MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tekintettel az idő előrehaladtára, igyekszem rövidre fogni, és inkább a mai hozzászólások kapcsán mondanék el néhány reflexiót.
(21.30)
A tegnapi vitában néhány képviselőtársunk aggódott egy ilyenfajta törvénymódosítás miatt, mert hiszen olyan vitákra ad okot, amelyek félreértéseken alapulnak, vagy amelyek indokolatlan társadalmi ellenérzést gerjesztenek. Nem akarok Torgyán úrra reagálni, mert annyit nem ér az időnk - illetve annál sokkal többet ér az időnk, hogy arra kitérjek.
De félreértés az is, amit Demeter képviselő úr megfogalmazott, meg ami a mai rádiós hírekben elhangzott, ami úgy szólt, hogy a miniszter visszautasítja azt, hogy a végkiárusítást szolgálná a törvénymódosítás. Nyilvánvalóan nem erről van szó, mint ahogy nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a kormánynak a privatizáció lezárásával, a vagyonkezeléssel összefüggésben kellene a törvényt módosítani. Először is azért, mert ugyan Magyarországon még így is kiterjedt marad a valamilyen módon állami tulajdonban maradó vállalkozások köre, de nem feltétlenül kell vagyongazdálkodási törvény ahhoz, hogy egy tulajdonos jól gazdálkodjon a vagyonával. Vannak Európában, a skandináv államokban is, másutt is olyan országok - Franciaország is -, ahol van állami tulajdon, de nincs úgynevezett vagyongazdálkodási törvény, mert nem kell ahhoz külön törvénynek lenni, hogy egy kormány felelősen gazdálkodjon vagy versenykörülmények között is jól működtesse a vállalkozói vagyont. Ezért nyilvánvalóan félreértés az, amikor a mostani törvényjavaslat által megcélzott néhány elemet a privatizáció lezárásával és a tartós állami tulajdonban maradó vagyon kezelésével kötnénk össze.
Ha nem ezekről van szó, akkor miről? Itt többen, Bauer és Kósa képviselőtársaim is szóltak arról, hogy két döntő eleme van ennek: az aranyrészvény és az állami tulajdon csökkentése.
A másik kérdés az, hogy miért kellett ezt most benyújtani. Ez tulajdonképpen igazából csak részben került megválaszolásra. Én nem elsősorban az állami tulajdon csökkenésében látom a most benyújtott törvényjavaslat jelentőségét, mint ahogy ezt Bauer képviselő úr teszi, hiszen ma már Magyarországon a magántulajdon messze többségben van, és nem kifejezetten attól függ egy cég eredményessége vagy versenyképessége, hogy magántulajdonban van-e vagy nem, hanem attól, hogy versenykörülmények között működik-e vagy nem, vannak-e versenytársak, piacszerű-e az a működési mód, ahogy neki helyt kell állnia mindennapi gazdálkodásában.
E tekintetben szintén tudunk példákat mondani a fejlett európai országokból is, ahol állami tulajdonban működő cégek legalább olyan hatékonyan működnek, mint a magántulajdonban lévő cégek, erre megvan az eszköztár is, és még annak ellenére is így működnek, hogy, mondjuk, parlamenti képviselők ülnek a felügyelőbizottságban, hiszen - de ezen a vitán már túlvagyunk - kinek is lenne nagyobb felhatalmazása az állami tulajdon működtetése hatékonyságának ellenőrzésére, mint a képviselőknek. Nem akarok rá kitérni, de vannak európai országok, ahol ez így működik, de így működik a Fővárosi Önkormányzatnál is. Ezért nem igazán kapcsolódik - igen, ezt kicsit Bauer képviselőtársamnak is mondom -, nem igazán függ ez a dolog így össze.
Van viszont egy nagy kényszer még ma is: az államnak, a központi hatalomnak az a kötelezettsége, hogy a belterületi földek utáni részesedést az önkormányzatoknak kiadja, illetve hogy a korábban vállalati tanács által működtetett vállalatokból és más működési formákból adódó kötelezettségeket teljesítse. Ez igen jelentős tétel, ismerjük, a költségvetési törvényben hagytuk jóvá.
Ugyanakkor az állam tulajdonában működő vagy még valamilyen mértékben állami tulajdonban működő vállalkozások közül már csak viszonylag kevés olyan cég van, amelyből ekkora nagyságrendű bevételre tehetne szert az állam. Ezért óhatatlanul fölmerül akár az OTP-, akár a Matáv-részvények egy részének értékesítése.
Ugyanakkor persze az is igaz, amit Kósa képviselő úr mondott, hogy az indokolás bizony eléggé ellentmondásos, lehet úgy is fogalmazni, ahogy ő fogalmazott, hogy meglehetősen zavaros e tekintetben, hiszen ami egyik kezdeményezésnél vagy célnál pro érvként szerepel, az a másiknál nem feltétlenül úgy.
Valóban kellett volna hozzá háttéranyagot kapni, hisz az állami gazdaságokhoz most kiosztott háttéranyag ennek csak töredéke, ami szükséges. Tehát összességében úgy is föltehetnénk a kérdést, hogy vajon jól teszi-e a törvényjavaslat azt, amit megcélzott, hogy tudniillik az állami tulajdonban működő vállalatok körét csökkentse, illetve hogy az aranyrészvényhez fűződő jogokat megfogalmazza.
