DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megtartoztattam volna magamat, ha nem került volna ez a kérdés ilyen széles kormány-ellenzéki panorámába. Így akkor államtitkár úrnak szeretném azt megjegyezni, hogy amikor a kormánytól független, pontosabban nem a kormány által fizetett közgazdászok és közgazdasági csoportok mindegyike megegyezik abban, hogy az infláció legalább 19-21 százalékos, azaz 20 százalékos legyen, az nem 18 százalék. Hogy 18 százalék-e, avagy 20 százalék, az valóban perdöntően befolyásolja azt a tényt, hogy a jövő évben vajon nő-e a reálbér, nőhet-e a reálnyugdíj és elkerülhető-e a forint olyan mértékű felértékelődése, amely a kereskedelmi mérleg alakulásában deficit-növelő hatású.
Tehát itt azért a 2 százalék igen jelentős versenyképességi hátrányt jelenthet a kereskedelmi mérlegben, a belső piac zsugorodását jelentheti és az életszínvonal további romlását, noha az ez évinél kisebb mértékben.
Végül pedig akkor fel szeretném hívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét egy sok éve megfigyelhető magyar sajátosságra, lehet hogy ez nincs bent a Chicago-i tankönyvekben. Nálunk az áremelkedés mértéke három tényezőtől függ: mi az előző évről áthúzódó hatás, mennyi az 1997-es évre már bejelentett számszerűsíthető hatás és mennyi az a bizonyos piaci hatás.
Az áthúzódó hatás és a bejelentett áremelkedések mértéke már 10,5 százalék. Ez ideig nem volt példa, hogy a piaci áremelés, az áthúzódó és a bejelentett áremelkedések mértékénél (az elnök pohara kocogtatásával jelzi a hozzászólási idő lejártát.) alacsonyabb volt, szépen lement 1,2-ről 1-re. Tessék a 10,5-et beszorozni 100 százalékkal, az olyan 20 százalék alatti számot fog adni, (az Elnök ismételten jelzi a hozzászólási idő lejártát.) ha csak nem következik be a jövő évben valami óriási bizalomrobbanás a kormányzat gazdaságpolitikája iránt. (Taps az MDF padsoraiban.)
