DR. RAPCSÁK ANDRÁS
DR. RAPCSÁK ANDRÁS
DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! Előre kell bocsátanom, hogy messzemenően támogatok minden olyan környezetvédelmi törvényt, amely végrehajtható és a végrehajtási utasításaiban számon kérhető. Természetesen tudom, ez érdeke az országnak, és minden egyes környezetvédelembe befektetett fillér a legjobb profitot tudja hozni.
Ezért is örültünk annak, amikor '96. július 12-én a kormány rendeletet alkotott a veszélyes hulladékokról. Ezzel természetesen régi adósság lett törlesztve, hiszen megalkotásával, a környezetvédelmi törvény szellemének megfelelően, immár egy éve magas szintű jogszabály rendelkezik a veszélyes hulladékokról. Az is természetes, hogy nem minden esetben tud a jogalkotó megfelelőt alkotni, és szükséges lehet bizonyos esetekben módosítani akár a törvényen, akár a rendeleteken.
Az interpelláció arra vonatkozik, hogy ennek a rendeletnek a 2. pontjában foglalt veszélyes hulladékokról, tehát a szennyvíztisztítás kommunális eredetű szennyvíziszapjának kezeléséről és elhelyezéséről talán a rendelet nem kellő megfontoltsággal, körültekintéssel és nem kellően végrehajtható módon rendelkezik.
Talán rövid ismertetés: a rendelet 2. számú melléklete a veszélyes hulladékok kategóriájába sorolja a kommunális szennyvizek tisztításából származó iszapokat is, ha azok ipari szennyezéssel terheltek, s ezen anyagokat minősítésükig a legnagyobb környezeti veszélyt jelentő összetevőiknek megfelelően akár különösen veszélyes anyagnak is lehet tekinteni. Maga a minősítés az eljárás bonyolultságára való tekintettel egy hosszadalmas eljárás, és egy igen költségigényes, tehát milliós nagyságrendű befektetést igénylő vizsgálati eljárás. Ezt akkor is el kell végezni, hogyha egy viszonylag kis teljesítményű tisztítóműről van szó, amit például csak egy varroda szennyvize terhel mint ipari szennyeződés.
El kell azt is gondolni, az életszerűséget tekintetbe venni, hogy maga a szennyvíztisztító nem olyan, mint egy üzem, hogy egyik oldalon bemennek a különböző alapanyagok, a másik oldalon kijön a késztermék. A minőség-ellenőrzés biztosítja a mindig azonos minőséget, ha például ma bevizsgálunk szennyvíziszapot, és azt találjuk, hogy nem veszélyes hulladék, nem tartalmaz ipari eredetű összetevőt, attól még egy fél év múlva - a fogyasztástól függően - előfordulhat, hogy nem felel meg ezen minősítési előírásoknak.
Kérdezem a tisztelt államtitkár asszonyt, hogy ilyen eljárási rend mellett lehet-e kötelezni a szennyvíztisztító telep üzemeltetőjét az eljárásra, amikor - mint mondtam - a minősítés a további végtermék veszélytelenségére semmilyen garanciát nem ad.
És a másik, szintén kapcsolódva az elmondottakhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.): egy veszélyes minősítést kapott üzemeltető elhelyezheti-e nyugodt lelkiismerettel a telepen a fél-egy év múlva keletkezett iszapot mint környezetre ártalmatlan anyagot?
Várom az államtitkár asszony válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
