MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. 1996 novemberében nyújtottuk be két képviselőtársammal - Szabó Lajos Mátyással és Csizmár Gáborral - önálló törvényjavaslatunkat, amely a lakástörvény egy bizonyos passzusát, a kényszerbérletek ügyét kívánta volna rendezni.
Azt gondolom, ismert mindenki számára, aki valamilyen módon a választókörzetében találkozott már ezzel a problémával, hiszen mindkét szereplőt - mind a bérlőt, mind pedig a bérbeadót - egyformán sújtja a kialakult helyzet. Szándékaink az elmúlt évben azok voltak, hogy az 1996. december 31-én lejáró határidőt a parlament hosszabbítsa meg 1998. december 31-éig, hiszen információink szerint 1800-2000 esetben nem sikerült az önkormányzatoknak megoldást találni erre a problémára.
A másik szabályozandó kérdés szándékaink szerint az volt, hogy a kialakult bizonytalan lakbérviszonyokban valamilyen módon a bérlők számára és a bérbeadók számára megnyugtató megoldást találjunk vagy a lakbér limitálásával, vagy pedig a később kialakult kompromisszum szerinti megoldással. Az elmúlt évben két parlamenti bizottság - az önkormányzati bizottság és az alkotmányügyi bizottság is - nagy többséggel támogatta a javaslatunkat. Akkor összegyűjtöttük a sürgősséghez szükséges aláírásokat, sőt, mire a rendkívüli ülésszak kezdődött, összegyűjtöttük a szükséges aláírásokat ehhez is. Ennek ellenére nem került a tisztelt Ház plénuma elé szavazásra az ügy. Eközben a határidő természetesen módosult, hiszen kicsúsztunk az 1996. december 31-éből.
Ennek ellenére, azt gondolom, példa nélküli folyamat keretén belül három bizottságból alakult egy bizottságközi albizottság, vegyesbizottság, amely kifejezetten azt tűzte célul maga elé, hogy megpróbálja ebben a kérdésben azt a kompromisszumot kialakítani, ami mindkét fél vagy minden szereplő számára elfogadható. Egy nagyon jó hangulatú, jó együttműködés alakult ki a bizottságon belül. Külön szeretném kiemelni ezen albizottság munkájában az ombudsman szerepét, hiszen rendkívül sokat segített azon szakmai problémák megoldásában, amelyek ezen kérdések kapcsán felvetődnek. Ebben a munkában részt vett és támogatta a kialakult kompromisszumot a Lakásbérlők Egyesülete és a Lakástulajdonosok Egyesülete is.
Ez évben kialakult a kompromisszum az albizottságon belül. Ezt a kompromisszumot az önkormányzati bizottság benyújtott módosító indítványa tükrözi. A kompromisszumnak az a lényege, hogy 1997-ben az önkormányzatok költségvetési támogatását 50 százalékkal megemeli a kormány a kényszerbérletek rendezésének területén. A másik eleme ennek a javaslatnak az lenne, hogy amennyiben 1998. január 1-je után nem sikerül az önkormányzatoknak rendezni a területükön lévő kényszerbérletek ügyét, úgy az önkormányzati lakbér és a piaci vagy a bérbeadó által kiszabott lakbér különbözetét az önkormányzatnak kell fedeznie. Azt gondolom, hogy ez egy polgárbarát megoldás, hiszen mindkét szereplő - a kényszerbérlő és a kényszerbérbeadó - számára is megnyugtató megoldást eredményez.
A magunk részéről ezt a javaslatot elfogadtuk, és benyújtásra került - számunkra nagy örömmel támogatottan - Juhász Gábor kapcsolódó módosító indítványa, amely megőrzi ugyan ezt a kompromisszumot, ami kialakult az albizottságban, de a törvényjavaslat elejét és a végét is hozzáteszi, ami az eredeti szándékaink megfelel, tehát a határidőt újra 1998. december 31-éig meghosszabbítja.
(18.00)
Ezenkívül egy, az önkormányzatok számára fontos passzust beemel a törvényjavaslatba, amely is végső határidőket szab a kényszerbérletek bejelenthetőségének. Ez a végső határidő a törvény kihirdetésének a hatálya.
Mi a magunk részéről a következőt kérjük előterjesztő képviselőtársaimmal, hogy a módosító indítványok szavazásánál ne támogassák az 1., 2., 3. önkormányzati módosító indítványokat, a 4. indítványt támogathatják, és támogassák a Juhász Gábor által jegyzett 1., 2. és 3. számon benyújtott módosító indítványokat.
Köszönöm támogatásukat. (Taps az MSZP padsoraiból.)
