DR. LATORCAI JÁNOS

Full text search

DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elhangzott beszédben sok szó esett a gazdaság nehézségeiről. Elhangzott: válaszút előtt áll az ország. Ha az eddigi utat folytatja, akkor további hanyatlás következik, de ha gyökeresen új útra lép, akkor a felemelkedés ideje következik el. Úgy gondolom, ez így igen sommás kijelentés, és a sommásság - különösen olyan összetett dologban, mint a gazdaság -, túlságosan leegyszerűsítő, s így a valóságot is csak részeiben tükröző.
Tudjuk, hogy 1989 és '91-ben a gazdaság teljesítménye - döntően az azt megelőző évtizedek szinte folyamatos versenyképességi romlásának következményeként - mintegy egyharmadával visszaesett. Ma már világos: a folyamatoknak az adta az első nagy lökést, hogy 1990-91-ben a keleti export a korábbi töredékére szűkült. Ennél is súlyosabb gondokat okozott a hazai termékek iránti belföldi kereslet csökkenése. Jelentős hatású volt, hogy a növekvő munkanélküliség és a csökkenő reálbérek visszafogták a lakosság fogyasztását, a külkereskedelem liberalizálásának hatására pedig felerősödött importverseny tovább mérsékelte a termelő szféra piacait.
Ennek ellenére 1992-93 során az ipari termelés, az 1991 decemberére kialakult alacsony szinten, de stabilizálódott. E folyamatban egyes cégek csődbe, felszámolásra kerültek, mások részeikre hullottak. Ugyanakkor jelentős strukturális átrendeződés is végbement. Új cégek alakultak, előrehaladt a privatizáció, a gazdaság mintegy 50 százaléka mára már a privatizált hányad, s napjainkban ez adja a gazdaság termelésének több mint 60 százalékát.
A kereslethez alkalmazkodni tudó dinamikus cégek zömében megteremtették a talpraállás lehetőségét, 1990-92 között elsősorban a fejlett országokba irányuló export dinamikus bővülése fékezte a romlást, '93-ban viszont a belső kereslet növekedése csillapította a keresleti gondokat. Így 1993-ra elsősorban az 1992-ben kormányzati szinten életbe léptetett válságkezelő program, a kidolgozott iparstratégia, a felvállalt többmilliárd forintos költségvetési garancia, a költségvetéssel szemben elengedett kötelezettségek hatására a teljesítmények javultak, s ez a javulás 1994. első félévében is folytatódott.
Az ipari termelés '93-ban összességében négy százalékot, '94 első félévében további nyolc százalékot növekedett, miközben már a tavalyi évben ezzel egyidejűleg az ipar hatékonysága is több mint tíz százalékkal növekedett. Ez a növekedési tendencia akkor is rendkívül biztató, ha nyilvánvaló, hogy a tartós és stabil növekedés feltételei nem mindenben jöttek el. Továbbra is súlyos gondok mutatkoznak, mindenekelőtt a kínálat terén.
Alapvető gond a fejlődés motorjának szerepére alkalmas szférák hiánya, az innováció, a kutatásfejlesztés és a beruházások erőtlensége. S az is kedvezőtlen, hogy a termelés és export szerkezetében nő az anyagigényes, kis szellemi munkaigényű termékek aránya.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Gazdaságkutató Részvénytársaság a közelmúltban egy felmérés keretében több mint 400 iparvállalattól kért választ arra, miben látják gazdasági nehézségeik okát. A többség legfontosabb akadályként a keresleti korlátokat jelölte meg. A fő gondot a belföldi értékesítés terén látják, ahol az 1990-91-es visszaesés és a '92-'94-es növekedés után az elkövetkező évekre ismét stagnálást, visszaesést valószínűsítenek.
Az ebből a helyzetből való kitöréshez a gazdaságpolitikai célrendszernek meggyőződésünk szerint a nemzetgazdaság jövedelemtermelő képességének javítására kell a súlyt helyezni, a technológiai váltás megvalósításával s az exportlehetőségek javításával.
(12.20)
A legfontosabb gazdaságpolitikai cél tehát továbbra is a gazdaság versenyképességének javítása, hiszen modernizáció vállalkozásösztönzés nélkül, a csak restriktív egyensúlyjavító intézkedések a gazdaságot újra leszállóágra kényszeríthetik. Tartani lehet attól, hogy a gazdaság kínálati oldalának gyenge versenyképessége - a fogyasztás-visszaszorítás hatására - már legalább olyan mértékben fogja vissza a gazdasági teljesítményeket, mint maga a keresleti korlát.
Ezért a legfontosabb cél továbbra sem lehet más - Orbán Viktort is idézve -, mint a szerkezet-átalakítás, a korszerűsítés kormányzati segítése. Hiszen a vállalkozásoknak csak egy szűk hányada van olyan gazdasági, pénzügyi helyzetben, hogy a fejlesztéshez szükséges, kedvező pénzügyi feltételek létrejötte esetén e feltételekkel érdemben élni is tudjon és ezzel tényleges fejlődésnek induljon.
