LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Széchenyi gróf több mint 160 esztendővel ezelőtt fogalmazta meg figyelmeztető mondatát: "Könnyebb tökéletes respublikákat és országlásmódokat képzelni, mint csak egy falusi bíró dolgait is derekasan és emberül végezni."
Úgy gondolom, hogy 1989-ben, 1990-ben mindazok, akik előkészítették a rendszerváltoztató folyamat alapvető törvényeit, jól tudták, hogy nem lesz tökéletes a respublika, a köztársaság, nem lesz tökéletes az országlásmód. Mégis az önkormányzati törvény módosító javaslatának előterjesztője: a belügyminiszter úr, a vezérszónokok, illetve az általános vitában megszólalók között egyetértés volt abban, hogy ez az önkormányzati törvény, mely ennek a rendszerváltoztató folyamatnak valóban sarkalatos alaptörvénye volt, jól vizsgázott az elmúlt négy esztendőben.
Abban is általános volt az egyetértés, hogy korrekciókra, módosításokra szorul, s bár a szemünkre hányták, vetették, hogy az elmúlt négy esztendőben több módosítást nem tettünk meg, kár lenne most visszapörgetni azokat a zaklató körülményeket, amelyek miatt olykor nem kerülhetett sor ezekre a korrekciókra, ezekre a csiszolásokra, javításokra.
Mindenesetre abban az elmúlt négy esztendőben egyetértettünk, hogy csak olyan módosítást és olyan korrekciót hajtunk végre, amelyben többpárti, lehetőleg hatpárti egyeztetés legyen.
Most, az általános vitában két dologgal szeretnék foglalkozni: egyrészt a módosító törvényjavaslat életszerűségét és megvalósíthatóságát vizsgálom. Mennyiben szolgálja és táplálja a parlamenti demokrácia, a jogállam, s mennyiben mélyíti el azokat a gyökereket, amelyek erősítik a helyi társadalom életképességét.
Úgy véljük, hogy 1990-ben - a hatpárti egyeztetések józan önmérsékletének köszönhetően - megteremtődött a politikai stabilitás, s ugyanakkor most a kapkodó előterjesztéssel veszélyben érezzük ezt a stabilitást. Alapvető változások lavináját indíthatja meg, és sodródhat veszélyes helyzetbe az elmúlt négy esztendőben oly nehezen megőrzött politikai stabilitásunk.
Az elmúlt hetekben az általános vitára jellemző volt, hogy az ellenzék általánosan elutasította a törvényjavaslatot, a kormánypárti képviselő pedig általános védekező reflexével próbálta magyarázni azt, amit oly nehéz ésszerű érvekkel megmagyarázni.
Továbbra is maradt bennem is illúzió, s talán az MSZP és az SZDSZ képviselői között is akadnak olyanok, akik a helyi gyakorlat alapján, a helyi közösség működésének tapasztalatai alapján az elmúlt hetek vitája során felmerült kételyeiket a részletes vitában meg fogják fogalmazni.
Alapvető - és ebben az ellenzéki képviselők szinte valamennyien egyetértettek -, hogy a lebegtetést látjuk a legveszélyesebbnek, a kétlépcsős módosítást, ugyanis az önkormányzati törvények több ütemben történő módosítása miatt az önkormányzati választások feltételei bizonytalanok. Nem tudják - hangzott el többször -, hogy mire vállalkoznak a jelöltek.
Az önkormányzatok folyamatosan kénytelenek lesznek alkalmazkodni a törvénymódosítás elfogadásával a kormány és annak előterjesztése alapján a törvényhozás változtató és változó döntéseihez, s a folyamatos átállások, átszervezések, újrarendezések pedig a lakossági alapfeladatok ellátását akadályoztathatják. S a bizonytalanság, amely rányomja bélyegét a törvénymódosító előterjesztésre, ez a bizonytalanság szétrághatja a jóakaratú várakozást, s rohamosan lejáratódik a közbizalom által megválasztott polgármester és önkormányzati testület, s ami legalább ennyire lényeges, lejáratja az önkormányzati hivatal a közigazgatás tisztviselőit, munkatársait a helyi társadalom, a helyi közösség előtt.
Milyen bizonytalanságokra gondolunk, amikor nem tudjuk elfogadni az önkormányzati törvény módosító javaslatait? Csak címszavakban: a megye szerepének egyértelmű tisztázása nem történik meg, úgyszintén nem történik meg a polgármesterek hatáskörének pontosítása, bizonytalan az alpolgármesterek helyzete, az önkormányzatok gazdálkodása, továbbra is bizonytalan marad a főváros és a kerületek viszonya s egyéb kapcsolatrendszerek, így a megyei jogú városok, a megyeközpontok, a települési önkormányzatok, a polgármester, a képviselő-testület, a jegyző közötti kapcsolatrendszer.
Nem érezzük átgondoltnak a területfejlesztési tanács és a megyei közigazgatási hivatal jogkörét, és továbbra is bizonytalanok vagyunk az államháztartási reform részletei tekintetében.
Összegezve: veszélyesen növekedhet - éppen a bizonytalanság miatt - a központi irányítás mindenhatósága.
A teljesség igénye nélkül emelnék ki a következőkben három részletet, amelyet a részletes vitában törvénymódosító indítvánnyal szeretnénk megerősíteni.
Az önkormányzati törvény módosításának előterjesztése az önkormányzati törvény 18. §-át egy új (3) bekezdéssel kívánja bővíteni.
