POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Igyekszem rövidre fogni a mondandómat, az utolsó interpellációt már nyilván nehezen ülik végig valamennyien.
Először is szeretném megköszönni Jánosi államtitkár úrnak, hogy halaszthatatlan közfeladatai nem szólították el a Házból, és itt tud lenni, válaszolni tud.
A kérdés lényege: A felsőoktatási törvény IV. fejezete, mely a pénzügyi rendszerről és a költségvetési támogatásról szól, 1995. január 1-jétől előírja, hogy a központi költségvetési támogatás megállapítása teljesítményarányosan, az egyes képzési szakterületek folyó ráfordításainak figyelembevételével, a hallgatói létszám alapulvételével történik. Itt három nagyon fontos új elemről van szó. A kormány ígérete szerint napokon belül elénk terjeszti a '95-ös költségvetés tervezetét.
Kérdés tehát: milyen elvek alapján tervezte meg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a felsőoktatás '95. évi költségvetését? Különösen aktuális ez a kérdés, hiszen az Állami Számvevőszéknek a magyar egyetemi felsőoktatás ellenőrzéséről szóló jelentése elkészült. E jelentést az angol számvevőszékkel párhuzamosan végzett helyszíni vizsgálatok alapján állította össze, az Országgyűlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottsága épp holnap fogja megvitatni ezt a jelentést, és személyesen is meghallgatja a jelentés résztvevőit.
Ebből a jelentésből világosan kiderül, hogy az intézményi költségvetési támogatás változásai és az intézményi teljesítményváltozások között nincs semmilyen összefüggés. Tehát a költségvetési támogatás növekedése nem függ attól, hogyan változik a hallgatói létszám, vagy az oktató-hallgató arány, a hallgatói férőhelyek kihasználtsága, vagy akár a felvételre jelentkezők száma.
Az egyszerűség kedvéért valamennyi képviselőtársam előtt ott van ennek a táblázatos formája, hiszen elég sok adatról van szó. De hogy könnyebben követhető legyen, szakértőink csináltak egy nagyítást is. (A Pokorni Zoltán mögötti sorban a fideszes képviselők egy nagy grafikont mutatnak fel.)
Mit látunk ezen a táblázaton: Az egy hallgatóra jutó költségvetési támogatás '93-ban. Azt látjuk, hogy az azonos képzési profilon belül is jelentős, akár százszázalékos eltérés mutatható ki, illetve tapasztalható. Tehát nem érvényesül az az elv.
Nézzünk egy másik táblázatot: - (Egy másik táblázatot mutatnak fel. - Taps.) - A főállású oktatók éves átlagos óraterhelése az átlagos havi illetmény maximumszázalékában.
Mit mutat ez a táblázat? Hogyan függ össze a végzett munka és a kapott bér, a teljesítmény és az ezért járó bér? Azt látjuk, sehogy.
A volt földművelésügyi miniszterhez vagy a Népjóléti Minisztériumhoz tartozó tárcáknál éppen fordított az arányosság. Nagyképűen szólva: a korreláció mínusz egy. A művelődési tárcához tartozóknál pedig teljes a káosz. Ezek az adatok olvashatók, hiszen az Állami Számvevőszék - köszönöm képviselőtársaimnak (A felmutatott táblázatot leengedik.) - jelentése részletesen tartalmazza ezt.
Kérdés tehát: milyen elvek alapján állította össze a minisztérium ennek a szektornak a '95-ös költségvetését; s várható-e - s ha igen, akkor mikor -, hogy az intézményi oktatói követelményrendszert is kidolgozza ez a szektor? S ehhez a tárca milyen segítséget kíván nyújtani? Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
