KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Bauer Tamás Képviselőtársam! Most már kezdem megérteni, hogy ez a kormány miért nem lát tovább az orra hegyénél. Ugyanis az ön felszólalásából világossá vált, hogy ön, aki kétségtelenül egy felkészült, nagy tudású képviselője, hív korifeusa ennek a kormányzatnak, mindig késő estig itt küzd, egész inaszakadtáig azért, hogy az egyébként rossz, kapkodós, elképzelés nélküli kormányzati javaslatokról bebizonyítsa nekünk, hogy jó, stratégiai gondolkodása van, hosszú távú. Most ebben a kétpercesében elárulta, fogalma sincs arról, hogy mit jelent a stratégiai gondolkodás. (Bauer Tamás mosolyogva ingatja a fejét.)
Az ön példájánál maradva: az ember először megeszi a vacsorát, és utána lefekszik aludni. (Bauer Tamás: Ágyban kell vacsorázni!?) Igen ám, de kedves Bauer Tamás, ha például én a vacsorámat úgy szereztem, hogy eladtam az ágyat érte, akkor hiába akarok később lefeküdni, miután az nem jutott eszembe, hogy megeszem a vacsorát, amit az ágy eladásából vettem, akkor talán nem tudok hova lefeküdni! (Derültség.) Tehát minden emberi cselekvés közben nemcsak konkrétan arra kell koncentrálni, amit csinálok, hanem már a következő lépéseken is jár az ember agya. Amennyiben nem jár, akkor olyan meglepetések érik, hogy bemegy a hálószobába és azt mondja: te jó Isten, nincs ágy! Hol az ágyam? Miből vettem a vacsorát? Ja, persze, abból vettem a vacsorát, hogy eladtam az ágyat érte! Á, nem jól van ez így valahogy! (Derültség.) Ez a példa is jól mutatja azt, hogy így nem lehet gondolkodni.
Bármilyen stratégiát tesz le a kormány az asztalra, ha az nem áll összhangban már most a cselekvésekkel, abból nem lesz semmi. És ezt tudomásul kell venni. Sajnos mi ezt nem tudjuk ellenzéki oldalról tudomásul venni, hanem csüggedten, fáradtan, elkeseredve vesszük tudomásul, hogy nem tudom, miért, a kormányzat, még az olyan tudós képviselőtársak sem látják azt be, mint Bauer Tamás, hogy hosszú távon kell gondolkodni. Nem mindig a mindennapoknak él az ember. Pont ez a szép - mondjuk - a gazdaságpolitikában, hogy olyan távlatokban kell gondolkodni, amiről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem minden körülményt ismerek. Próbálkozni kell vele - hátha egyszer sikerülni fog!
Köszönöm szépen.
