HORN GÁBOR
HORN GÁBOR
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg olyan kérdésről van szó, amiben szerencsére egyetértünk. Egy olyan kis országban, mint Magyarország, alapvető fontosságú, létkérdés, hogy legalább a következő generáció tud-e tisztességesen mozogni Európában, legalább a környező országokban. Ehhez bizony idegen nyelvek elsajátítására van szükség.
Ez ügyben három dolgot szeretnék röviden mondani.
Az első az, hogy a nemzeti alaptanterv jelentős előrelépést jelent ez ügyben, hiszen a tízéves alapképzés kötelező részévé teszi legalább egy idegen nyelv tanulását. Ez azt jelenti, hogy a tanulók 38 százalékát kitevő szakmunkásképzőbe, szakiskolába járó gyerekek még két évet kapnak az eddigiekhez képest arra, hogy nyelvet tanuljanak. Ez nagyon lényeges előrelépés. Azt jelenti, hogy a rosszabb pozícióban lévő társadalmi csoportok gyerekei számára is valamilyen minimális szinten megadatik a nyelvi képzés lehetősége.
A másik dolog, amit ennek kapcsán létkérdésnek tartok, az a tanárképzés ügye. Dobos Krisztina utalt már erre, amit nem nagyon értettem - közben kiment, de a szünetben talán megmagyarázza -, hiszen a tanár-továbbképzési források szerencsére költhetők nyelvi kérdésre. Tehát nincs akadálya annak, hogy egy pedagógus nyelvet tanuljon, amennyiben az iskola pedagógus közössége ezt jóváhagyja. Ezt fontos többletforrásnak látom. A fizikatanárok, a történelemtanárok is tanuljanak meg legalább középfokú szinten nyelvet, mert ez számukra is nagyobb mozgásteret és lehetőséget teremt. Erre források most rendelkezésre állnak.
A harmadik dolog, amit nagyon lényegesnek tartok - ez még előttünk áll, de remélem, hogy az 1998-as költségvetés során lépni tudunk ebben az irányban -, egy önálló pedagógus-bértábla, ami lehetővé tenné a nyelvet beszélő és színvonalasan tanítani tudó díjazását iskolai szinten. Ez hiányzik a rendszerből. Amíg ez nincs meg, addig a piacnak a nyelviskolákra való elszívó hatása - amiről többen beszéltek - sajnálatos módon érvényesülni fog. (Taps.)
