek visszafizetéséért; tehát tulajdonképpen a gazdaságot, a társadalmi állapotot és a politikai erőviszonyokat is kontroll nélkül tudja önhatalmúlag befolyásolni.
(12.20)
Tisztelt Ház!
Az Országgyűlésnek az a feladata, hogy ellenőrizze a kormányt, megszabja a kormányzás irányvonalát, és erről a kormányt elszámoltassa. Erről a jogáról az Országgyűlés nem mondhat le, különösen akkor nem, ha az az Országgyűlés egy demokratikus nemzet szabadon választott Országgyűlése, amely nemcsak egy pártnak, hanem egy egész népnek felelős. Felelős abban az értelemben, hogy mindazért, ami ez alatt a 4 év alatt bekövetkezik ebben az országban, nemcsak a kormányzó-pártoknak kell vállalniok a felelősséget, hanem az egész Országgyűlésnek.
A kisebbségnek, az ellenzéknek feladata, hogy erre felhívja a figyelmet, hogy ezt hangsúlyozza, az ország tudomására hozza; mert csak ezzel teszi meg a kötelességét, így hívja fel a figyelmet, így rázza fel az országot olyan ügyekben, amelyek az ország jövőjének az eldöntését befolyásolhatják.
Ilyen fontos kérdés az, hogy vajon "biankó váltót" adunk-e kormánynak arra, hogy a társadalmat, a gazdaságot és a politikát szabadon befolyásolhassa. Javasolni fogjuk a részletes vitában, hogy a törvénytervezetnek ez a szakasza ne kerüljön elfogadásra, ne kerüljön be a törvény végleges szövegébe. Biztosítani akarjuk - és remélem, önök is úgy gondolják -, hogy az Országgyűlés kormány feletti ellenőrzési jogát mindenképpen fenntartsuk.
Még egy kérdésre szeretnék kitérni. Ez a kérdéscsoport tulajdonképpen egy teljesen ártatlan és logikus kérése a kormányzatnak, hogy tudniillik a költségvetési fejezetek átcsoportosítását az Országgyűlés jóváhagyása nélkül tehesse meg olyan esetekben, amikor átszervezésről vagy valamilyen intézmények megszűnéséről van szó.
Ez természetes kormányzati igény abban az esetben, ha egy kutatóintézetről vagy éppen valamilyen, a kormány alá tartozó hivatalról van szó. Értelemszerű a dolog, hiszen a kormány a saját munkáját önmaga kell hogy megszervezze. Vannak azonban kivételek. Ilyen kivétel a rádió és a televízió.
Hölgyeim és Uraim! Önök már az előző években tapasztalhatták, hogyan lehet egy elnöki kinevezést vagy egy elnök lecserélését megakadályozni azzal, hogy a költségvetés rendelkezésére álló pénzeket visszatartják. Ennek a visszatartásnak egyik módja lehet az átcsoportosítás. Ha ezt az átcsoportosítási lehetőséget meghagyjuk a kormánynak a médiák esetében, akkor törvényes alapot adunk arra, hogy ugyanúgy járjon el a televízió és a rádió esetében, mint ahogy azt az előző kormány tette - és mindannyian emlékszünk, hogy ez országos botrányt kavart.
Ezt a lehetőséget ilyen törvényes formában nem célszerű a kormánynak megadni. A törvények nem azért születnek, hogy azt foglaljuk mondatokba, hogy mi van akkor, ha a dolgok jól mennek. A törvénynek arra kell felkészülnie, hogyha valamilyen zavar van ebben a rendszerben, akkor azt a zavart hogyan kell megszüntetni.
Itt egy olyan esetben, amikor a rádió és a tv működése nem tetszik a kormánynak, lehetőséget nyújtunk a kormánynak arra, hogy tetszőlegesen cserélje a vezetőket; akkor, amikor akarja, éppen a költségvetési pénzek odaadásán vagy oda nem adásán keresztül. Ezt a lehetőségét a kormánynak meg kell szüntetni, ezért javasolni fogjuk majd a részletes vitában, hogy ez a törvénytervezet, ez a szakasz módosításra kerüljön.
Tisztelt Ház!
Akkor, amikor itt három törvényszakaszra hivatkozva a problémákat felvetettem, azt kívántam hangsúlyozni - és ezt érzékelhették, mert nem is idéztem a normaszöveget -, hogy a szövegrészeket hogyan módosítsák. Ezt majd a részletes vitában tesszük meg. Három olyan jelenségre kívántam felhívni a figyelmet, ami alapvetően elvi jelentőségű, és alapvetően kormányzati szándékokat rögzít; olyan kormányzati szándékokat, amelyek a kormányzati hatalomnak az Országgyűlés hatalmával szemben való megerősítését igyekszenek elősegíteni.
Kérem, fontolják meg a most elmondottakat, gondolkodjanak el rajta, és a részletes vitában Önök is foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