Az aranyrészvény kapcsán hadd térjek ki arra, hogy ez egyfelől indokolt volt olyan szempontból, hogy volt egy bizonyos várakozás a közvéleményben, hogy: na, és akkor az állam az úgynevezett stratégiai vállalatok körében mivel fogja legalább azt a minimális jogosítványát gyakorolni, ami egy ilyen körben elvárható. Másfelől ebben is van egy pici kényszer, mert ugyan tartalmazzák az alapszabályok - legalábbis az én tudomásom szerint az energiaszektor vállalatainak alapszabályai - ezeket a típusú, elsőbbségi részvényhez kötött jogosítványokat, ugyanakkor az is tény, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében ezek bizony megváltoztathatók, hiszen az alapszabály módosítása kizárólagos közgyűlési hatáskörbe tartozik, és háromnegyedes többséggel minden további nélkül megváltoztatható, ugyanakkor ezen vállalatoknál már az új magántulajdonosok tulajdoni aránya van, ahol a többséget eléri, de van, ahol ennél nagyobb mértékű is. Tehát van egyfajta kényszer, hogy ezt a jogosítványt még kellő időben jogi oldalról is bebiztosítsuk.
Több hozzászólásban elhangzott, hogy ezt a gazdasági társaságokról szóló törvényben kellene rendezni. Ha valaki figyelmesen végignézi, végiggondolja esetleg az új Gt.-t, akkor valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy abban ezt így elrendezni nem lehet. A gazdasági társaságokról szóló törvény ugyanis ezt csak általában kezelheti. Az általános kezelés kétségtelenül nem olyan jól van kifejtve, mint ahogy lehetne, hiszen annak idején erre ilyen értelemben még nem gondoltak a jogalkotók, de azért tartalmaz erre lehetőséget. Ma már idézték azt, hogy úgy szól a törvény a 234. § (2) bekezdésében, hogy törvény vagy felhatalmazás alapján az alapszabály eltérő tagsági jogokat biztosító részvények kibocsátását is elrendelheti. Ez az a láncszem - vagy a kezdő láncszem -, amire föl lehetne fűzni ezt a törvényjavaslatot, illetve az ebben foglalt rendelkezéseket, de ez a törvényjavaslat kétségtelenül nem jól teszi.
Nem olyan értelemben merülhet fel alkotmányossági aggály, bár nem vagyok jogász, mint Kutrucz képviselő asszony, ahogy ezt ő fölvetette, hanem olyan értelemben, hogy vajon a jogrendbe illeszkedő megfogalmazást tudunk-e ebben a törvényben biztosítani a szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvényhez. Ez a megfogalmazás szerintem sem jó, nem felel meg sem a Gt.-nek, sem egyéb jogi előírásoknak, tehát nyilvánvalóan át kell fogalmazni ahhoz, hogy az imént hivatkozott törvényi szakaszra ez fölfűzhető legyen, és valószínűleg nem ilyen értelemben kell specifikusan megfogalmazni, hogy a privatizációs törvény mellékletére hivatkozni, hanem valamilyen, ennél általánosabb megfogalmazást adni. Ilyen értelemben ehhez tehát módosító indítványt kell készíteni, mert nem lesz jó.
Azonban itt hadd hívjam föl a figyelmet arra, hogy ez is kevés, és igazából az a jó megfogalmazás, amit Bauer képviselő úr mondott, hogy a jogrendbe illeszkedően kell ezt specifikálni, hiszen itt más törvények előírásaira is szükség lesz, különösen akkor, ha el akarjuk azt kerülni, hogy az állam által lebontott integráció most teljesen üzleti alapon és kiszámíthatatlan módon épüljön újjá az energiaszektorban.
Még egy elemre szeretnék kitérni: az állami gazdaságokban az állami tulajdon 50 százalékra történő csökkentésére. A most megkapott anyag is azt támasztja alá, hogy ha elfogadjuk az indokolást, hogy ezekben a társaságokban elsősorban a tevékenység, a gazdálkodás finanszírozásához friss tőkére van szükség, akkor ez megoldható a 75 százalékos állami többség megtartásával is, hiszen friss pénzt csak a tőkeemeléses privatizáció jelent, ami a társaságnál marad.
(21.40)
De ha be akarjuk kombinálni azt, amit tegnap Rusznák képviselőtársunk is felvetett - hogy az állami gazdaságokban dolgozókat is tulajdonhoz lehetne, kellene juttatni, és erre van bizonyos igény, sőt ha igaz, ígérvény is -, akkor ez megoldható például a dolgozói részvény kibocsátásával, amely bizonyos szempontból még jobb is lehet.
Azért lenne érdekes a 75 százalék megtartása ott, ahol ez korábban megvolt, amit Medgyasszay képviselőtársunk az imént említett, hogy hosszú távon kellene erre vonatkozóan koncepcióval rendelkezni, és amíg ez nincs meg, addig van annak kockázata, ha az állam háromnegyedes tulajdoni arány alá csökkenti a részesedését, mert abban az esetben már nem tudja az alapszabályt a saját belátása szerint módosítani és változtatni.
Összességében tehát osztom az itt elhangzott aggodalmakat, beleértve a Kósa képviselő úr által megfogalmazott aggodalmakat, csak én más következtetésre jutok ebből. Azt gondolom, hogy módosító indítványokkal ezek a problémák és nehézségek kezelhetők. Végül is egy olyan jogszabályt fogunk tudni elfogadni, amely ezen két elem - a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok körében és az aranyrészvényhez kapcsolt jogok - tekintetében világos és jó megfogalmazást fog tudni adni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
