RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak!
Mit is mondjak "kedvest, szépet neki", hangzik a versben. Azt hiszem, hogy az itt elhangzott viták alapján igazán szépet, igazán jót nem nagyon lehet ígérni ebben az országban senkinek, vagy nagyon kevés rétegnek. A legfontosabb, amit üzenni kell ebből a Házból és ebből a parlamentből a képviselőkön át az ország lakosságának, amit minden kormány és minden pénzügyminiszter már nem egyszer kért, a türelmet és a közös megegyezést. De vajon van-e még bennünk annyi erő és akarat, hogy közös megegyezésre jutunk, és nemcsak a saját érdekeinket helyezzük előtérbe? Nem járunk-e úgy, mint az a két kecskegida, amely a folyó két partján egy keskeny pallón akart átmenni a vízen, és azon vitatkoztak, hogy ki induljon el elsőnek, s nem tudtak megegyezni, és mind a kettő beesett a mélybe, a szakadékba. Nem jár-e így ez az ország, és érezzük-e itt ebben a parlamentben azoknak a vidékeknek a sorsát, ahol itt mi türelmet kérünk, és 20-30-40 százalékos munkanélküliség van? Hadd ne említsek csak egy körzetet, a Bodrogközt, Zemplént, esetleg Borsod-Abaúj-Zemplén megye vidékét.
Amikor ez az ellenzék kormánypárti volt, és most megfordítódott a helyzet, egy jelenlegi kormánypárti képviselő, nevére nem nagyon emlékszem, úgy nyilatkozott, hogy ha egy képviselő ellenzékben van, akkor minden problémára két megoldást tud találni. És mikor a felelősség ráhárul, mint kormánypárti képviselőre, akkor minden problémának a megoldása legalább ennyi problémába ütközik, tehát a megoldást, mint kormánypárton lévő, teljesen más szemszögből kell hogy figyelje. Azt hiszem, hogy más a probléma megoldása, és más a megoldásnak a lehetősége, amikor lehetőségek vannak a kormányon belül. Egy fontos, hogy a racionalitás oltárán nem szabad föláldozni a társadalmi békét.
A téma, amihez a költségvetésben picit részletesebben kívánok szólni, az önkormányzatok helyzete, lévén önkormányzati képviselő, s megyei képviselő. 1991-ben a Magyar Hírlapban egy interjúban dr. Békesi László úgy nyilatkozott egy alcímben: az önkormányzatok a fél évig sem fogják bírni azt a költségvetést, azt a pénzösszeget, amit akkor ott megszavaztak. Bírták, sőt az elmúlt négy évben még a jelenlegi kormánypártok is kénytelenek elismerni, hogy a helyi önkormányzatok fejlődése nagyjából sikerágazatnak számított.
Most ismerve a jövő évi kondíciókat, nem tudni, meddig bírják a ma még bizonytalan összetételű önkormányzatok, de valószínűsíthető, most sokan fogják bedobni a törülközőt. Ez a költségvetés nem igazán önkormányzatbarát. Az 1995. évi önkormányzati szabályozási elképzelésekből abszolúte hiányzik az államháztartási reform. Bár itt elhangzott, az elmúlt öt hónap alatt nagyon kevés volt az idő, és ígéretet kapott a Ház, hogy a jövő évben ezt teljes mértékben a Ház elé fogják hozni. Egyetértek vele, de ezt halasztgatni tovább nem igazán nagyon lehet. Ugyanis a kincstár új rendszerének kidolgozása nélkül a közpénzek gondos kezelése, így a közpénzek utaztatása lényegében véve csak a bankrendszer megtollasodását szolgálja. Nincs megbízható előirányzat-felhasználás. A költségvetési intézmények gazdálkodása kaotikus, nyomon követhetetlen, nem működik egy korszerű és megbízható információs rendszer. A nagy elosztórendszerek reformjának elmaradása, késleltetése pedig lehetetlenné teszi az új önkormányzatok hosszú távú munkáját. Igen, mert nagyon sokszor elhangzott: a költségvetési intézményeknél csökkenteni kell az ott dolgozók létszámát. Felelős miniszterek, miniszterelnök úr szájából is elhangzott ez. 200-250 ezer ember munkahelye válna fölöslegessé. Fájdalmas dolog ez, amikor már az országban így is majdnem egymillió munkanélküli van.
Általánosságban az állapítható meg: a törvénytervezetben megfogalmazottak az önkormányzatok számára nem igazán kedvezőek. Ismerjük ugyan az ország jelenlegi igen nehéz gazdasági helyzetét, és tudjuk, hogy meg kell értenünk a költségvetési szféra felé irányuló szigorítási intézkedéseket, melyek a kiadások csökkentését, a saját forrásokra való erőteljesebb támaszkodást ösztönzik az állami támogatások megtakarítása érdekében.