(17.40)
Talán emlékeznek képviselőtársaim, arról van szó, hogy az önkormányzati testület önmagát minősített többséggel feloszlathatja, s ez majdhogynem együtt jár a polgármester visszahívásával. Úgy gondoljuk, éppen azzal, hogy a jövőben a polgármestert minden szinten közvetlenül fogjuk választani - és ebben egyetértés mutatkozik -, a polgármesternek a település előtt megnő a legitimitása, megnő a tekintélye, az elfogadottsága. E törvénymódosítás pedig éppen ezt sodorja veszélyes helyzetbe, hiszen elegendő egy 9 tagú képviselő-testületben egy 5 tagú képviselőcsoportnak megbuktatnia ily módon a polgármestert, s a feloszlatással új polgármestert választatni a településen.
Ezzel, úgy vélem, a viszálykodás szellemét szabadítjuk ki a palackból, és annál kevésbé értem e módosítást, hiszen éppen a belügyminiszter úr szólt arról, hogy az elmúlt négy esztendőben mindössze egy olyan képviselő-testület volt, amelyet alkotmánysértés miatt fel kellett oszlatni. Tehát túlzónak és veszélyesnek tartom e bekezdés törvénybe iktatását.
Továbbá nincs meghatározva a polgármestereket majdan megillető újabb hatásköri lista, s ez továbbra is erősíti bennünk azt a kételyt, hogy majdan az önkormányzati választási eredményektől függően hoz törvényt és törvénymódosításokat a parlament.
Egy másik terület: az önkormányzati képviselő-testület zárt üléseivel kapcsolatban az elmúlt esztendőkben sokunk tapasztalta azt, hogy ezek a zárt ülések nem működtek, s a nyilvánosság kizárása lehetőséget teremtett szóbeszédekre, gyanakvásokra, amelyek a helyi légkört mérgezték, és minden bizonnyal a helyi bizonytalanságot erősítették.
Nem tartom helyesnek a zárt ülést abban az esetben, ha az önkormányzati vagyonról van szó, hiszen - és ez is elhangzott több felszólaló szájából - az önkormányzat nem más, mint a helyben élők választott képviselő-testülete, s az önkormányzati vagyon tulajdonosai a helyben élők. Ezért vagyonukról zárt ülésen dönteni - még akkor is, ha nehezen meghatározható az üzleti titok fogalma -, legalábbis kétséges.
Egy harmadik területről, a települések létszámáról nagyon röviden. Ez a probléma már felmerült 1990-ben is, '89-ben is, és úgy vélem, hogy ideje erről szólni. Az, hogy egy településen hány lakos él, besorolja az adott települést egy bizonyos kategóriába, és az önkormányzati törvény e kategória szerint működteti a különféle, akár a választójogban, akár az önkormányzati törvényben szabályozott munkarendjét. Az üdülőterülettel rendelkező települések sajátos helyzetben vannak, és valószínűleg érdemes volna már e törvénymódosító javaslat során átgondolni, hogy az arányos közigazgatási közteherviselés szempontjából az üdülőterülettel rendelkező települések létszámát másképpen határozzuk meg. Erről majd a részletes vitában szeretnénk bővebben szólni.
Mindenesetre nagyon sok olyan hiányérzetünk van e módosító javaslat előterjesztésekor, amelyek további gondot jelenthetnek. Ilyen például a gazdálkodó szervezetek szakemberei és az önkormányzati tisztviselők közötti bérfeszültség, amely helyben nem teszi lehetővé, hogy a közigazgatás valóban hivatás, egy vonzó életpálya lehessen.
Mi a megoldás? Nyilván az - és ez a javaslatunk -, hogy a kormányzat vonja vissza az önkormányzati törvényjavaslatot, történjék meg a választás a hatályos önkormányzati törvény, illetve a választójogi törvény szerint, vagy pedig halasszuk el a választást tavaszra, addig a megfelelő munkabizottságokban - bevonva a megfelelő intézményeket, közösségeket, a megfelelő bizottságokat - egy alapos, jól megfontolt és hatpárti megállapodáson alapuló önkormányzati törvénymódosítás történjen meg.
Valódi gazdasági és politikai önállósággal, tényleges hatalommal a helyi, térségi és az országos érdekeket egyeztető képességgel bíró, működőképes közigazgatás, önkormányzati rendszer a célunk, amelyben megvalósítható a helyi érdekeket megjelenítő közügyek demokratikus önigazgatása és a központi hatalom ellensúlyozása. Nekem sem maradt illúzióm: valószínű, hogy a harmadik megoldás lesz, és a kormánypárti képviselők többsége meg fogja szavazni ezt a törvénymódosító előterjesztést. Ha azonban ez megtörténik, úgy érzem, baljóslatú árnyék vetődik az elkövetkezendő hetekre, hónapokra, négy esztendőre.
Ez a respublika, ez az országlásmód olyan stílust jelez, amely alkotmányos diktatúrához vezethet. Mégis, a megválasztandó közel 30 ezer önkormányzati képviselő és polgármester, valamint az önkormányzati hivatalok tisztviselői, munkatársai - meggyőződésem - mindent el fognak követni, hogy a falvakban, községekben, kis- és nagyvárosokban élők számára hátrányos módosító törvényjavaslat ne okozzon túl nagy zavart, és a baloldali kormányzat szeszélyes kísérleteit nagyobb önfegyelemmel, derekasan és emberül végzett munkával ellensúlyozni fogja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
