LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Magam azokhoz tartozom, akik erős dohányosok, naponta egy-másfél doboz cigarettát szívok el. Ezért ezzel a felelősséggel kellett végiggondolnom a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy hogyan, miképpen tudjuk támogatni a nemdohányzók védelméről szóló törvénytervezetet.
A dohány- és vele a nikotinfüggőség valamikor a XVI. század legelején érkezett Amerikából Európába. Ma Amerikától a dohányzásról való leszokás, leszoktatás technikáit, módszereit tanulhatjuk meg. A '70-es, '80-as évek óta az Egyesült Államokból kiindulva új életmód és új életeszmények hódítanak teret a világban.
(15.00)
Az egészséges életmód eszméje, az egészség felértékelődése történt meg az elmúlt évtizedekben, és ez a nagy változás nem kerüli el Magyarországot sem. A világban végbemenő folyamatok a '80-as évek óta a mennyiségi növekedésről a minőségi fejlődésre helyezték a hangsúlyt. Csurgay Árpád akadémikus mutatja meg egyik írásában: "A nemzetek és nemzetgazdaságok versenyének eredményei immár nem elsősorban a felhasznált anyag- és energiamennyiséggel mérhetőek, hanem minőségi tényezőkkel."
Ezek között a minőségi tényezők között a környezetvédelmi szempontok mellett az egyik legfontosabb tényező a polgárok egészsége. Ahhoz, hogy Magyarország jó eséllyel induljon a modern nemzetek új típusú versenyében, szükség van a tömeges egészségrombolás visszaszorítására.
A nemdohányzók védelméről szóló törvénytervezet megtárgyalására késve kerül sor. Ez év tavaszán jómagam is egyéni indítványban javasoltam az Országgyűlésnek, hogy tűzze mielőbb napirendjére a törvényt, mert ez az az eset, amikor nem késlekedhetünk. Országunk híres arról, hogy az egészségtelen életmód tekintetében a listavezetők közé tartozik Európában.
Az emberek nálunk 8-10 esztendővel rövidebb ideig élnek, mint Nyugat-Európa országaiban. Magyarországon sok egészségkárosító szokás terjedt el, de mind közül a dohányzás számít a legkártékonyabbnak és sajnos a legelterjedtebbnek is. Nálunk a lakosság 36 százaléka dohányzik, míg az Egyesült Államokban már csak 26 százalék. Fél évszázad alatt megnégyszereződött a Magyarországon eladott cigaretta mennyisége. Ugyanakkor az Egyesült Államokban évente körülbelül 1 százalékkal csökken a dohányzók száma.
Hazánk az egy főre eső cigarettafogyasztásban a világon az elsők között van. Az állam évente több tíz milliárd forint adóbevételhez jut, de még anyagilag sem kifizetődő a dohányzás az állam számára, mert a dohányzás közvetett költségei csillagászati méretűek. Gondoljunk a kiesett munkaórák számára, a dohányzással kapcsolatos betegségek, balesetek költségeire.
Egy tanulmány szerint ez az összeg megközelítőleg háromszor akkora, mint a dohányzásból fakadó állami bevételek összege. Ebben az összegben természetesen nincs benne az összes társadalmi kár, hanem csak azok az összegek, amelyeket az állam, illetve a társadalombiztosítás kénytelen kifizetni. Itt azonban nem a költségek jelentik a döntő tényezőt, hanem az állampolgárok egészsége. Ma már senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a dohányzás káros az egészségre, hogy a dohányzás és a tüdőrák, a dohányzás és szív- és érrendszeri megbetegedések között nyilvánvaló ok-okozati összefüggés áll fenn. Köztudomású az is, hogy az egészségügyben a megelőzés fontosabb, mint maga a gyógyítás. A betegségek megelőzése tekintetében az egyik legfontosabb cél a dohányzás visszaszorítása, ezért helyeseljük, hogy törvény erejével is támogassuk a dohányzás elleni küzdelmet. A kormányzat ebben az ügyben súlyos hibát követett el tavasszal, amikor a dohánytermékek reklámját engedélyezte. Akkor nemcsak a Magyar Demokrata Fórum tiltakozott ez ellen a törvénymódosítás ellen, hanem az egészségvédelemmel foglalkozó szakmai és civil szervezetek is.