(10.40)
Különösen igaz ez a megállapítás a megyei és a helyi önkormányzatokra, ugyanis alig érzékelhető az, hogy a törvénytervezet a megyei önkormányzatok korlátozott forrásképzési lehetőségére és a növekvő kötelező feladataira egyenlő súllyal volt figyelemmel.
Mint ismeretes, a megyei önkormányzatok, az 1990. évi önkormányzati törvénynek megfelelően, erősen visszaszorított szerepet kaptak, és ezt tükrözte a rá vonatkozó pénzügyi szabályozás is. Ezzel szemben az önkormányzatok elmúlt négy évi munkája azt tükrözi, hogy a középszintre változatlanul szükség van, a települések több kérdésben igénylik a középszintű megyei önkormányzatok aktív, koordinációs szerepét. És egyre markánsabban fogalmazódik meg az igény a megyei önkormányzatok növekvő térségi, területi jellegű feladataihoz.
Az önkormányzati törvény módosításában foglalt szerepkör-, feladatkör-bővítés még csak egy állomásnak tekinthető azon a megkezdett úton, amely a megyék mint középszintű szervezetek teljes körű politikai és jogi elismeréséhez, ezzel együtt a feladat- és hatáskörük további szélesítéséhez és véglegesítéséhez vezetne. Korántsem megnyugtató azonban a szerepkörből, a feladat- és hatáskörből, nem kevésbé a megyével szembeni települési és intézményi elvárásokból adódó igények és kötelezettségek központi finanszírozásának helyzete.
Az önkormányzati törvény, módosítása előtt is, számos olyan feladatot határozott meg a megyék számára, amelyhez a hatáskört és az ellátásához szükséges fedezetet nem biztosította. E feladatnak a megyék részben csak a korábbi, örökölt pénzeszközök, esetleg vagyontárgyak felélésével, részben jelentős eladósodással tudtak eleget tenni.
A módosítással kapott újabb feladatok ellátása, a jelenlegi pénzügyi kondíciók mellett kétségessé válhat. Csak néhányat ebből. Az illetékek szabályozásáról a megyei illetékek vonatkozásában a jelenlegi rendszer szerint a megyéket megillető illetékbevétel egyik része, 30 százaléka, közvetlenül a megyei önkormányzatokat; másik része, 70 százaléka, egy újraelosztás révén, a megyéket egyenlő arányban illeti meg. Egyértelműen a fejlettebb megyék számára kedvezően szabályoz a bevétel, a keleti - főként a közép-alföldi, észak-keleti - megyék rovására. Lényegesen javítana a hátrányosabb megyék helyzetén, ha a 70 százalék egészének elosztása egységes fejkvóta szerint, vagy kombináltan legalább, 35 százaléka országosan egységes fejkvóta szerint történne. Ezáltal kiegyensúlyozottabb lenne az elosztás a megyék között.
De tovább folytatnám. Az egyoldalú települési önkormányzati döntéssel köteles a megye gondoskodni a középiskolai, szakiskolai, kollégiumi ellátásról, amennyiben ezt a helyi önkormányzat nem vállalja. Köztudott, hogy ilyen feladat és intézmény átadására többnyire akkor kerül sor, ha a település a központi normatívából képtelen fenntartani, működtetni az intézményt. Átvétel esetén ugyan a megyét megilleti a normatíva, de a többletforrás hiányában ugyanúgy képtelen mind a fenntartásra, mind a működtetésre.
Fokozza a gondot, hogy döntően teljes felújításra szoruló épületállomány kerül átadásra. Ha csak ingyenes használatra történik az átadás, a nagy felújítás a tulajdonos települési önkormányzat feladata marad, amelyet más feladata sérelmére nem fog elvégezni. Tulajdonbaadás esetén viszont a megye is csak más, alapvetően a kötelező feladatai terhére tudná az állagmegőrzést elvégezni. Erre forrásként többnyire csak működtetésre biztosított normatíva vehető figyelembe; ez viszont egyértelműen csorbítaná a feladatellátás színvonalát.
De kérdem én: milyen város, milyen önkormányzat az, amely az intézményeit leadja, és végső soron csak a szemétszállítás, vagy a temetés, vagy az ivóvízellátás marad neki. Ezek a feladatok mind-mind sürgős problémát vetnek fel.
Az önkormányzati fejlesztéshez kapcsolódó cél- és címzett központi támogatások odaítélésénél a fejlesztések között nem az ellátottság mértéke, az infrastruktúra kiépítettsége, hanem a saját forrás biztosítása, illetve annak megléte az elsődleges szempont. Így a viszonylag jó pozícióban lévő önkormányzatok sok esetben még jobb pozícióba kerülnek.
Már 1994-ben is látható volt - illetve látható jelenleg is -, hogy az önkormányzatok jövedelmi helyzetében jelentős differenciálódás indul meg. Egyre több a napi működési gondokkal küszködő, a csődhelyzet szélén álló önkormányzat. A tartós fizetésképtelenség állapotába került önkormányzatok kezelésére vonatkozóan kötelező érvényű előírást sem az államháztartási törvény, sem az 1995. évi költségvetési törvényjavaslat nem tartalmaz.
