DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Csak egészen rövid glosszát szeretnék fűzni miniszterelnök úr beszédéhez. Közkeletű fordulattal, csak a vak nem látja, hogy mindaddig, míg nem sikerül megszabadulnunk a külső adósság nyomasztó terhétől és nemzetpusztító hatásától, semmi reális esély a modernizációra, ellenkezőleg, hovatovább még a fehérneműt is lehúzzák rólunk.
Egy olyan kis ország, mint a mienk, nem képes dollármilliókat fizetni kamatra, törlesztésre, közben ütőképessé tenni az ipart, fejleszteni a mezőgazdaságot és a szolgáltatásokat. Valamit tehát tenni, kezdeni kell, mert a jelen helyzet egyszerűen kibírhatatlan mind az egyén, mind a társadalom számára.
Szeretném megkérdezni ezért, állnak-e rendelkezésre megbízható számítások arra nézve, hogy mekkora részét teszi ki a nemzeti vagyonnak a külső adósságunk. Gondoltak-e rá, volna-e realitása, hogy az adósságot részben vagy egészben ipari létesítmények, jövedékek, illetve más, hasznot hajtó jogosítványok időleges vagy végleges átengedésével egyenlítsük ki. Szerény ítéletem szerint valahol ezen a tájon rejlenek a fő kitörési pontok, melyeknek döntő jelentősége lehet a jövő szempontjából, illetve melyeknek megfelelő feltérképezése után hatpárti konszenzus alapján lehetne tárgyalást kezdeni a hitelezőkkel, és ha kell, áldozatok árán is megszabadítani végre társadalmunkat a külső adósságok irdatlan terhétől.
Hitem szerint a jelzett eljárásnak lehetne várható eredménye, hogy a kölcsönöket, legalábbis részben befektetésekké változtattuk át. Így nemcsak a nyomasztó tőkehiányt szüntethetnénk meg, hanem az ország folyamatos kifosztását is. Mindez egyúttal történeti igazságszolgáltatás is lehetne, minthogy a máig kialakult adósságállományt nagyobb részben szocialista kormányok halmozták fel és így méltó volna, ha ők szabadítanák is meg az országot.
Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy kijelentsük, ha nem tudunk a jelzett irányba lépni, ha nem sikerül legalább részben átalakítani az adósságokat, semmi jóra nem számíthatunk, a jelen és jövendő kormányoknak sem jut majd más, mint az a dicstelen feladat, hogy a hitelezők profitjának biztosítására mozgósítsák az ország maradék gazdasági erejét, ha egyáltalán lesz még, marad még mozgósítható gazdasági erő. Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)