Ennek ellenére a koalíciós többség megszavazta a cigarettareklámok engedélyezését. Meggyőződésünk, hogy ez felelőtlen lépés volt. Felelőtlen elsősorban a jövővel szemben, az ifjúsággal szemben. Különösen azok után, hogy kutatásokkal is alátámasztott tény, hogy a fiatalok 10-12 éves korukban ismerkednek meg a dohányzással, és közel 50 százalékuk még tizenéves korában válik rendszeres dohányzóvá.
Az előttünk fekvő törvénytervezet támogatható. Nagyon helyes, hogy az 5. § elrendeli a dohánytermékek elkülönítését a boltokban, üzlethelyiségekben oly módon, hogy azok látványa vásárlásra ne ösztönözzön. Érthetetlen azonban, hogy eközben nagy hatékonyságú médiumokban még mindig - sőt újra - engedélyezett a cigaretta reklámja. Jogos követelmény, hogy a dohánytermék csomagolásán ne csak a dohányzás káros voltára legyen köteles a gyártó felhívni a figyelmet, hanem a károsanyag-tartalmat is közölni kell.
Helyesnek tartjuk a dohánytermékek forgalomba hozatalával kapcsolatos korlátozásokat is. Valóban ésszerű, hogy a betegek - és különösen a fiatalok - ne legyenek kitéve a cigaretta csábításának. Egyetértünk azzal is, hogy törvény tiltja a dohányzást a zárt térben megtartott rendezvényeken, közintézményekben és tömegközlekedési eszközökön. Helyes, hogy a törvény újra megerősíti a munkahelyen való dohányzás tilalmát, és ezt ezúttal szankcionálja is.
Sok dohányos számára ezek a rendelkezések korlátozást fognak jelenteni, hiszen kizárólag a dohányzásra kijelölt területet vehetik majd igénybe káros szenvedélyük gyakorlására. Egyesek úgy fogják érezni, hogy személyes szabadságukat korlátozzák. És ez így is van! De be kell látnunk, hogy saját szabadságunk nem korlátozhatja mások szabadságát, nem veszélyeztetheti mások egészségét.
A dohányosoknak tudniuk kell, hogy személyes példájuk, a dohányzó ember látványa mintául szolgálhat az ifjúság számára, saját gyermekeik számára, és ez a káros szenvedély így terjedhet nemzedékről nemzedékre, és ismeretes az is, hogy a nikotin az egyik legerősebb függőséget teremtő szer, és nagyon gyorsan kialakul a nikotinfüggőség. Ha már valaki dohányzik, nagyon nehéz leszoknia róla. Éppen ezért a legfőbb cél a dohányzásra való rászokás megakadályozása.
Amennyire helyeseljük ennek az előttünk fekvő törvénytervezetnek a szigorúságát és határozottságát, annyira helytelenítjük, hogy a kormány más mércével mér a lobbyk és megint más mércével mér az állampolgárok esetében. A kormány mer határozott és szigorú lenni a dohányzó állampolgárral szemben, de nem tudott ilyen következetes és határozott lenni a dohánylobbyval szemben.
Javasoljuk, hogy az Országgyűlés hozza helyre tavaszi hibáját, és rövid időn belül újra tűzze napirendre a dohányzás reklámjával kapcsolatos törvényt. Hozza helyre azt a hibáját, amelyet már a kormányzat is beismert! Így összhangba lehetne hozni a forgalmazásra vonatkozó - helyesen - szigorú szabályokat a termékreklámmal kapcsolatos szabályozással. Ha így hagyjuk a szabályozást, akkor önöknek, tisztelt kormánypárti képviselők, be kell vallaniuk, hogy kétféleképpen vélekednek ugyanarról a dologról: szigorúan, ha az állampolgárról van szó, és engedékenyen, ha a nagyvállalatokról van szó.
Nekem is szembe kell néznem a saját személyes felelősségemmel. Erős dohányos vagyok, nagyon jól tudom, mit jelent nikotinfüggőnek lenni, mint jelent a dohányos ember számára a cigaretta, hogy milyen erős szenvedélybetegség ez. Ennek ellenére - gyermekeim unszolására is - abbahagyom a dohányzást, mert szavaimnak és tetteimnek összhangban kell lenniük.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