Mi lesz itt? - mondhatnám az 1990. évi plakátokon hirdetett választásokon. A kialakult helyzet mindenképpen indokolná, hogy az önkormányzatok eladósodásának kezelését, a központi költségvetés tehermentesítése érdekében, átmenetileg az 1995. évi költségvetési törvényben szabályozni kellene.
Volt itt egy hozzászólás, a fuldokló ember és a megfulladt ember viszonylatában, hogy aki már megfúlt, azzal nem érdemes foglalkozni. Azt hiszem, hogy az önkormányzatok, az elmaradott térségek vidékén nem folytathatjuk a dózerpolitikát, és nem temethetjük el a vidéket az ország bizonyos jelentős részén. Mert lehet, hogy aki meghalt, azt el kell temetni, de ha olyan egészséges szervei vannak, amelyeket még át lehet ültetni más ember szervezetébe, akkor még így is nyertünk.
Az önkormányzatok számára elfogadhatatlan, hogy a személyi jövedelemadó 5 százalékát feladattal terheljék meg. A személyijövedelem-adónövekmény terhére kifizetésre tervezett munkanélküliek jövedelempótló támogatás 50 százaléka a kis települések esetében több terhet jelent, mint az szja-növekmény. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásánál igazságosabb volt a tényleges felhasználás alapján nyugvó visszaigénylés.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a normatívák évek óta nem emelkednek; összességében kellene erre több pénzt szánni. A normatívákat minden évben, legalább az elismert infláció mértékével kellene növelni. Nem igazán értek egyet azzal - bár itt egy sporttal kapcsolatos felszólalás már megtörtént előttem -, hogy ez 50 forint személyenként, amihez a kereszténydemokraták részéről, minden valószínűség szerint, módosító indítványt fogunk benyújtani.
A normatíva nem emelése az önkormányzatok számára azért is elfogadhatatlan, mert a tervezett nagyarányú energiaár-emelés, áfaemelés ellentételezéséről nincs szó; vagy a normatívát kell megemelni, vagy legalább az energia-áremelés egyszeri ellentételezését kell megoldani.
Meg kell oldani a közalkalmazotti törvény teljes körű végrehajtásából eredő terhek ellentételezését. Az egész országban fel kell mérni az F-kategória-perek önkormányzatokra háruló terheit, és gondoskodni kell az ellentételezésről.
A kistelepülések 500 ezer forintos iskolatámogatására szükség van. Ezt megszüntetni nem szabad; a kistelepülés dönthesse el, hogy ezt a támogatást kéri, vagy busz vásárlására ad be pályázatot, és bejáratja ezzel a gyermekeket a központi iskolába.
A főváros tömegközlekedésének támogatása mellett a vidéki kistelepülések tömegközlekedésének támogatására is szükség van. Hiszen a Volán, gazdaságtalanságra hivatkozással, előszeretettel szünteti meg járatait. A veszteséges vasúti járatok busszal való kiváltása csak ilyen támogatás kidolgozása mellett lehetséges.
Itt kérem a Pénzügyminisztérium képviselőjét, hogy a falugondnoki rendszerre - ami Borsod-Abaúj-Zemplén megyében oly nagyon jól üzemelt; erre a megye saját és önként vállalt pénzeszközeiből elkülönített, de az elmúlt évben, illetve ebben az évben már nem igazán tudott erre áldozni - fordítsanak különös gondot. Mivel ilyen címszó alatt nem találtam egy fejezetben sem pénzösszeget, a falugondnoki rendszerre és az ahhoz kapcsolódó autóvásárlásra vonatkozóan - amely végső soron az 500 lelkes, a gerincútvonaltól 5-8 km-re fekvő kistelepülések számára nagy segítséget nyújt, mert az előbb elmondottak miatt, az elöregedő falvakban a buszközlekedés óriási nehézséget okoz -, a kereszténydemokraták valószínűleg módosító indítvánnyal fognak élni.
(10.50)
Bár az előterjesztők előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a helyi önkormányzatok pozíciója együtt mozog az államháztartás egészével, és hogy lényeges eltérés nem mutatkozik, mégis, ezt nem támasztják alá a tények és a számok. Az abszolút számok növekedése mögött a feladatterheket is látni kell, márpedig az önkormányzatok terhe kiadási oldalon növekedett - lásd az adórendszer változásai, áfa, fogyasztási adók, továbbá az állam által idetelepített többletfeladatok, például a tűzoltóság, a közalkalmazottak és köztisztviselők bérének törvényi előírás szerinti rendezése.
Nem biztosított forrást a költségvetés a módosított önkormányzati törvény nyomán az önkormányzatok belső ellenőrzésének finanszírozására. E feladat hozzávetőlegesen két és fél, három milliárd forintot tesz ki.
