DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én is egyetértek azzal, hogy a magyar vidék felzárkóztatásának egyik legfontosabb kérdése az értelmiség kérdése. Azt hiszem, hogy ezek a napirend előtti felszólalások figyelemfelhívó jellegűek, és nem lehet áttekinteni mindazt, ami történt, mindazt, ami nem történt, és mindazt, aminek történnie kellene.
Arra szeretném ebben a kétperces reakcióban felhívni a figyelmet, hogy talán a pótlékok gondolatvilága mellett - amit most nem akarok vitatni, mert nagyon sok szimpatikus vonás van benne - a képzés oldaláról is lehetne mit kezdeni. Arra gondolok - szintén skandináv modell -, hogy van lehetőség arra, hogy az az összeg, amit az állam még a mai körülmények között is befektet a felsőoktatásba, részben ne közvetlenül jusson el akár az oktatóintézményhez, akár a hallgatóhoz, hanem a települési önkormányzatokon keresztül. Csodálatos élmény volt számomra egy programegyeztetés egy vidéki kisvárosi polgármesterrel, aki a program megbeszélése során jelezte, hogy egy adott időpontban be kell fejeznie a részvételét, ugyanis hazaérkeznek a városba az egyetemistái. A polgármester azokat, akik az ország különféle egyetemein tanulnak, a polgármesteri hivatalban fogadja, velük elbeszélget a sorsukról, a szociális helyzetükről, a tanulmányi eredményeikről. Azt hiszem, ha ehhez még egyfajta központi támogatásra ezen a csatornán keresztül - például a kollégiumi elhelyezéshez való hozzájárulásra - mód nyílna, akkor egy olyan eszközrendszert tudnánk megteremteni, ahol a település érdekelt abban, hogy saját értelmiségét fejlessze ki, nevelje föl és tartsa meg. Azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az esélyegyenlőség szempontjából ennek óriási jelentősége van.
Köszönöm a türelmet és a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
