DR. KIS GYULA
DR. KIS GYULA
DR. KIS GYULA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt képviselőtársaim! Elérkezett az évi szokásos számháború ideje, most nem is annyira az összegekkel, mint a dátumokkal háborúzunk.
Április 8-án tartotta utolsó ülését az előző ország-gyűlés, ezért a legjobb akarata ellenére, megfeszülve sem tudott akkor eleget tenni annak a törvényi előírásnak, hogy a nyugdíjakat évente két alkalommal, márciusban és szeptemberben az évi nettó munkabértömeg növekedésének megfelelően kell emelni. Ugyanis nem lehet tudni április 8-án, hogy mennyi lesz az évi nettó bérnövekedés.
Az elmúlt években ez sosem okozott gondot, mindig megtörtént az emelés két ízben, márciusban, szeptemberben, egyszer pedig egy harmadik korrekciós emelésre is sor került.
Ennek következtében, miután április 8-án feloszlott a Ház és akkor alakult, ült össze újra, amikor még nem volt kormány, július 18-án kénytelen volt két képviselő, Nagy Sándor és Kovács Pál képviselő úr, későbbi népjóléti miniszter beterjeszteni az évi törvényeknek megfelelő nyugdíjemelésről szóló országgyűlési határozati javaslatot.
Ennek vitája július 18-án zajlott le és akkor négy ellenzéki párt egy-egy képviselője, az egész ellenzék támogatásával - július 18-án tehát - azt javasolta, hogy a most beterjesztett országgyűlési határozattal szó szerint megegyező módon kerüljön sor a nyugdíjak visszamenőleges emelésére január 1-jétől.
Sajnálatos módon az ellenzék eme indítványát - amelyet tehát egyhangúlag támogattak - az előttem lévő szavazási jegyzőkönyv tanúsága szerint az MSZP képviselői egyhangú tartózkodással tették elfogadhatatlanná és az SZDSZ még kicsit jobban jégre ment, mert ők egyhangúan ellene szavaztak.
Ma nagyon furcsa azt hallani, hogy e miatt nem kerülhetett sor időben a nyugdíjemelésre, hiszen akkor már dönthettünk volna és már szeptemberben az emelt nyugdíjat megkaphatták volna visszamenőleg a nyugdíjasok.
Egyszerűen érthetetlenek az akkor történtek. Nincs rá racionális magyarázat. Nincs, racionális magyarázat nincs, ugyanis mindenki tudta már akkor, hogy erre a visszamenőleges emelésre idén sor fog kerülni.
(16.20)
Mert ennek elmaradásához az kellene, hogy a parlament megváltoztassa azt a törvényt, ami a nettó munkabér-növekedéshez köti a nyugdíjak emelését. Márpedig tudnivaló volt, hogy nincs olyan parlament a világon, amely egy önkormányzati választás előtt vagy bármikor 3 millió szavazó ellenszenvét egy törvénymódosítással kivívná maga ellen. Tehát akkor már tudni lehetett, hogy erre most sor fog kerülni. Egyszerűen nagyon nehéz megmondani az okát, hogy annak idején miért született ez a döntés az előterjesztők javaslatának és a tisztelt koalíciós képviselőknek a szavazatával.
Sokféle elképzelés van erre, sokféle gyanú kering a nyugdíjasok és a közvélemény körében. Hallottunk egyet kereszténydemokrata képviselőtársunktól. Én hallottam olyat is, hogy ily módon lehetősége volt a kormánynak arra, hogy két alkalommal is elmondja: a kormány döntött a nyugdíjak emeléséről. Július 18-a után ez jelent meg a kormányszóvivői tájékoztatóban, ez jelent meg a sajtóban, hogy "a kormány döntött". Kérem, a kormány ebben a kérdésben nem döntött, mert nem dönthetett! Évek óta létező törvényt végre kell hajtani még a kormánynak is, a konkrét esetben a kifizetésről rendelkeznie kell, de ezt úgy eladni, hogy én döntök, ez olyan, mint ha holnapután azt olvasnám, hogy a kormány a társadalommal való széles körű egyeztetés után konszenzussal döntött arról, hogy holnapután keljen fel a nap. Lehet ilyet megjelentetni a sajtóban, csak nem illik.
A másik: a mostani döntésnél ugyanez a bekonferálás volt. A kormány döntött, hogy a visszamenőlegességről majd beterjeszt indítványt, és a parlament azt elfogadja. Mondom, ez feltételezés, és én nem hiszem, hogy ilyen gondolatok munkáltak a megvalósult szándék mögött. Annál kevésbé hiszem, mert ez egy nagyon veszélyes, végtelenül veszélyes jelenséget hordoz magában: azt, hogy a polgárok ne érezzék magukat biztosnak polgári mivoltukban; azt, hogy a paternalista állam dönthessen, hogy mit ad, mit nem ad. És ahogy nem lehetett szocializmust építeni, többek között azért, mert hiányzott hozzá a szocialista ember, ugyanúgy nagyon nehéz polgári társadalmat is úgy építeni, hogy nem alakul ki a polgárság. A polgári lét pedig a tulajdonbiztonságon és a jogbiztonságon alapul, tehát azon, hogy az én tulajdonom vagy a törvényekben garantált jogaim nem veszélyeztethetőek, még az államhatalom, még a mindenkori kormány által sem. Ha nem ebben az irányban munkálunk, hanem esetleges rövid távú érdekeink miatt ez ellen megyünk, akkor nagyon nehéz lesz polgári társadalmat építeni, amiben pedig - azt hiszem, a teljes Ház egy-hangú véleménye alapján nyugodtan merem remélni - egyetértünk.
A beterjesztésnek ilyen elhúzódó, kétütemű és utólagos módja egyben lehetőséget adott arra, hogy spóroljanak ezen a visszamenőleges emelésen, amennyiben a jelen országgyűlési határozati javaslat nem öleli fel az érintettek teljes körét. Úgy fogalmaz, hogy míg az egykori, szeptemberi emelést visszamenőleg ki kell fizetni egy körben, a 110/94-es kormányrendeletben foglaltak körében, nem rendeli emelni a 111/94-es kormányrendelettel érintettek körében, márpedig ezek, szegények, a legrászorultabbaknak tekinthetők, hiszen ez a kör tartalmazza a nyugdíjfolyósító szervek által folyósított nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásokat, a rokkantsági járadékot, az átmeneti járadékot, a vakok rendszeres szociális segélyét, az egészségkárosodási járadékot, valamint a központi szociális segélyben részesülőket. Pont őket, akiket ráadásul a szeptemberi emelés is az átlagos 8 százalék helyett mindössze 300 forinttal érintett! Pont őket, a legrászorultabbakat kihagyni a mostani kormány által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatból, azt hiszem, hogy méltánytalan, ezért módosító indítványomban javasolni fogom, hogy erre a körre is terjedjen ki a visszamenőlegesség.
Nagyon remélem, hogy az egykori, július 18-ai rossz tapasztalatok alapján a Ház még egyszer nem fog hasonló hibát elkövetni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