Sajnos, a vállalkozások egy jó része csődben vagy csődközeli állapotban van. Működnie kell ezért egy piaci, üzleti típusú szelekciós mechanizmusnak, amely a csődben vagy csődközeli állapotban lévő vállalkozások közül kiválasztja azokat, amelyek feljavíthatók; ez a szelekciós mechanizmus pedig célszerűen a már beindult bank- és adóskonszolidáció lehet.
Természetesen ez önmagában még kevés. A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják: a vállalkozások saját források híján képtelenek fejlődni. Jelenleg az állami és magánvállalkozások sem elégséges amortizációs forrással, sem számottevő nyereséggel nem rendelkeznek. Az adózás előtti amortizációt megengedő szabályok az iparban - az 1992. évi módosítás után is - még mindig túl szigorúak, ezeket még akkor is indokolt enyhíteni, ha a költségvetés ezáltal kisebb bevételekhez jut.
Egyértelmű, hogy adókedvezményt kell adni a beruházási célra felhasznált nyereség után, és lehetővé kell tenni a fejlesztésre felvett hosszú lejáratú hitel többletnyereség utáni adóból való törlesztését. A hatékony fejlesztéseket megvalósító vállalkozások hitelképességét pénzintézeti oldalról is javítani kell, és csak üdvözölni tudjuk miniszterelnök úrnak azt a bejelentését, miszerint olyan megoldást találnak, amelyben a bankok jegyzett tőkéjének 5 százalékát kedvezményes beruházási hitelként használják fel.
Természetesen számos esetben a saját források és a banki hitelek együttesen sem biztosíthatják, hogy a vállalkozások képesek legyenek hatékony átstrukturálási és fejlesztési folyamataikat finanszírozni. Ehhez az esetek jelentős részében új tőkebevonásra is szükség van, amire az állami vállalatok esetében elsősorban a privatizáció ad lehetőséget. De az állam feladata az is, hogy a külső tőke bevonását a tőkepiac révén is elősegítse, ehhez pedig szorgalmazni kell a kockázati tőke és az azt kihelyező társaságok szélesebb körű létrejöttét.
A növekedés elősegítése érdekében természetesen az is indokolt, hogy az állam mind közvetlen finanszírozással, mind a magánvállalkozói befektetéseket lehetővé tevő és serkentő jogi szabályozással és szervezési tevékenységgel mozdítsa elő az infrastrukturális beruházásokat. Erre hallottunk is utalást.
Mindezekből következően az elkövetkező évekre a gazdaságirányítás előtt álló tennivalók legfontosabb elemét továbbra is a vállalkozási környezet általános javításában, a technológiaváltásban, az innováció elősegítésében látjuk. Szorgalmazni kell tehát az amortizációs rendszer korszerűsítését, a jelentős befektetési, beruházási adókedvezmények, illetve beruházási hitelekhez kapcsolt adó- és kamatkedvezmények lehetőségeinek megteremtését, szélesítését.
A versenyképesség javítása terén elodázhatatlan a kivitellel kapcsolatos információrendszer állami eszközökkel történő finanszírozása, korszerűsítése.
Jelenleg a vállalkozókat és különösen a nagyobb élőmunka-ráfordítású ipari tevékenységeket, például a bérmunkát sújtó legnagyobb pénzügyi teher a társadalombiztosítási járulék. E terhek a gazdaság versenyképességének komoly akadályai, ezért a járulékok csökkentése feltétlenül indokolttá válik.
A hazai gazdaság strukturális változásainak egyik legmeghatározóbb gondja a fejlődés megteremtésére alkalmas szférák gyengesége, illetve hiánya. Ezért a gazdaságpolitikának kiemelkedő fontosságú eleme kell hogy legyen a K + F, valamint a minőségpolitika. Folytatni kell az intézményi hálózat korszerűsítését, nagy erőket kell fordítani az innovációk tényleges terjedésének elősegítésére. Erről eddig keveset hallhattunk, pedig az innovációk fejlődésének, tényleges terjedésének elősegítése, térhódítása, gyorsítása az a terület, ahová a kormánynak koncentrálnia kellene a vállalati támogatások céljaira rendelkezésre álló forrásait.
Tisztelt Ház!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ezek voltak azok a gazdaságot minden nap foglalkoztató legfontosabb problémák, amelyek megoldása nélkül a fejlődés elképzelhetetlen, de amelyekre vonatkozóan a miniszterelnök úr mostani beszédében - és különösen a kormány eddigi intézkedései során a felvetett problémák megoldására - konkrét választ csak keveset kaptunk, és csak reménykedhetünk, hogy ezek a problémamegoldások a kormány tényleges gazdaságfejlesztési programjában megvalósulnak. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi